Kultúra, Mindennapok

Az a külcsín….

Ahogy egy tegnapi hozzászólásban már érintőlegesen beszéltünk róla, úgy tűnik, hogy egy „átlag olasznak” sokkal fontosabb a külcsín, a kinézet, mint egy – mondjuk így – átlag európainak (még ha ezek az átlagemberek nem is léteznek J ). Ez onnan is látható, hogy soha annyi „megcsinált” nőt és férfit nem láttam egy helyen, mint az olasz televízió különböző adásaiban. Mert az addig rendbe is van, hogy az egyébként minden másra alkalmatlan sztárocskák tetőtől talpig átszabatják magukat, hát kizárólag ebből élnek, legyen. De hogy egy egyébként tiszteletreméltó szakmai munkássággal rendelkező televíziós újságíró miért nem tud méltósággal megöregedni, miért kell neki felfújt szájjal, pattanásig feszített arcbőrrel nekivágni az ötvenedik / hatvanadik / hetvenedik évének, azt nem értem. És nemcsak a nőkről van szó…. a szájukat a férfiak is fújatják, felvarratnak ráncot is, beültetnek hajat, de mellet még nem nagyobbítanak.. ez is valami…

Reklámok