Étel - ital

Konyhai alapvetések

Az itt élőknek nyilván alapvetés, de mégis meg kell emlékeznünk néhány nagyon makacs és kitartó kulináris tévhitről – melyek elterjedésében gyanítom, hogy nagyobb szerepet játszott az amerikai konyhai melting pot, mint maga az olasz gasztronómia.

 

Először is pár szó a kávékról: a rendes olasz presszókávé tényleg „rövid”, azaz kis mennyiségű. Ellentétben a hírével, kevesebb koffeint tartalmaz, mint az amerikai vagy német hosszúkávé (amelynél a kávéőrlemény több ideig érintkezik a vízzel, azaz több koffeint „bocsát” ki). Capuccinot leginkább reggel isznak, vagy esetleg később is, de semmiképpen nem egy kiadós ebéd után. Annál nagyobb szentségtörés kevés van, hogy mondjuk egy lasagne ebéd után valaki tejes capuccinot kér (és sokak szerint csak az amerikai turisták képesek erre J).

 

Aztán, az olasz ételekben egyszerre csak 1-2 féle fűszernövény van. Teljesen elképzelhetetlen, hogy egy ételbe – a mediterrán konyha jegyében – egyszerre tegyünk kakukkfüvet, rozmaringot, oregánót, bazsalikomot, zsályát stb…. mert különben nem lesz delicato J

 

A pizzatészta elég vékonyka, még akkor is, ha lehet vastagabb és vékonyabb (alta / bassa) közt választani, és a rajtalévő paradicsomszósz-alapot sem komplikálják túl: passzírozott paradicsom, só, bors és ajóka. A ketchup egyszerűen szóba sem jöhet!

 

Ellenben a (bolognai) raguban van hagyma, passzírozott paradicsom, zöldségek (répa, zeller), só, bors és darált hús (ortodox verzióban sertés és marhahús), és órákig fő lassú tűzön. De milánói makaróni és bolognai spagetti nem létezik, ha egyáltalán, akkor csakis tagliatelle (metélttészta) al ragù. Természetesen a tésztát csak al dente kell megfőzni, de eléggé sós vízben. Ha már tészta, csak durumtésztát jöhet szóba, és sosem valaminek a köreteként. Kanállal-villával  tésztát fogyasztani csak a németek szoktak…

Sajtot nem tesznek mindenféle tésztára, a finomabb ízeket (pl. tenger gyümölcsei) nem szabad erő sajtízzel megrontani.

A spaghetti carbonara egyáltalán nem tartalmaz tejszínt, még mutatóban sem, csakis tojást (félig nyersen).

 

A panino (szendvics) nincs megvajazva, csak egyszerűen beleszórják a hozzávalókat, sőt gyakran elég egy dolog, mondjuk sonka vagy sajt.

 

A sor biztosan folytatható, hiszen az olasz konyha amolyan ismeretlen ismerős, azaz mindenki ismerni véli, sőt főzi (mert sok időtakarékosan készíthető ételük van), de ritkán találkozik az ember igazi ínyenccel, aki valóban olasz módra készíti mindezt.

Reklámok

5 című bejegyzés “Konyhai alapvetések” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. “Kanállal-villával tésztát fogyasztani csak a németek szoktak…”

    Csak érdekeségképpen, én önszorgalomból végeztem egy kis közvéleménykutatást az olasz(!) ismerőseink körében, mert izgatott ez a téma és 50-50 % volt annak az aránya, hogy ki használ, illetve ki nem használ kanalat a spagetti elfogyasztásához.

    pl.:
    1. van egy ismerősünk, aki Nápolyban született, ott élt egy darabig, de most Firenzében él. Ő például “bevallotta”, hogy egy jó darabig kanállal-villával ette a spagettit, manapság viszont már nem annyira jellemző.

    2. Modena környékén egy üzleti út során direkt a pincért kérdeztem meg, (mert bevallom, az esetek legnagyobb részében én is kanállal-villával eszem a spagettit, és az étteremben nem kaptam kanalat), hogy ő hogyan eszi a spagettit, mire büszkén kifejtette, hogy ő Calabria-i és természetesen használ kanalat a spagetti evéshez.

    De mindezek szintén azt bizonyítják, hogy ahány ház, annyi szokás. 😉

  2. Koszonom a kiegeszitest 🙂 en meg nem talalkoztam olyan olasszal, aki bevallotta volna, hogy kanalat is hasznal a tesztahoz…. ettol meg lehet, hogy otthon megis hasznalja 🙂 De igazad van, ahany haz, annyi szokas :))

  3. Üdv. Hosszan beírtam, az egész elszállt. Vagy az én gépem (Firefox) hibája, vagy nem – mindenesetre kb 10 percig írtam, nyilván most nem fogom megint ugyanazt tíz percig beírni.
    Majd ha lecsillapodok. (sajnos, nekem az ilyesmi munka, és ha úgy érzem, “söpörd fel megint a folyosót” – azért sem söpröm.)
    Pedig érdekel a téma, olasz ételek és szokások.
    Talán holnap megint megpróbálom – ha akkor is elszáll, feladom.

    1. sajnalom az elszallt szoveget 😦 erdemes mindig lemasolni, mielott az enterre kattintunk, en legalabbis igy szoktam – jo nehany hosszu szoveg elvesztese utan…) Mindenesetre a “spagettit kanallal” dilemmaban uj adalek, hogy en is talalkoztan egy deli sraccal, aki szerint normalis igy enni. Kezdem azt gondolni, hogy delen inkabb eszik kanal segitsegevel a spagettit, ami megmagyarazna azt is, hogy miert van ez igy Nemetorszagban is. Oda ugyanis nagyon nagyreszt delrol vandoroltak ki nehany evtizede az olaszok.

  4. en akkor inyencnek szamitok,mert en minden orszag etelet az adott orszag nyelven keresek meg lehetoseg szerint,igy nagyobb az eselye hogy valodi es nem elmagyarositott receptet talalok.igy volt ez az olasznal is.miutan a nyaron romaban es velenceben oruletesen finomakat ettunk,gyujtom az igazi olasz receptakat.a carbonarat is es a bolognai martast is pont igy csinalom es sokkal finomabb.ha mar olasz teszta akkor vagy ricotta,vagy parmesan de veletlenul sem trappista.es igen az igazi bolognai raguba bor is kell meg a vegen egy deci tej,2 orat kell lassu tuzon fozni de sokkal elvezetesebb es finomatt mint az elcsepelt fokhagymas osszevisszafuszeres ketchupos magyar borzalom.koszonom az oldalt ,pont nekem valo

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s