Ügyintézés

Bejelentkezés 2.0

Lassan már családregény lesz a bejelentkezési sztoriból, de még mindig nem intéztünk el semmit.

Tegnap az összes munkaszerződésemmel (ami bőven túllépi a törvény által előírt összes minimumokat – merthogy a különböző helyeken más és más összegek szerepelnek) a hónunk alatt bebattyogtunk a hivatalba – ezt már csak a hely miatt is megéri megtenni, mert a Palazzo Vecchio-ban van Firenze központjának (ahol lakunk, és hivatalosan is szeretnénk lakniJ) illetékes hivatala. Már azt is tudtuk, hogy napi kvóták vannak, azaz azokon a napokon, amikor négy órát tart nyitva, ötven ember jelentkezhet be, amikor viszont egész nap, akkor száz személy teheti ezt meg.

Tehát jelentkeztünk a hivatalban, tele reményekkel…. De nem, még mindig nem intéztük el. Egyrészt elméletileg lehet előre időpontot kérni, csak „épp most” nem lehet, mert valamit felújítanak, ezért nem vesznek fel bejelentkezéseket (ami mondjuk a kultúrált elintézési módja lehetne a dolognak, még akkor is, ha időben elhúzódik és ez nem lényegtelen szempont, mert addig itt hivatalosan nem létezem). Az lehetséges, hogy korán reggel odamegyünk és végigálljuk (a hölgy előzékeny közlése szerint) többórás sorokat, hogy számot kapjunk ahhoz, hogy majd valamikor a nap folyamán sorrendben bejussunk.

Szép kis kilátások…

Viszont megtudtunk valamit, ami teljesen ellentétes azzal, amit az összes vonatkozó törvény állít: nem a szerződések kellenek, hanem a kifizetésekről kiadott banki igazolás. És mindegy, milyen összegről, a lényeg, hogy legalább egy szerződéshez kapcsolt kifizetés legyen. Ez még akár kedvező hír is lehetne, csak az a baj, hogy lényegtelen, mert ha nem jutunk ügyintézéshez, akkor mindegy, miről milyen igazolásom van….

Hogy mondjak valami jót is, ez az eljárási rend nem általános, minden település maga dönti el, hogy mit kér és hogyan intézi a bejelentkezést. Firenze nyilván sokkal problémásabb (a bejelentkezni kívánók nagy száma miatt), mint egy párszáz fős kis falu, tehát van remény J

Reklámok
Ügyintézés

Folyt. köv. hivatal

Amint azt az álláskeresési támogatás exportjánál írtam, az itt igénybevehető három hónap leteltével elkértem volna az EU-s formanyomtatvány vonatkozó részét az INPS-től, amire akkor (július 30.) azt mondták, hogy majd postázzák a budapesti címemre. Aztán csak vártunk vártunk, és amikor elfogyott a türelem (elméletileg 8 napon belül kellett volna a papírral otthon jelentkezni), akkor megkértünk egy INPS-nél dolgozó ismerőst, hogy nézzen utána, hol jár a papír. Ő elég hamar kiderítette, hogy szeptember végén postázták a levelet. Most várjuk, hogy megérkezzen – végülis csak két hónapba telt…..

Tudok viszont jó híreket mondani az ellenkező irányból. Másfél éve, nyáron, budapesti lakásunk előtt feltörték a párom autóját. Ez épp a magyarok sikerével zárult magyar-olasz barátságos meccs éjszakáján történt, biztos az olasz rendszám volt annyira irritáló, hogy vandálságra késztessen, mert egyébként láthatólag semmit nem akartak elvinni a kocsiból. És most megspórolom a három napos ügyintézés részleteit🙂, viszont tegnap érkezett egy ajánlott levél a magyar Igazságügyi Minisztériumból (hatásos meglepetés egyébként 🙂), amiben közölték, hogy a tettes megtalálása nélkül lezárták az ügyet. De nem ám csak magyarul! Szépen fogalmazott (néha archaikus szavakat tartalmazó), jól megírt olasz levelet is mellékeltek. Talán mégis van remény hivatalilag? 🙂