Ha megkérdezzük az Olaszországba látogató magyar turistákat (rutinosan megteszem minden alkalommal, ha megtudom, hogy magyar ismerősöm már járt itt), hogy mi az, ami rövid idő alatt is feltűnt nekik, majdnem mindenki megemlíti, hogy Olaszország „piszkos”. Ezt elsőre én is így gondoltam, sőt gondolom ma is, ha csak Firenzéről, vagy akár Rómáról van szó, és ez némileg természetes is a sok turistát fogadó nagyvárosok esetében. Ezekben ugyanis tényleg nehéz megoldani a folyamatos tisztántartást, főleg úgy, hogy a turisták előszeretettel feledkeznek el a minimális rendnormáikról a vakáció alatt (saját szememmel láttam Rómában egy éjjel, amint az amerikai diáklányok a szabadságtól – meg az itt 21 éven alul is hozzáférhető alkoholtól – megrészegülve sorra „hagyták el” sörösüvegeiket templomlépcsőn, utca közepén, római romok tetején stb.).
De ha elhagyjuk ezeket a tömegturizmus-helyeket, egészen más képet kapunk. Urbino, Montecatini Alto, Bagni Vignoni (és még sorolhatnám) tipp-topp kisvárosok, az ottlakók szinte már mániákusan takarítanak a köztereken, középületekben, mindenhol. Ha a lakásokba beljebb megyünk, ott sem ér rossz meglepetés, az átlag olasz nagyon is rend- és tisztaságmániás. És hogy lássuk, hogy a nagyvárokban sem az akarat hiányzik, itt van a „heti utcamosás” intézménye. Firenzében az összes utcát végigmossák éjjelente, rendesen beosztva, hogy melyik nap éjjelén hol takarítanak. Ezzel ugyan jelentősen megbonyolítják az utcán parkolók életét, mivel az amúgy is kevés parkolóhely éjjelente egy körzetnyivel kevesebb lesz – természetesen a takarítás éjjelén mindenkinek el kell hagyni a helyszínt -, de legalább az biztos, hogy hetente egyszer rendesen mosva és fertőtlenítve van a terep. Nem is akárhogy: egyszer kíváncsiságból megvártam a mosóautók érkezését, és bizony háromszor mentek végig oda-vissza az utcán, tehát valóban rendesen takarítottak. Hogy ebből mennyi látszik másnap estére, az már inkább a többieken múlik.
Szerintem itthon megszokásból nem vesszük észre, hogy mekkora szemétdomb ez az ország.
Az, hogy a belvárosban vastagon kutyasz*ros minden, már természetes velejárója az életnek.
Mivel szerencsére ritkán járok Budapestre, így mindig problémát okoz, hogy elfelejtek a lábam elé nézni. Elkeserítő, hogy Pesten nem lehet “emelt fővel” közlekedni, beszélgetni, nézelődni, hanem folyamatosan azt kell nézni, hogy mibe nem akarunk belelépni 😦
És ez csak a főváros… de ne feledkezzünk el az utak mellett lerakott illegális háztartási és egyéb hulladékról. Róma peremén egyetlen sitteskupacot sem láttam…
Néhány kép és leírás, hogy milyen is a szeretett országunk, amire olyan büszkék vagyunk…
Egy kis ízelítő:
– “Nekem az 5m2-es hely egész délelöttre adott munkát.”
– “A délelőtt folyamán egyetlen helyen szedtem a szemetet – mit szemetet: ez minden képzeletet felülmúl. Egy ponton leértem az árkot eredetileg borító beton U vályúhoz, de mint kiderült: az árok mentén a kiemelkedő részek mind-mind korábbi szeméthalmok, amiket a növényzet igyekezett benőni. Elkeseredett küzdelmet folytattunk 2-en, 5-en egyetlen ponton, de a teljes délelőtt során is csak a nagyját tudtuk felbolygatni.”
Bocs, nem sikerült belinkelnem, amit szerettem volna.
A szeméthelyzetről:
http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=924