Mindennapok

A bölcsődékről…

Nèhàny napja kézzel foghatóvá vált, miért is nehéz egy mai nőnek Olaszországban. Egy képzésen voltam, ahol sok délről érkező fiatal vett részt. Egy velünk párhuzamosan futó képzésen az egyik résztvevő magával hozta a kislányát, nyilván mert nem tudta hová tenni, és hát időnként láttuk őket jönni-menni. Egyszercsak egy huszonöt év körüli srác úgy magában azt dünnyögte: de hát miért hozza magával napközben a kicsit? Erre persze csak rákérdeztem, hogy hát hová kellene tenni a gyereket. Mire az a kézenfekvő válasz érkezett, hogy: „otthon hagyni a nagymamával…” Én provokációként rákérdeztem, hogy mi van, ha a nagymama több száz kilométerre él, esetleg még dolgozik (bár látva a statisztikát a gyereket vállaló nők koráról, ez nem feltétlen valós probléma), ami teljesen váratlanul érte a srácot, mint lehetőség. Ennyiben maradtunk. Viszont nem csoda, hogy nem találunk elegendő bölcsődei helyet, gyerekfelvigyázási lehetőséget, ha a fél ország még ebben a szellemben képzeli el a dolgokat. Az országnak az a fele, amelyben a női aktivitás még a 30 százalékot sem mindig éri el (Ròmàtòl dèlre).

Azt szoktam mondani, hogy itt az intézményrendszer még annál a modellnél cövekelt le, amiben egy férfi egy fizetésből eltartja a feleségét és a gyerekeket (a hatvanas, hetvenes években, ha egy férfi megnősült, megemelték a fizetését), miközben az élet, főleg északon, meg a városokban, rengeteget változott.

Ezzel együtt egy nő hat hónap fizetett otthonlétre jogosult, és ha mondjuk nehezen bírja a terhességet, esetleg már a szülés előtt otthon szeretne maradni 1-2 hetet, hónapot, akkor onnantól fogva ketyeg a hat hónap. Ennek leteltével vagy visszamegy dolgozni, vagy egyből mehet munkanélkülinek. A munkába való visszatérést eléggé megnehezíti, hogy nincs elég bölcsőde, és ami van (és ha még protekciónk is van), az könnyen lehet, hogy egy fél fizetést elvisz (bizony, bizony, az állami bölcsődei hely…).

Szóval van annak oka, hogy Olaszország (Máltával egyetemben) a legkevesebb családonkénti gyerekszámmal „büszkélkedhet”.

Reklámok

6 című bejegyzés “A bölcsődékről…” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Jò tèma, erròl mesèlhetnèk….èn mind a kèt gyerkòcòt kènytelen voltam 8 hònaposan bòlcsòdèbe kùldeni, bàr most is fàj a szìvem, mègis szerencsèsnek tartom magamat tobb okbol is (egyrèszt mert van munkàm masreszt mert felvettèk a gyerekeket a bolcsibe). Bezzeg Magyarorszagon mindenki rossz szemmel nèz ràm, h milyen gonosz anyuka az ilyen…eleinte probaltam megmagyarazni, h milyen helyzetben vagyunk, most mar nem kommentalom, akinek szàmit a vèlemènye (pl szuleim), az ugyis tudja. Hàt igen, Magyarorszagon sokan azt hiszik, h itt minden konnyu, meg a regi baratnoim es kerdoen neznek ràm, h ugyan nekem dolgozni kell, hat a ferjem fizetesebol nem jovunk ki?! Hàt nem, mert 60 nm lakàst is 30 ev kolcsonre vettunk, nem kis reszlettel es egy fizetesbol meg a rezsit sem tudnank kifizetni. A bolcsode is draga, hiaba comunale, havi 300 euro (a privat bolcsik 4-500 eurot kernek). Persze az en kis fizetesembol nem sok marad a bolcsode kifizetese utan, de legalabb a munkahelyem megmarad (ha mas rosszasag nem tortenik). Na kicsit panaszkodosra sikerult, pedig nem akartam, mar csak azert sem mert en jol erzem magam a boromben es nem valtoztatnèk semmit….Mèg hozzatennèm, h dragak ugyan a bolcsik, de nagyon szinvonalasak es tenyleg jol bannak a gyerekekkel. Nem csak megorzesrol van szo, ahogy Magyarorszagon, hanem sokkal tobbròl.

  2. Egy dolgot helyesbìtenèk, ami a fizetett otthonlètet illeti, 5 hònapra jàr a fizetès 80%-a, de ebbòl 2 honap a szulès elotti idoszakra szòl, itt ugyanis van “astensione obbligatoria dal lavoro”, ami Magyarorszagon nincsen. Tehat sokan màr a gyerek 3 honapos koraban visszamennek, mert ez utan mèg 3 honap veheto igenybe 30%-os fizetessel. Utana meg valamennyi szabadsag stb (1-2 hèt) es ezutan eldontheti az ember, h otthagyja az allasat vagy visszamegy dolgozni….a mai vilagban…

  3. Igen, sajnos Magyarorszagon meg el az a (meg az elozo rendszerben sikeresen elterjesztett kepzet), hogy az anyanak otthon KELL maradnia 3 evig minden gyerekevel, mert kulonben… (akkoriban terjedt el ez, amikor a hetvenes evekben, a demografiai fellendules celozva bevezettek a gyest) Azert lassan mar otthon is eszmelnek, es egyre tobb pszichologiai tanulmany, ismeretterjeszto cikk igyekszik arnyalni a kepet. Es akkor meg nem is beszeltunk arrol, hogy egy no teljesen elvagja magat a munkaeropiacon, ha evekre kimarad a munkabol. Ami azert, tekintve, hogy meg 30 (sot, a mi generacionknak talan ennel is tobb) evet le kell ot huznia, hat nagy luxus.
    Masreszt otthon meg mindig el az a kep, hogy ha “nyugaton” elsz, feltetlen kevesebb egzisztencialis problemad van. Marpedig ennek (sajat tapasztalat) bizonyos kepzettsegi szintnel, bizonyos munkaeropiaci szegmensekben epp az ellenkezoje igaz. Azaz ma Magyarorszagon az en generaciomnak, ha egy kicsit ratermett es / vagy tanult, sokkal tobb lehetosege van, mint akar itt, akar Franciaorszagban. Gondolkozzunk csak el, hany 30-35 eves olaszt latunk magunk korul tisztes fizetessel (nem azzal az 1200-1500 euroval), mondjuk vezetoi allasban?? Mar az is eredmeny, ha nem harom honapos szerzodesekkel evickelnek evekig (akar tobb diplomaval es master kepzessel a hatuk mogott.)
    Ahogy latom magam korul, a magyar-olasz vegyesparok mindezzel egyutt hosiesen vallalnak akar ket gyereket is, es dacolnak a korral :)))

  4. Hàt igen, ha annak idejen èn nem hagyok ott csapot papot, most biztos nem itt tartanek karrier szinten a kozgazda diplomammal es nyelvvizsgaimmal….ahogy a regi evfolyamtarsaim ma vezeto poziciokban vannak es az enyemnel bizonyos szempontbol sokkal szinesebb èletet èlnek (hobbik, utazasra gondolok elsosorban). Persze èn ezt is merlegeltem akkor es tudatosan valasztottam igy, soha nem a karrier erdekelt leginkabb, nem is bantam meg semmit.

  5. Gabi, a gyest nem csak a gyerekszám növelésére vezették be (úgy 70 körül), hanem, hogy úgy kétszázezer embert kivonjanak a munkaerőpiacról és csökkentsék az alulfoglalkozatottságot. Meg nyilván belejátszott (más szinten), hogy nem sikerült módosítani a családi munkamegosztáson, a mentalitáson meg pláne nem…

    A kötött státuszszámmal működő közintézmény főnöke meg sakkozhat, mit csináljon, hogy az elmúlt pár évben jól dolgozó x-et ne kelljen kirúgnia azért, mert y 5 év után ismét igényt tart “a munkahelyére”.

  6. És van például a holland modell, ahol hosszú idők óta jól működik, hogy a nő a szülés után hat héttel visszamegy félállásba (adott esetben akár teljes munkaidőre) dolgozni. Mint természetes és normális velejárója az életnek. Persze ehhez hozzájon az elegendő bölcsödei férőhely és az ottaniak mentalitása. Először én is nagyon furán néztem pedig biztosan van annak is nagy előnye.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s