Mindennapok

Angolo cottura

Ha már beszéltünk a fürdőszobáról, ejtsünk pár szót a konyháról, illetve annak hiányáról, ami az angolo cottura nevű szörnyűségben érhető tetten…

Nekem, főzni szerető, konyhában szívesen tevékenykedő embernek kész kínszenvedés, hogy a konyha csak jelképesen létezik, a nappali-étkező-konyhasarok nevű jelenség szinte elhanyagolható részeként. Ez persze eredetileg az amerikai konyha mintájára alakult ki, ami legjobb tudomásom szerint csak egy térszervezési lehetőség, és ezen túl pedig azt fejezi ki, hogy a konyhában dolgozó (a gyakorlat szerint a legtöbb esetben ) nő, nincs feltétlen elzárva a lakás többi, „civilizált” helyiségétől, az étel elkészítése nem egy külön zugba eldugandó tevékenység, hanem polgárjogot nyer azzal, hogy kinyitják a teret, mindenkinek láthatóvá teszik, sőt a mindennapi életbe bevonják a főzést. Ez eddig nagyon is jó ötlet, feltéve, ha a konyha mérete nem változik azzal, hogy egy nagyobb tér része lesz. Továbbmegyek, Olaszországban az étkezési kultúra, az „együtt evés” hagyományával teljesen összeegyeztethető a konyha megnyitása a többiek, az „idegenek” előtt. Csakhogy ez a megnyitás egyben azt is jelenti, hogy összezsugorodik a konyha tere, és megjelenik az angolo cottura, ami általában egy kétméter hosszú konyharészt jelent, és ebben már a sütő / hűtő és mosogató is bennevan. Mindez megokolható és logikus, ha egy harminc négyzetméteres lakásban található, de mihez kezdjünk vele egy normális 70-80-90 m2-es családi otthonban? Vajon milyen lehetőségei vannak annak a négytagú családnak, amelynek a vacsoráját egy ilyen konyhaminiatűrben kell elkészíteni? És mennyire lesz vonzó ez a tevékenység, ha ilyen feltételek közt kell végezni? Megfordíthatom persze a dolgot, valószínűleg azért létezik a jelenség, mert a családban (ahol most már a nők is egyre többször dolgoznak) nincs idő és igény az együtt evésre, vagy ha mégis, azt mélyhűtött, féligkész alapanyagokból oldják meg, minimális otthoni idő- és energiaráfordítással. Ha akarom, ez a női emancipációt is kifejezi, azzal, hogy ezt a hagyományosan női tevékenységet egyszerűen tudomásul sem hajlandó venni, illetve jelzi, hogy a nőknek most már más dolguk van, mint ezzel bíbelődni.

De hát ez mégiscsak baj, ezt talán nem kellene bizonygatnom, ha a slow food mozgalmat egy olasz találta ki, és ha éppen most akarják a mediterrán konyhát a világörökség védett objektumai közé beszuszakolni (még nem tudni, milyen eredménnyel) és ha úton-útfélen azt halljuk, hogy a világméretű elhízás-ragály elleni legjobb ellenszer a rendszeres étkezés, lehetőleg friss alapanyagokból, és frissen készítve. De ne is menjünk ilyen messzire, hát mi lesz a jó kis olasz családi vacsorával, a rögtönzött pastával, a baráti összeröffenésekkel, ha nincs normális olasz konyha? Nem tudom, de az biztos, hogy ha végre sikerül nagyobb lakásba költözni, és rendes konyhát akarok J

4 című bejegyzés “Angolo cottura” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

    1. Az lányom olaszba ment férjhez, és van egy kis unokám is. Nem ismerem őket annyira, bár többször voltam náluk.Vendégszeretők, szeretnek főzni, nagyon tiszták, sportolnak, sok salátát esznek, hétvégén a család együtt van.Amit leírt, az igaz, de ennek ellenére, nem vagyok biztos benne, hogy a lányom boldog.

      1. Biztos nehez lehet, hogy ilyen tavol el a lanyatol, ezt tudom az en anyukam eseteben is. Az, hogy a lany boldog-e, viszont annyi mindentol fugg… otthon es itt is. En remelem, igen.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s