Infrastruktúra

Az olaszok és az autójuk

Ezt már ideérkezésem előtt is sejtettem, de aztán szembesültem a jelenség igazi arcával: itt, ha nincs autód, nem is létezel…

Nem tudom, mi volt előbb, a tömegközlekedés lepukkantsága vagy az autómánia, de tény, hogy a két jelenség egymást felerősíti. Egy városlakó (de főleg egy adott város agglomerációját lakó) olasz naponta akár több órát is eltölt az autójában, a dugóban ülve, ez a napi rendes ügymenet része. És ha már így adódik, hát araszolás közben reggelizik, sminkel, munkát előkészít, szóval berendezkedik. Lehet, hogy ezért van az, hogy olyan mániákusan kötődnek az autójukhoz, lehet, hogy a szabadságtudat (milyen szabadság a dugóban?) okozza, ami még a hatvanas-hetvenes évek állami autógyártása által megtámogatott motorizáció reklámérzetéhez köthető, nem tudom. De tény, hogy az autó kifejezi a személyiségüket, azonosulnak vele, remekül megvannak kérem ők, meg az autóik.

Így aztán morgás ide-vagy oda a drága benzin miatt, még a másfél eurós benzinár sem tudta eltántorítani őket egymástól. Itt aztán beszélhetünk a légszennyezés csökkentéséről, tisztább városokról, ez egyelőre csak az autónélküli kisebbség vágya marad.

Reklámok