Mindennapok, Tévé-kultúra

Ruhamánia

Azt hiszem, azt nem kell bizonygatni, hogy Olaszország a divatvilág egyik előkelő szereplője, elég a milánói divatiparra vagy egyes nagy márkákra gondolni, mint Gucci, Ferragamo, Armani, Versace, Prada…..

 

Ez persze a mindennapokba is leszivárog, egy átlagos olasznak fontosabb a jólöltözöttség, a divatkövetés, mint egy átlagos magyarnak (még ha ez a kategória nem is létezik 🙂

Én a mai napig nem értem, miért érdemes egy fél fizetést egy adott ruhadarabra rákölteni, márka ide vagy oda, és azt hiszem, ez már így is marad. Mindenestre ez itt elég gyakran előfordul, és nem csak a divatbolond fiataloknál. Nyilván itt is lehet antropológiai magyarázatot találni, a melegebb klímán élő, mediterrán populációknak fontos a külső tér és a (saját) külső, amit egészen másként élnek meg, kezelnek, értelmeznek. De most ne menjünk olyan messzire, hiszen van ennél egy primérebb ok is (amit a 20. században gyakran emlegettek a kapitalizmus kapcsán): a saját ország iparának védelmében érdemes otthon gyártott dolgokat venni, és ha itt a divatipar ennyire fontos szerepet tölt be a termelésben, hát azt veszik, adott esetben tehát a ruhát.

 

De az általános életszínvonal-esés azért ebben is érezteti hatását, itt is egyre többen vásárolnak outletekben, sőt, a piacokon is. Ahol aztán rengeteg kínai, de Olaszországban gyártott ruhát lehet kapni. Ez első látásra furán hangzik, de Pratoban a 200 000-es kínai közösség nagy része a ruhaiparban tevékenykedik (a középkortól erős textilgyártási hagyományba illeszkedve), sajnos sokszor kínai körülmények közt, ám a gyártott ruhára teljes joggal teszi rá a „made in Italy”-t.

 

Az olasz divat egyébként még országon belül is változik – globalizáció ide vagy oda -, egészen más a kínálat Firenzében, Bolognában és Rómában – ez is annak köszönhető, hogy sok a kisvállalkozás, a helyben gyártó és eladó kis cég. 

És ha már a kis cégekről beszélünk, a nagy márkáknak bedolgozó kicsit sokszor a nagy márka jóváhagyásával adnak ki a piacra kicsit hibás (tehát a márkánál hivatalosan már nem árulható), de a rendes árukkal együtt, ugyanolyan körülmények közt készülő „hamis” termékeket, amit aztán a városokban cirkuláló feketeárusoknál fillérekért meg lehet kapni. Persze hivatalosan ez ellen minden nagy tiltakozik….

 

Van még egy érdekes tény: rengeteg olyan olasz márka van, amely nem gyárt hazai piacra, csak külföldre. Magyarország tipikusan az az ország, ahol sok olyan márkát találunk, ami tényleg olasz, de itt mégis teljesen ismeretlen. Továbbmegyek, nem is feltétlen lenne itt eladható, mert van különbség a két ország ízlése, öltözködési szokásai közt, és ez nem értékítélet, csak egy megállapítás. Az élelmes olasz ruhagyártó pedig kitalálta, hogy ha „made in Italy” felirattal jól el lehet adni a terméket, hát gyártsuk le itt azt, ami ott tetszik, és áruljuk.

 

A következő bejegyzésben összeszedem majd a Firenze környéki outleteket, ahol tapasztalataim szerint érdemes vásárolni J

Reklámok