Rólam

Az alábbi bejegyzés 5 éve készült, nagyon sok minden történt azóta.

Elköltöztünk, beilleszkedtem, van három munkám – ebben egy vállalkozás is,  és most már hamarabb jön ki belőlem az olasz indulatszó, mint a magyar. hogy csak a főbb dolgokat írjam…

Megismertem a rendszert (tökéletesen biztos nem, az lehetetlen, mert állandóan változik), magabiztosan tárgyalok Provincia-val, Regione-val és sok-sok mindenféle szolgáltatóval (ha ez most kínaiul hangzik, ne aggódjatok, csak munka…). A szomszéd bárban már nem kérdezik, milyen kávét kérek, hanem csak úgy elémrakják. És hogy mi minden változott még, nem is tudom. Nyilván én, sokat.

Nagy kaland a külföldi lét, én mondom 🙂

Üdvözlet mindenkinek itt és otthon.

_____________________________________________________

Az eredeti bejegyzés 2008 októberéből: 

Én a beköszöntőben említett okok közül az elsőben vagyok érintett, úgy alakult az életem, hogy olasz lett a párom. Így aztán másfél év ide-oda utazgatás után úgy döntöttünk, hogy idejövök élni. Felmondtam Budapesten, és ideköltöztem. Mivel ragaszkodom ahhoz, hogy a dolgokat annak rendje és módja szerint végigcsináljam, három hónapra exportáltam a munkanélküli segélyt, és nekiláttam a berendezkedésnek: kértem adószámot, bejelentkeztem az itteni társadalombiztosításba, kötöttem több projektre szóló munkaszerződést, és elkezdtem dolgozni. Most már megkerestem azt az összeget, ami a lakcímre való bejelentkezéshez szükséges, tehát megkezdhetem a letelepedés következő fázisát.

Mindeközben folyamatosan új embereket ismerek meg, kezdem megszokni a hosszas elköszönést (szerintem átlagban 40-50 perc telik el onnantól, hogy azt mondjuk, jó éjszakát, én most mennék), azt, hogy a munkában olyan lassan jönnek a döntések, hogy a tévében olaszul beszélnek, hogy minden agyon van csomagolva (ennek nem örülök), hogy nehéz normális takaróhuzatot szerezni, de folyamatosan javul az olasztudásom (egyre több dialektust ismerek fel :)), és jártam fogorvosi ügyeleten, kozmetikusnál, béreltem garázst, romlott el a hűtőnk, egyszóval elkezdtem élni az olasz valóságot.

Ezenkívül sokat utazgatunk az országon belül, és a kötelező „tömegturista” látnivalókon túl kezdem meglátni azokat a kisvárosokat, eldugott tengerpartokat és tájakat, amelyekben a műemlékeken túl is a valódi Olaszország mutatkozik meg, ahol nem a turistáknak van kitalálva a ristorante menüje és a boltokban is főleg a helyiek vásárolnak.

Nem mondom, hogy könnyű, sőt állandóan érnek meglepetések, de ez az egész egy kaland, érdekes megélni. Sokat tanulok, és ezzel szeretnék azoknak segíteni, akik most döntik el, hogy ideköltöznek. Kitartást nekik és nekem is 🙂

Gabriella

2008. oktòber