Infrastruktúra, Mindennapok

A motorino

Az olaszországi közlekedés több aspektusáról írtam már, de az eddigiekből kimaradt egy nagyon fontos dolog: a motorino.

A régi olasz filmekből tudható, hogy minden kamasz vágya, önértékelésének fontos része, és a későbbi jármű-szenvedélyének megalapozója a motorino. Statisztikák is azt mutatják, hogy sehol Európában ekkora motorkoncentráció nincs, mint itt (Ázsiát most hagyjuk…). Egyrészt sokkal mozgékonyabb vele az ember, mint egy autóval (az átlagos olasz városi dugóban nem elhanyagolható szempont), másrészt könnyebb vele parkolni, és a fenntartása is sokkal olcsóbb. Így aztán ha autóban ülünk, állandó motorinvázió közepén érezhetjük magunkat – minden oldalon szemünk kellene, hogy legyen, mert folyamatosan érkeznek. A motoros ugyanis minden kis helyre befér, minden már sárguló lámpánál még átcsúszik, és sokszor a kreszt sem veszi teljesen komolyan.

Az időjárás nem lehet a motorozás akadálya, főleg, mert nagy kínálat van a vízálló „motorostakarókból”, különböző fedettséggel (csak a combot, vagy egészen derékig takaró, esetleg még a karokat is valahogyan befedő lepel – nagyon sokkoló, amikor az ember a munkahelyén a mosdóban látja viszont, ahol gazdája éppen szárítja…).

Sajnos ennek a nagy virtigliségnek sokszor rossz a vége: nincs olyan hét, hogy ne látnék motorosbalesetet valahol az utcán –és ez eléggé elveszi a kedvem a motorozástól.

Reklámok