Kultúra, Munka-tapasztalat

A (nem létező) kétnyelvű kultúráról

Mióta itt lakom, természetesen már jó néhány „vegyes” családdal találkoztam. Mindig megkérdezem, hogy a gyerekek beszélnek-e magyarul. Az esetek nagyon nagy részében nem, vagy alig, vagy alig-alig – minél nagyobbak, annál kevésbé (tisztelet a kivételnek J). Mivel én számos olyan embert ismerek (egyetemi évfolyamtársak, barátok), akik nem magyar párral kötöttek házasságot (főleg Franciaországban, Belgiumban élnek), és az ő gyerekeik általában tökéletesen kétnyelvűek, elgondolkoztam egy kicsit ennek az okán. Nem hiszem, hogy a franciaországi gyerekek zseninek születtek, azt sem, hogy azok a párok egytől egyig teljesen tudatosan és szívósan nevelik gyerekeiket mindkét (esetleg három) nyelvre (bár nyilván ennek is nagy szerepe van a dologban). Akkor mi lehet az oka?

Aztán olvastam nemrég egy statisztikát arról, hogy az olaszok egész Európában az utolsók között kullognak az idegennyelv-tudást tekintve (- a magyarok is egyébként. Mi, akik viszont más országban élünk, biztosan a kivételt képezzük J). És hát látom, hogy itt teljes lelki nyugalommal lehet olyan állásokat is nyelvtudás nélkül betölteni, amilyenhez nálunk otthon egy idegen nyelv ismerete nem is lenne elég.

Mindent összevéve tehát azt hiszem, hogy itt nincs támogatottsága a kétnyelvűségnek. Nem jelent különösebb értéket, és nem elengedhetetlen, tehát nincs motiváció, támogató környezet, hogy a nem többségi nyelvet is megtanulja egy gyerek.

Mindez azért is érdekes, mert az olaszok egy jó nagy része a mai napig (bár egyre kevésbé) valamennyire „kétnyelvű”, már ha a különböző (és sztenderd olasz nyelvtudással érthetetlen) dialektusokat külön nyelvként kezeljük. A nyelvészet nem így tesz, de ahogy annak idején nyelvészet-professzorunk mondta az egyetemen: az, hogy egy idióma nyelv-e vagy csak dialektus, jórészt politikai kérdés. Ha másik országban lenne, biztos nyelv lenne…

 

 

Ps. Kis adalèk: a pàromat egy nemzetkozi projektben ismertem meg. Olaszok irtàk a projektet, ok voltak a koordinàtorai, ès azt is ok fektettèk ìràsba, hogy a munkanyelv angol – persze nyìlvàn mert hivatalosan nem lehetett fordìtàsokat elszàmolni. Ehhez kèpest minden egyes talàlkozòn kikoveteltèk maguknak az angol tolmàcsot (hogy ez mennyibe kerult, azt inkàbb hagyjuk, bele lehet gondolni, milyen àron dolgozik otthon / Ausztriàban / Romàniàban egy angolròl olaszra fordìtò szinkrontolmàcs…) Hat, ennyi…

 

 

 

 

Reklámok

9 című bejegyzés “A (nem létező) kétnyelvű kultúráról” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Olvasva a cikket tényleg elgondolkodtató, pláne ha azt nézzük, hogy az egyik fő bevételi forrás mégiscsak a turizmus. Eddig akárhányszor voltunk Olaszországban, (az utóbbi 5-6 évben igen rendszeresen) alig tudtunk még az angollal is boldogulni azokon a ehlyeken is, amelyek ráadásul turista központok. Nem beszélve a buszpályaudvari pénztárosról, vagy éppen a parkolási társaságnál, ahol a büntetésedet intézed, egy olyan városban mint mondjuk Firenze, vagy egy tengerparti üdülő “paradicsomban”.

    Annak idején úgy választottam olsz beszállítót a cégemnek, hogy ki beszél angolul, mert ez már valamelyest nyitottságot feltételezett a “külvilágra”, a külpiacokra.

    Szerintem azért Magyarországon, ha az utcán megkérdeznek egy 20 év körüli embert mondjuk útbaigazítás végett, az esetk nagy részében angolul vagy németül válasz érkezik. ezt tapasztaltam pl. Romániában is, a korunkbeliek (25-30) az angolt igenis beszélik, sőt a legtöbb helyen még az olaszt vagy a franciát is. (persze ez megint más téma, hogy miért.)

    A lényeg, hogy mi is elkezdtünk olaszul tanulni 🙂 Rajtunk ne múljon 🙂

  2. Koszonom a hozzaszolast Arpes. Es hat igen, altalaban a turistaknak is ez a benyomasuk, hogy sehol senki nem beszel angolul. A tobbirol mar ne is beszeljunk. Nem latom, hogy ez a fiatalabb generacioval valtozna, sot nagyon jo indokokat tudnak felsorolni, hogy miert nem kell megtanulni egy masik nyelvet, ugyis mint: “de nehogy mar az EU teljesen angol nyelvu legyen”, “az angolok sem beszelnek mas nyelven” stb stb. Mas kerdes, hogy tenyleg jo lenne, ha megmaradna a nyelvi sokszinuseg Europaban, de ettol meg magukat fosztjak meg minden olyasmitol, amihez olaszul nincs hozzaferes (legyen az szakirodalom, hirek, akarmi).

  3. a s.maria novella alagsoraban mukodo mosdokban meg a veces neninek is kell a minimalis angol tudas, anelkul fel se vennek. eleg sok helyen megfordultam en is munka ugyben, miota (4 ev) itt elek, de mindenhova a felsoszintu angol nyelvtudast kertek mindenek elott, a diplomam nem erdekelt senkit, es a szakmai tapasztalataim, a legtobb munkahelyre mar az angol a belepo itt is, es az sem baj, ha mellette ismered a franciat v nemetet is. A belvarosi uzletekben, utazasi irodakban szinten elsodleges kriterium az angoltudas. Lehet, hogy csak nekem vannak mas tapasztalataim, de en pont az ellenkezojet tapasztalom. Persze a statisztikak magukert beszelnek, meg igy is le vagyunk maradva pl. a hollandokhoz vagy svedekhez kepest 😦

  4. a ketnyelvu gyerekekrol jut eszembe: ezt en is igy tapasztaltam, es nagyon meglepo, hogy sok olasz-magyar csalad arrol panaszkodik, hogy a gyerek nem beszeli vagy nem beszeli eleg jol a magyar nyelvet. Hmmm. Nem a gyerekek intelligencia szintjeben van kulonbseg, hanem a csaladok szervezettsegeben es abban, hogy egy csaladon belul igenis mennyire tudatosan alakitjak ki a ketnyelvuseget. Ha a magyar nyelvu anyuka elkoveti azt a “hibat”, hogy hol magyarul, hol olaszul, de nyilvan fokent olaszul beszel a gyerekhez, akkor a gyerek is hajlomosabb lesz olaszul valaszolni es makacsan visszautasitja a kovetkezokben, ha magyarul szolnak hozza. Egyszer olvastam egy magyar anya ketsegbeesett forumhozzaszolasat ezzel kapcs., es nagyon meglepo volt, amit irt. O ugy kepzelte, hogy ha csak magyarul beszel a gyerekhez, akkor a gyerek majd nem fog megtanulni olaszul es sajnos a helyi logopedus is azt javasolta nekik, hogy ne beszeljenek hozza magyarul, csupan azert, mert szerintuk igy nehezebben fog megtanulni olaszul. Az igaz, hogy egy felmeres szerint a ketnyelvu gyerekek kicsit kesobb szolalnak meg es kesobb kedzenek el mondatokat alkotni, sot eleinte keverik is a ket nyelvet, de ki kell varni turelmesen! Valoszinu ez az egyik pont, ahol sok szulo “hibazik”: nem eleg turelmes. De ez nem a gyerek hibaja, hanem mi nem vagyunk eleg turelmesek es kovetkezetesek gyerekeinkkel. Az ausztraliaban elo ismeroseim 2 eves gyereke most kezdett el beszelni magyarul(szulei, baratok mind magyarok majdnem), de bizonyos helyzetekben angolul is hibatlanul valaszol, pedig soha senki nem tanitotta. Ilyen is van, de ez ritkabb.
    A gyerek agya keplekeny, mint egy szivacs. A szulok szeretnek,ha gyerekuk ketnyelvu lenne, de felnek is a kihivasoktol, hiszen nem olyan kenyelmes kicsit odafigyelni arra, hogy egyik szulo egyik, mig masik a masik nyelven szoljon a gyerekhez kovetkezetesen. Ez eleinte biztos kenyelmetlen, de a legtobb esetben csak igy mukodik. kesobb megterul a csaladi egyuttmukodes. Egyebkent, akit erdekel ez a tema, az olaszo.ban elo Vajdovics Zsuzsaval vegye fel a kapcsolatot. Kutatasokat folytatott a bilinguizmus temaban es nagyon erdekes eredmenyek szulettek. A kutatas alanyai ketnyelvu gyerekei voltak… http://www.zsu.it/biling/index.html
    Ja es majdnem elfelejtettem! Gabi! boldog es sikeres uj evet kivanok nektek 🙂

  5. Abban egyetertek, h valoszinu, semmivel nem okosabbak a belga vagy francia ketnyelvu gyerekek, de szerintem az sem mindegy, h melyik az eròsebb anyanyelv. Azt, h az olasz nyelv ilyen szempontbol kevesbe szerencses, szerintem senki nem vitathatja, hiszen egy fonetikailag joval szegenyebb nyelvvel allunk szemben, a nemethez, angolhoz vagy franciahoz kèpest. Azt sem lehet vitatni, h Olaszo-ban èlò ketnyelvù gyerekeinknek a magyar csak a màsodik anyanyelve lesz, hiszen a mammàn kivul valoszinu senkivel nem beszelik a hetkoznapokon. Hiaba magyarul mondjak elso szavukat, hiszen azt halljak tolunk, anyaktol, de ahogy bekerulnek bolcsibe vagy oviba, elòretòr az olasz. Nekem kèt gyerekem van, 4 es 1 evesek, tehàt mèg elèg “kezdetleges” tapasztalatom, viszont nehany dolog mar jòl latszik: mindketto eloszor jobban ertette es “beszelte” a magyart, egeszen addìg amig el nem kezdtek bolcsodebe jarni. En csak magyarul beszelek hozzajuk, mert az a fontos, h megtanuljak, h tolem csak azt halljak – bar persze hamar ràjonnek, h en is ertem az olaszt. Ezenkivul, hiaba olvasunk minden nap magyarul, beszelunk a szuleimmel es mas rokonokkal magyarul stb, fiamnak (a 4 eves) igenis van egy enyhe akcentusa es neha az olaszbol fordit magyarra. A masik fontos, h a kisebb testverek altalaban kevesbe tanuljak meg a magyart, hiszen testverukkel az esetek nagyreszeben olaszul beszelnek. Ezert is drukkolok, h a fiam, aki egyenlore magyarul beszel a hugahoz (miutan engem hall), tovabbra is magyarul beszeljen hozza, mert szerintem a lanyomnak nagyreszt ezen àll vagy bukik a dolog…
    Hogy miert is tudnak az olaszos gyerekek rosszabbul mint mas orszagban elòk? Hat az is kozrejatszhat, h ki mennyit tud hazajarni, ill hogy az adott helyen mennyire jarnak ossze mas magyar (fèlmagyar) gyerekekkel. Oszinten szolva, itt Toscana-ban rengeteg magyar van, megis ritka az, hogy csaladok osszejarnak.
    Ezen kivul, szerintem vannak olyan gyerekek, akik egyszeruen nem akarnak mas nyelven megszolalni, hiaba ertenek meg mindent, nem hajlandok beszelni. Ki tudja, ennek mi az oka, de az is kozrejatszhat, h az olasz papa hogyan àll a dologhoz: ismerek olyat, aki nem nagyon akarja “kirekesztetni” magat az anya-fia kapcsolatbol igy nem orul, h magyarul beszel az anya a gyerekevel, amit persze a gyerek megèrez. Vannak papak, akik elkezdtek magyarul tanulni, ez biztos pozitiv hatassal van….

  6. Greta, tokeletesen igazad van az olasz-magyar csaladokkal kapcsolatban, na meg a gyerekek sem egyformak, nyilvan vannak nyitottabbak es zarkozottabbak is, de szerintem abban minden gyerek egyforma, hogy az agyuk az elso evekben szivacskent szivja magaba a nyelveket es nem csak ketto, de akar harom nyelvet is kepesek elsajatitani tanulas nelkul. Amit a toszkanai magyarokkal kapcs.irtal ,azt csak hallomasbol ismerem. Egyszer megkerdeztem 30-40 eve itt elo ismeroseimtol,hogy vajon miert van az,h az olaszo-i magyarok inkabb kerulik egymast,mintsem baratkoznanak. Azt valaszoltak egybehangzoan,hogy annak ellenere,hogy rengeteg magyar el itt a kornyeken, csak nagyon kevesen keresik a magyarok tarsasagat, sot nagyon sokan kozuluk meg azt is letagadja,hogy magyar. Ez az o velemenyuk, amiben biztos van igazsag is, de azert egy kicsit talan tulzas igy. Amit en tapasztalok szemelyesen az az, hogy az olaszo-i magyarok, ha hasznalhatok ilyen csunya szot: tulintegralodnak. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtik,hogy magyarok, hanem tulsagosan meg akarnak felelni itt. Sokszor tapasztaltam,hogy az itteni magyarok meg maguk kozt is olaszul beszelnek. (?!) A tegnapi hozzaszolasomban en is irtam, hogy a ketnyelvusegre”neveles” csak ugy muxik-szerintem, es jo par tanulmany szerint is-, ha az egesz csalad ebben reszt vesz kollektiven. Az termeszetes,hogy a gyerekek tudjak,hogy mi anyukak is beszljuk az “apanyelvet”, hiszen mi felnottek olaszul kommunikalunk az iapukaval. A fontos az , hogy az anya az “anyanyelven”, az apa pedig az “apanyelven” szoljon a gyerekekhez kovetkezetesen. Lehet ezt jatekosan is folfogni, mintha egy titkos kod lenne, amit csak mi ertunk(ahogy Vajdovics is irta a disszertaciojaban), vagy egyszeruen a gyerek tudomasara hozzuk, hogy en “jobban szeretek magyarul beszelgetni” vagy “en jobban ertem a magyart” es szeretnem, ha o is igy szolna hozzam. Sokfele “trukk”van, ez gyerekfuggo.
    Legalabbis az elso evekben van ennek nagy jelentosege. Kesobb az iras-olvasas, es tudomany nyelve valoszinuleg az lesz, amelyik nyelven elkezdi tanulni azokat.
    Nyilvan nehezebben boldogulnak azok a csaladok, ahol a kicsi mar 6 honapos koratol vmilyen olasz nyelvu kozossegbe jar…
    Amit azokrol a csaladokrol irsz, ahol az apuka nem nezi jo szemmel a ketnyelvuseget…hm azokat csak sajnalni tudom, hogy megfosztjak mind az anyukat attol, hogy sajat gyerekevel a sajat anyanyelven kommunikaljon, mind pedig a gyerekuket attol, hogy gazdagabb legyen egy nyelvvel, az “anyanyelvvel””, igy az edesanyja kulturajatol is megfosztja.
    Nektek Greta, sok sikert kivanok a ketnyelvuseg fenntartasahoz!
    Kitartas! 🙂

  7. Szuper, hogy ennyi aspektusat korbejartuk a dolognak… Egyreszt meg egyetemen jartam en is “ketnyelvuseg” specialis kollegiumra, ahol kb mindezt megtanultuk, azaz hogy kovetkezetesnek kell lenni, hogy mindket felnek ertekelnie kell a masik erofesziteset, hogy a sajat nyelven beszeljen a gyerekkel, megtalalni a termeszetes osztonzoket (pl. vakacio magyar kozegben), ami miatt erdemesnek latja a gyerek az erofeszitest stb. Masreszt eleg sok velem korabeli felig magyar-felig valamilyen mas nemzetisegu embert ismerek, es ok is azt modnjak, hogy elso gyerekkent meg nagyobb az eselye, hogy jol megtanulnak magyarul, mint masodik, harmadikkent a csaladban.
    Fontos, hogy maga a mama ertekesnek lassa a sajat nyelvet, kulturajat (egyik magyar lany kommentarja, amikor errol kerdeztem: “dehat nem olyan fontos, hogy beszeljenek magyarul, vegulis itt elnek”), nyilvan ilyen ertelemben fontos, hogy ne akarjunk “tulintegralodni” (nekem egyebkent eszembe sincs…). Es szerintem igenis nagy elony, ha ket (raadasul ennyire kulonbozo) nyelvi rendszerben mozog otthonosan a gyerek, utana nyilvan sokkal konnyebb lesz egy harmadik, akarhanyadik nyelv megtanulasa is.
    Masreszt szinten sajat tapasztalat: 14 evesen kerultem egy ketnyelvu gimnaziumba, onnantol 15 evig a francia nyelvrol es kulturarol szolt az eletem, es szerintem ugyanolyan konnyedseggel olvasok szakirodalmat, hallgatok akar szleng tevemusorokat, mint a magyarul, tehat gyerekkent (foleg kisebb gyerekkent) meg abszolut lehetseges ennek a szintek az elerese.
    Szoval kitartas mindenkinek a nyelvi neveleshez :))))

  8. Érdemes nem megfeledkezni arról, hogy az ember hajlamos a könnyebb utat választani, és ez a gyerekre is és a szülőkre is vonatkozik. Ha a szülő hagyja, hogy a gyerek vele is a helyi nyelvet használja, akkor persze azt fogja, és ugye a mamának (papák ugyebár ritkábban) is kényelmesebb beadni a derekát, mint “nem megérteni”, amit a gyerek helyi nyelven mond. A fordulópont nálunk is az ovi volt: hazajöttem és helyi nyelven meséltem, miminden történt, anyám meg nem volt elég “erőszakos” és így is meghallgatott. Nekem addigra már megvoltak a nyelvtani, de az öcsém azóta sem bírta bepótolni, neki már nem volt elég a kétévenkénti balatoni nyaralás.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s