Firenze, Országjárás

Biztos, hogy mindent tudsz Firenzéről?

FirenzeTuristaként sokan végigszaladnak Firenze nevezetességein, biztos nem sikerül minden apró érdekes részletet megtudniuk. Íme néhány kevésbé ismert dolog.

 

A város talán a legismertebb épülete a Dóm, ami ugyan a 13. században épült, de akkoriban nem építettek állandó homlokzatot a templomoknak. Hanem amikor valamilyen fontos esemény, ünnep jött, akkor felkértek egy mestert (akit ma művésznek neveznénk), hogy csináljon homlokzatot. Ilyenkor felállványozták a templomot és egy kifeszített vászonra felfestették az aktuális dekorációt. A városban egy kivétellel minden templom így működött, a kivétel San Miniato al Monte temploma volt, amelynek két színből álló (pratoi zöld márvány és carrari fehér márvány) homlokzatát már a középkorban „állandóra” megépítették. Ennek mintájára készítette később, a reneszánsz idején, Vasari a Santa Maria Novella homlokzatát. A többi templom ma is ismert homlokzatát csak az 1800-as években kapta.

 

A bevándorlás ma aktuális téma. De már a középkori Firenzének is volt ebben tapasztalata. A nagy pestisjárvány, 1348 után (igen, ez az a pestisjárvány, ami elől Boccaccio kimenekült a városból és megírta a Dekameront) annyira megfogyatkozott a népesség, hogy messziről – a mai Afganisztán, Kazahsztán – területéről hívtak embereket. Méghozzá minden valószínűség szerint adott szakterületekre. Amit az is bizonyít, hogy a pistoiai Del Ceppo kórház középkorban készült frízein sötétbőrű orvosok láthatók. Ez a genetikai állomány megmaradt, a mai napig tipikusan toszkánnak számít a (még az olasz) átlagnál is sötétebb bőr, és a „keleti” vonások (bár véleményem szerint ez utóbbit nagyon nehéz megítélni). Olyannyira, hogy amikor 1990-ben Olaszország rendezte a foci világbajnokságot, minden, a meccseknek helyt adó város készített egy bemutatkozó filmet. A firenzei elkészítésére Zefirellit kérték fel, aki a filmben megidézte a calcio storico-t (amit a mai foci elődjének tekintenek, és a toszkán városokban már a középkorban játszották), és a kezdő lövést a Pitti palota bejáratából egy marokkói srác rúgta, mint a tipikus toszkán típus megjelenítője (egy kis magánügy: őt egészen véletlenül ismerte akkoriban a párom).

 

Firenze volt az 1600-as években a világon az első állam, ahol eltörölték a halálbüntetést.

 

A Ponte Vecchiot valójában egy középkori ingatlanspekulációnak köszönhetjük. Mivel olyan kevés volt  a hely a városfalakon belül, hogy már nem tudtak hová építkezni, kitalálták, hogy a híd is talpalatnyi föld, tehát építeni lehet rá – akár kétszintes épületeket is (persze a mai fogalmainkkal ezek  a szintek csak félszintek lennének). A hídon épült házakba aztán a hentesek céhe települt, ott dolgoztak. Amikro a Mediciek kitalálták, hogy Vasarival kialakíttatják a Pitti palotáig vezető corridoio vasariana-t (nem véletlen ugye a név), nehéz volt tolerálni a hídon terjengő bűzt, így aztán a család aranyműveseket telepíttetett a házacskákba.

 

A francia királyi család lilioma a firenzeiből jön, ugyanis amikor Medici Katalin a francia udvarba került, vitte magával ezt is, mint annyi minden gasztronómiai szokást is. Ezeket ma franciaként ismerjük. Egyik ilyen a fagylalt, ami az 1400-as években Firenzébe találtak ki. Ennek elődje a rómaiak által fogyasztott sorbetto volt (zeller-, vagy néha citromízű), amit digestivo-ként fogyasztottak

 

És még egy érdekesség, azoknak, akik nem zárkóznak el teljesen az ufók és egyéb földönkívüliek gondolatától: sokan sokat foglalkoztak vele, hogy egyes (de nem kevés) reneszánsz festményeken a kék égen ufók láthatóak, amire nehezen található ennél földhözragadtabb magyarázat.

 

Felhìvàsok

Ha szeretnèl megtanulni gospelt ènekelni – firenzeiek elonyben

Florence Gospel Choir School

Gospel iskola

La scuola nasce a Firenze nel 1996, fondata da Nehemiah H. Brown, e si pone lo scopo di far conoscere la musica, la cultura e la storia Afro-Americana.

Il suo programma prevede, partendo dagli Spirituals e dal Gospel, quello che possiamo definire come un percorso musicale e culturale che arriva a toccare diverse forme spressive quali il Blues, il Soul ed il Jazz.

Per far ciò il percorso della scuola si articola in una serie di seminari, lezioni individuali e lezioni di gruppo sia per affrontare lo studio della voce che lo studio di tutti gli strumenti che vengono usati nella musica Afro-Americana.

Programma:

  • – Teoria e Tecnica della Musica Gospel
  • – Improvvisazione
  • – Performance
  • – Teoria e Tecnica Afro – Americana
  • – Storia della Musica e della Cultura Afro-Americana
  • – Tecnica Vocale Afro – Americana
  • – Uso della Voce

I corsi si terranno il mercoledi dalle ore: 20.30 alle ore 22.30 presso: Casa Parrocchiale dell’Immacolata e San Martino a Montughi, MCL CIRCOLO RICREATIVO IL FARO, Via Fabbroni – FIRENZE

www.fgcschool.com

Mindennapok

Régiók és Megyék

Nekünk magyaroknak ismerős a képlet, voltak hagyományosan a megyéink, aztán hatékonysági (és olcsósági, és nem kevésbé EU-konform meggondolások) okán megteremtettük a régiókat. Aztán a megyék (meg kapcsolódó politikusok) nem hagyták magukat, és most ott állunk egy párhuzamos szervezetrendszerrel, ahol a kompetenciák leosztása nem mindig logikus, de az biztos, hogy mindez jóval többe kerül, mint az egyszeres adminisztráció.

Nohát éppen ez történt Olaszországban, és nem is most. A sok, szétaprózott provincia helyett 1973-ban létrehozták a régiókat (20), amelyeknek lassacskán át kellett volna venniük a megyék feladatköreit, sokkal hatékonyabbá és olcsóbbá téve a dolgok kezelését. Csak sajnos ez végül nem így történt, a provinciak maradtak, így most minden ügynek van minden szinten kinevezett felelőse. Azt ne firtassuk, mennyibe kerül ez az olasz államnak….

Például az oktatási ügyeknek van assessore-ja a faluban/városban, a provinciaban, a régióban, és persze országos szinten (csak azt már miniszternek hívják). A feladathoz kapcsolódó és szétosztható pénz a régióknál van, meg persze a helyi kezelésben levő iskoláknál. De akkor miért is van a rengeteg provincia? Jó kérdés, valószínűleg még egyik kormány sem merte felvállalni a megyei alkalmazottak elbocsátását.

De a kép még bonyolítható. Ahol sok kistelepülés van, ott sokszor már több falunak együtt van egy iskolája, polgármestere, orvosa. Ezzel nagy baj nincs is, mindenki elfogadja, normálisnak tartja az effajta működést. Ám, ha például egy hegyi faluról van szó, lehet, hogy egy communitá montana-ban is tag. Megeshet, hogy egy ilyen hegyi falunak van mondjuk egy faluszintű, egy communitá montana-szintű, egy provincia-szintű és egy regionális felelőse az adott ügyben. Na most, ha egy 500 fős faluról van szó, nem sok ez egy kicsit? Szinte garantált, hogy a sok bába közt elvész a gyerek.

Zöld szemmel

Alternatív élelmiszer-beszerzési lehetőségek

Biodivat és magas élelmiszerár kötelez, Olaszországban is egyre többen keresnek olyan beszerzési forrásokat, amelyek olcsóbbak, természetközelibbek és ahol biztosak lehetünk benne, hogy Olaszországban előállított terméket kapunk.

Igaz, hogy egy átlagos olasz szupermarket zöldség- és gyümölcskínálata sokkal jobb minőségű, mint egy magyar bevásárlóközponté, sőt, a biotermékek sem kerülnek a nem bio sokszorosába, azért sokan keresnek még ennél is jobb megoldásokat.

 

Az alábbiakban néhány ilyen alternatíváról beszélnék, azzal együtt, hogy ezek régióról-régióra, sőt városról-városra mások lehetnek, tehát ha érdekel a dolog, valamennyi időt biztosan rá kell szánni, hogy a neten feltérképezd a hozzád közeli, neked megfelelő lehetőségeket.

 

  1. Le aziende agricole, azaz a mezőgazdasági vállalkozások sokszor közvetlenül is árulják termékeiket. Akár egyenesen a termőhelyen, akár más termelőkkel összeállva ún. „farmer marketekben”. Átlagosan 35 %-ot spórolhatsz, ráadásul biztos lehetsz benne, hogy nem utaztatták napokig a zöldséget, gyümölcsöt (ez a filiera corta). Hogy hol találsz ilyen vállalkozásokat? A www.campagnamica.it honlapon térképes keresővel megtalálhatod a neked megfelelő helyeket. Érdemes a www.mercatodelcontadino.it lapon is körbenézni, csakúgy, mint a www.slowfood.it –en. Fontos tudnivaló: ha nyerstej-automatából veszel tejet, mindenképp forrald fel. Lehet, hogy ez egyértelműnek tűnik, az elmúlt hónapokban mégis több olyan eset volt, ahol a fel nem forralt tej okozott problémákat, ami miatt már az automaták betiltása is szóba került. Kár lenne értük. (Főleg mert igazi tejből otthoni s készíthetsz túrót, sajtot. Tudom, hogy macerásnak tűnik, de ez sem rosszabb hobbi, mint a többi J)
  2. A Magyarországon klasszikusnak mondható „Szedd magad” mozgalomnak itt csak egy angol nevet tudtak adni: „pick your own” néven most már itt is megtalálható. Állítólag az ár 60 százaléka megspórolható, ráadásul azt eszed, ami megtetszett a „kertben”. Egy Róma-közeli helyet tudok mondani: www.cavendotutus.com, ahol minden termék kilója 1 euróba kerül. Ha nem arrafelé laksz, akkor – minden régióra kiterjedő teljes lista hiányában – érdemes a www.coldiretti.it, www.confartigianato.it honlapokon a termelők helyi érdekvédelmi szervezeteinél érdeklődni.
  3. „La cassetta fresca” létezik Budapesten is, annyit jelent, hogy egy adott összegért minden héten leszállítanak egy kétszemélyes kosarat, amelyben (a megegyezéstől függően) zöldség, gyümölcs, sajt és hús van. Garantáltan „kevés kilométeres”, helyi termelőtől érkező csomag. Hátránya (már akinek), hogy nem válogathatsz, hanem azt hozzák, ami éppen akkor megtermett (tehát idénynövényeket). Ez sem működik minden régióban, de íme pár példa: Lombardia, Veneto és Emilia-Romagna a Bioexpress felségterülete (www.bioexpress.it, 4 kilós kosár 15 eurótól), ha Róma környékén laksz, a www.officinaebio.it –en nézelődj (csak zöldség, gyümölcs), vagy a www.zolle.it  -en (sajt, tojás és hús is).
  4. A GAS-ok, azaz a Gruppo d’acquisto solidale. Ez egy helyileg szervezett egyesület, ahol hetente (vagy adott időpontokban) összeírják a rendeléseket, és így nagy mennyiségben, jó áron megveszik a helyi termelőktől (ez hozzátartozik a filozófiájukhoz, hogy a helyi kistermelőket is szeretnék ezzel életben tartani). Jelenleg kb. 400 GAS van országszerte, a www.retegas.org –on megtalálod a hozzád közelit.

 

(Forrás: Donna Moderna)

Vendègvèlemènyek

“Középhaladóktól felfelé: bosszantó szótárak”

 

Sirályoknak behajtani tilos

 

(Szótár-dühöngés hét pontban)

 

Nehéz a szótárolvasók élete. Gonosz kívánság: makacs hibáik büntetéseként legyen nehezebb a szótáríróké is.

 

1.

Az egész a sirály-lyal kezdődött. Hogy a sirály szó nem volt benne a Rómában vásárolt Ötnyelvű szótárban, mely 6000 szóval és 30 000 szókapcsolattal hirdette magát. (Dizionario simultaneo in cinque lingue, szerk. Giuseppe Albero Orefice – Club degli Editori, su licenza della Sperling & Kupfer Editori S.p.a – 1981) Ettől kezdve nagy gyanakvással lapoztam az olasz szótárakat.

Némi joggal.

Tizenöt éve történt… Első római napomon a legtöbbet, kb. harminc méterenkén újra meg újra látott szó (szókapcsolat) Róma utcáin, házain, kapujain ez volt: Passo carrabile. Természetesen akkori kis- és középszótáraimban a carrabile nem szerepelt, mindegyik a „Passo carraio”-t adta meg, amit viszont egyetlen egyszer sem, többszáz, ezer felirat közül egyszer sem láttam Róma kapuin. Azóta, ma sem létezik ilyen felirat. A mai szótárak legtöbbje mégis, még mindig ezt adja, élő helyett a rég kihalt formulát.

 

2.

Dühöngésem egy későbbi tárgya a killer szó hiányos és téves szerepeltetése az összes olasz szótárban: mindenhol „bérgyilkos” értelemben (a nyolcvanas évektől szerepel bennük, gondoltam, de találtam előbbit is.) A Moro-gyilkosság híres utcájában levő Modern Történeti Könyvtár (Biblioteca Di Storia Moderna e Contemporaneawww.bsmc.it  Roma, Via Caetani Michelangelo, 32) szabadpolcán felfedezett hatalmas, húsz (!) kötetes és talán részben elavult Salvatore Battaglia: Grande Dizionario della Lingua Italiana I-XX (UTET – Torino, 1973; 1977) lapjain már ott van a „killer”, persze már itt is csak bérgyilkos értelemben. Persze – mondom – mert éppen a „bérgyilkos” jelentés kizárólagosnak hirdetése a téves: az olasz nyelv már 1973-ban sem így használja ezt a szót. Bér-, sorozat-, vagy „általános, rendes gyilkos”? Mindjárt visszatérek, előbb azonban még evezzünk másként háborgó vizekre.

 

 

3

Szégyellt szavak.

Scopare – (balayer) – söpör

 

A vulgárisnak minősített szavakat a legutóbbi évekig száműzték a magyar szótárakból. Mint mindjárt látjuk, az olaszokból is. (Olasz-francia szótárakat idézek, azért adom fentebb a balayer fr. szót.)

A „Nagy Garzanti” olasz-francia 1966–81-es kiadásában sem a killer nincs, sem a baiser vulg. értelme nincs a francia részben. Scopare (volg.) értelme megvan az olasz részben, de a baiser szó olasz megfelelőjének megadása helyett körülírja olaszul – kétnyelvű szótársága ellenére (!) – nem hajlandó a vulgáris, „durva” olasz szót megadni. Engedélyre várt?

A Garzanti kisebb, újabb kiadásában (1996-2001) már mindkettő szerepel (a killer még mindig csak tueur à gages értelemben) – de a baiser-t olaszul megadva és nem körülírva halált megvető bátorságot árul el.

Rohan az idő. A nagy olasz értelmező-szótár (Zingarelli-Zanichelli) 2001 májusi, 10. kiadásban már a scopata 3-ik értelmét is megadja (volg.)

 

4.

Most vissza a bér- és nem bérgyilkosokhoz, a killer-hez, ehhez az olasz nyelvben nékem oly szépen és természetesen csendülő szóhoz, melynél nekem csak az „identikit” tetszik jobban (a sokak által latin szépségéért és nagy nyelvi hagyományaiért csodált olasz nyelv felülmúlhatatlan büszkesége számomra ez az identikit.)

Killer:

A Zingarelli minore (Zanichelli, 1999) (Copyright 1994 – mellékesen: ez nehezen értelmezhető adat, mert a bevezetőből kiderül, hogy már „tizenkettedik kiadás” – alig hiszem, hogy öt év alatt jelent meg tizenkétszer)

– A leggyakrabban használt, legismertebb olasz értelmező szótár. A „minore” elnevezése relativ: valójában külsőleg elég nagy méretű, nálunk „középszótárnak” mondanánk – hatvanezer szót tartalmaz. Rajzos táblákat is.

 

A killer jelentését e legelterjedtebb, általánosan használt szótár tévesen (pontosítom: részben tévesen, részben megtévesztően) határozza meg – eszerint majd harminc éves fennállása, kezdetei óta folyamatosan és makacsul hiányosan.

Assassino per mandato altrui, sicario ” (vagyis: ’más megbízásából gyilkoló, bérgyilkos’). Érdekes módon senkinek nem tűnt fel évtizedek óta, hogy a meghatározás téves? Hogy az újságok, radió, tévé – nyilván a beszélt nyelv is a killert nemcsak ‘bér-‘, hanem ’mindenfajta gyilkos’ értelemben használja. Nemcsak legújabban. Évtizedek óta, mondom – idézem hát bizonyítékul Pier Paolo Pasolini 1974-ben írt sorait (melyeket most, halálának újabb ügyészi vizsgálatakor idéz a La Repubblica (2005 május 9 – p.12):

„Io so… lo so i nomi delle persone serie e importante che stanno dietro ai tragici ragazzi che hanno scelto le suicide atrocità fasciste e ai malfattori communi, siciliani o no, che si sono messi a disposizione, come killer e sicari.”

Az „e/és” közbeiktatása nem szinonimára utal, hanem kiegészítésre – „gyilkosok ÉS bérgyilkosok” – ha még hihetetlenkedve a harminc éves szótári hiányon, magyaráznom kellene. Az olasz szótáriróknak miért nem magyarázta meg senki, mondjuk egy gimnazista?

A „Nagy Zanichelli” (Zanichelli Maggiore) legújabb, 2002-es, átdolgozott kiadása örömteli meglepetésemre már nem csak a „sicario-t” (bérgyilkos) adja meg. 2002: végre! Kicsit azért későn… Sok évtized kellett tehát ahhoz a „felismeréshez”, melyre egy értelmesebb és jófülű gimnazista már a hetvenes években felfigyelt volna. – A nagy szótár immár rosszalló meglepetésemre hozzáteszi a killer értelmezéséhez ezt az elég felesleges, és nem ide való, sőt nehezen értelmezhető adatot:  isolato nelle lingue germ.: 1934”.

 Ez, ha szószerint fordítom, vagyis „a germán nyelv(ek) ben 1934-ben izolálták” – mennydörgően nem idevaló („irreleváns”, ha mondhatom tudományosan). Olasz értelmező – és nem etimologiai! – szótárban miért fontos a germán nyelvek története? Izé… hogy is?  „a killer-t izolálták a germán nyelvekben”? Izolálni kellett? Esetleg megkülönböztetni? Mitől vagy miből izolálták? Eredeti angol jelentésétől, mely véletlenül szintén „killer”? … – Valami itt nagyon nem stimmel. Ha persze rosszul fordítom – bár elég nehéz a „germ. nyelveket” másként fordítani. Próbálom mégis: talán „csírájában” (germe)? Így talán lehetne valami helye és (bár így is csekély) értelme a megjegyzésnek – kár, hogy „in germe” – így lehetne csak a mondatban, és nem így van, tehát mégis: „a germán nyelvekben”? Miért említik? Említhetnék, ha etimológiai szótárról lenne szó. Így viszont egyelőre továbbra sem értem, nem baj.

Viszont örvendezzünk, legalább már nem automatikusan bérgyilkos-nak értelmezi, hanem függőleges elválasztójel után adja meg a bérgyilkos jelentést második értelemben – vagyis, láss csodát, a sicario-t már megelőzi, – mint a napi sajtóhasználatban persze régóta – az „általános”, „sima” (assassino) gyilkos. Csakhogy pár éve még kizárólagosan bérgyilkosként ismerték el, ellentétben az anyanyelvük beszélőinek használatával.

Harminc év múltán most már Nagy Zingarelli-Zanichelli is rájött, és mondja: assassino | sicario – .  Egyébként, és mellékesen szólva: a szótárban használt függőleges elválasztójel nem szerepel a „jelek” szótárbevezető felsorolásánál, ehhez nyilván újabb évtizedek kellenek majd…

 

Mindenesetre azért ez is valami, a killer-rel, hogy szótáríró urak és hölgyek észrevették, miszerint legalább 35 éve, ha nem több, hogy nem csak bérgyilkos értelemben használja az olasz sajtó és a köznyelv. Lassan ment, de hát lassú, alapos emberek ők.

(Indulatcsillapító érdekességként: jelzőként is él: ’zanzara killer’ – a szótár logikája szerint bérgyilkos szúnyog (!) – sőt főnévként tovább képezve killeraggio (!) 1981-es első előfordulásként jegyezve és értelmezve, hogyaszongya : linciaggio morale.) Nem volt gyanús ez sem? hogy jelzőként sem ’bérgyilkos’ az értelme? (kivéve, ha a szúnyogot felbérelnék pénzért, mert akkor igen).

 

 

 

5.

Spina

Természetesen tövis. Halszálka. És hátgerinc. De még sok minden! Leggyakoribb előfordulása a városi életben nem is a fentiek, hanem a „birra (vino) alla spina” – csapolt sör (kimért bor). Ez azonban, hiába mindennapos, nagyon gyakori – már jó hátra kerül a nagyobb szótárakban, sőt a kicsik meg sem adják.

A legnagyobb Zingarelliben egy szintén gyakran használt mindennapi értelme jó hátra került, a „nem pontszerző” nyolcadik helyre: 8) elettr: „organo di collegamento elettrico costituito da uno o più cilindretti metallici cavi della corrispodente presa /staccare la spina. – 9) tecnol „elemento metallico, gen. di acciaio di forma cilindrica o troneoconica (…)” / spina di collegamento

 

A Zanichelli kis Essenziale francese-italiano-jában mindenesetre sem a spina, ’elektromos vezeték dugója, csatlakozója’, sem a resa konnektor-értelme nem szerepel, ami meggondolandó egy 22 ezer szót tartalmazó kisszótár esetében. (A Rispanti városi könyvtárban a Herczeg féle magyar-olasz kisszótár is megvan, lássuk! A konnektor (resa di corrente) benne van, de a spina ’elektromos dugó’ értelme nincs.) Az olasz-magyar többet tud. „Presa di corrente a spina” – no lám, az én bordó mini-Herczegem (olasz-magyar) 1974-es negyedik kiadásában (az első edició 1959 január, tehát ’56 után kezdték, vagy még előtte már?) A „kis Herczeg” lassan ötven éves, nemrég még ebből tanult a derék magyar diák, ötven éves szótárból.

 

6.

Sacchetto, busta, bustina

 

Az élelmiszerboltban vásárláskor kapott műanyagszatyorra (otthon magam ’zacskó’-nak nevezem, de ez talán egyéni szóhasználat) a régebbi (értsd 10-15 éves) olasz társalgási könyvek és francia-olasz szótárak sacchetto-t adnak meg (franciául ma is sachet a neve). A KisHerczeg itt is mosolyogtató: „abrakos tarisznya” – fordítja.

A legújabb „Italiano compatto – Zanichelli – seconda edizione 2003”), amely az előző, 1996-os kiadás óta sokmindenben változott, (ő az, mely már a killert sem csak bérgyilkosnak adja meg, miként 1996-os első kiadásában tette más elavult vagy nem is létező szóhasználat társaságában) – ezzel a műanyagszatyorral, killer ide vagy oda, ezzel azért még mindig bajban van.

 

Élet: a római élelmiszeráruházak pénztárosai következetesen busta-nak nevezik. (És nem bustina-nak, mely néhány újabb magyar-olasz társalgási könyvben hibásan már feltűnt.) A fenti – mondom, megújított kiadásával a legjobb – értelmező szótár egyébként sem a busta, sem a bustina szónál nem ad ’szatyor’ jelentést, nem ad, tehát negativan „megoldja” a problémát.

Ráadásul a bustina esetében sem adja meg annak leggyakoribb, a zacskós tea csomagolására használt kis zacskó (magyarul filter – nekünk nincs killerünk, de van filterünk) jelentését – ehelyett gondosan leírja, hogy „gyógyszerpor, vagy liszt csomagolására használt kis papírboríték” (’Piccola busta di carta che contiene una medicina in polvere o qualche sostanza alimantare farinosa’)(Italiano compatto – Dizionario della lingua italiana seconda ed. – Zanichelli, 2003.)  Döntse el minden olvasó, hogy kis papírtasakba csomagolt gyógyszert, lisztet tartalmazó élelmiszeranyagot (?!)  – avagy filteres teát vesz gyakrabban, és melyikre használja többet a bustina szót. Tippelje meg azt is, hogy a busta műanyagszatyor értelme hány évtized múlva lesz majd benne a szótárakban. A killer-nék harminc év volt a késés.

Ha esetleg ötven év alatti élő mai írókat is olvasnának-idéznének a szótárak (szótárírók), nemcsak 1945-50 előtti klasszikusokat. Marco Lodoli Il vento című (jó) mai regényében (Einaudi) például már a 21. oldalon szerepel a busta mint műanyagszatyor. Csak úgy mondom, halkan lapozgatva. Ha belegondolok, hogy Lodoli regényíró értelmező szótár nélkül anyanyelvi fülhallás után helyesebben adja meg a mai nyelv szavait, mint a nyelvészek – és fordítva: hogy a szótárat hiányosan-tévesen szerkesztő szótárírók valószínűleg nem írnak-írnának helyette jobb regényeket… ha belegondolok, mire jutok…

 

Biztató meglepetés viszont, hogy az angol központú és felügyeletű (?) Collins kiadó  francia-olasz kisszótárban hibátlanul szerepel a busta és a bustina. Londonból jobban hallják? (Szabad legyen őket, a Collins-szótárokat tartanom a legjobbnak.)

Verhetetlenül a legmókásabb persze az 1959-74-es Kis Herczeg: nála a busta „sapká”-t jelent.

 

7.

De félre minden defetista, cinikus élcelődés: mint a bevezetőben láttuk, a Passo carrabile 40-50 évvel az elterjedése után máris kiszorította a szótárakból az életben akkorra már évtizedek óta nem használt Passo carraio-t.

Van tehát remény, pár szótár-évtizedet guggolva is kibírunk…

 

Még jobb lenne azonban, ha a szótárírók nyitott szemmel és figyelmes füllel járkálnának az életben, az utcákon, autóbuszon, villamoson, meg a boltokban, sőt, napilapokat is olvasnának, vagy Lodoli és más mai írók könyveit. Addig is azért visszavonnám a megbízásukat és professzori címüket. Esetleg kérjék vissza az iskolapénzt.

 

(Meg nem kapott vagy megkapott ösztöndíjamat ajánlom egyébként annak, aki a 3 milliós Rómában egyetlen, a szótárak szerint létező Passo carraio feliratot mutat, vagy hiteles fotón elküldi.)

 

                                                                                   Prof. Dott. Dilettante

                                                                                     Gregorio Bikassy

 

 

 

 

Felhìvàsok, Munka-tapasztalat, Vállalkozó - nõk

Imprenditoria femminile in Toscana – Mappa delle opportunità finanziarie

Toszkána régió honlapjáról letölthető az a kiadvány, amelyben a női vállakozások kialakítását segítő információkat találunk.

A könyv három témát jár körül:

– Esélyegyenlőség a munkában es a női vállalkozások – Pari opportunità nel lavoro e imprenditoria femminili (leginkabb a torvenyi hatterrol)

– Női vállakozások – hogyan kezdjunk neki – Imprese femminili: da dove si cominci (business splan, elso lepesek)

– A nők vállalkozóvá válását segítő eszközök – gli strumenti di agevolazione per le imprese femminili

Minden témában gazdag linktár található, azaz, ha vállalkozni akarunk, lehet a neten bogarászni.

Mindennapok

Nőkről és férfiakról….

Amióta itt élek, egyfolytában érzem, hogy az olasz társadalomban másként alakulnak a női és férfi szerepek, mint otthon, és nem kevesebb, de más típusú problémáik vannak a társadalom nő- és férfiképével, a feléjük támasztott elvárásokkal.

Ezeket a benyomásokat azonban nagyon nehéz szavakba foglalni. Mindenre, meg mindennek az ellenkezőjére is van példa, ezért nehéz általánosításokat tenni, arról nem is beszélve, hogy észak és dél közt adott esetben nagyobb a különbség, mint két teljesen különböző állam között. És még mindig ott vannak a kivételek. Az olasz társadalom nagyon férfiközpontú (na ezzel nincs egyedül a világban), de egyre több olyan férfi van, aki személy szerint a női esélyegyenlőséágért dolgozik… Ami nem feltétlen jelenti azt, hogy a saját párkapcsolatában sikerül maradék nèlkül megvalósítania…

Ezért tehát inkább néhány felmérést, statisztikát mutatnék, a maguk módján ezek is kifejeznek társadalmi valóságokat.

Elsőként a házasság intézményéről, ami a legtöbb külföldinek még mindig azt a képet jelenti, hogy az olaszok szeretik a famigliat, sokan vannak, es mindig együtt. Milyen szépek is a sztereotípiák…

Ezzel szemben az elmúlt években a statisztikák inkább a hagyományos képhez képesti anomáliákat jelzik: egyre kevesebb a házasságkötés. No, ezzel még nem lennének egyedül Európában, tudjuk, hogy a nők is próbálják megvalósítani magukat, csak biztos egzisztenciában alapítani a családot,  stb, stb…

De ha mégis házasodnak, miért teszik az olasz nők? Itt kezd a dolog érdekes lenni. A “Noidonne” havilap az Istituto di Marketing Sociale-val együtt felmérést készített 560 éppen házasság előtt álló vagy éppen fèrjhez ment nővel arról, hogy miért házasodnak. A válaszok a következők voltak:

         27%-uk el szeretne végre menni a szülői házból (na jó, tudjuk, milyen lakbérek vannak, egyedül, átlagos fizetéssel nehezen megvalósítható – bár teszem hozzá, ha a fizetésük nagy részét nem ruhákra, meg a külsőre költik, az segít néha),

         19%-uk nem szeretne egyedül maradni (– ennyit a szinglikultúráról),

         16%-uk gyerekeket szeretne (– végre valaki, az általános “gyereket nem akarunk” hangulatban),

         14%-uk azért, mert szerelmes, és a szeretett férfival akar együtt élni (– sok ez, vagy kevés??),

         12%-uk azért, hogy eltartsák (– puff neked, feminizmus),

        

és 8%-uk azért, hogy ne lógjon ki a már házas barátnői közül (– legalább őszinték).

 

 

Hmmm, elég lehangoló a kép. Bár végülis a házasság intézményét éppen nem kötötte létrejöttekor semmi a szerelemhez, ez csak amolyan 19.-20. századi fejlemény, hogy mi ehhez kötjük. Vissza a gyökerekhez tehát.

Csak érdekességképpen, megkérdezték ezeket az arákat, arajelölteket arról, hogy abban a pillanatban mi foglalkoztatja őket leginkább. A válaszok itt is őszinték voltak, csak semmi romantika:

         28%-ukat leginkább az új lakás berendezése érdekelte (– naná, ha végre lehet nekik),

         21%-uk az új férjjel közös életre gondolt,

         19%-uk attól félt, hogy rossz döntést hoz,

         12%-ukat az ajándékok (– hogy legyen mit tenni a lakásba),

         11%-uk a nászútra gondolt,

         7%-uk viszont a jövendő gyerekek nevére. 

 

De kihez mennek férjhez az olasz nők?

Évente 3000-en választanak külföldi férjet, a következő megoszlásban:

– 30% afrikai férfit választ,

– 29% egyéb (nyugat-) euròpai férfit,

– 10% kelet-európait,

– 7%-uk dél-amerikait.

 

Hát a férfiak? Mik az ő elvárásaik életük párjával szemben?

Az évente átlagosan 6700 olasz férfiből, aki külföldi nőt vett feleségül

– 33% Kelet-Európára szavazott,

– 29%-uk brazil ès san domingoi lányt vett el,

-19% maradt Nyugat-Európánál.

Feleségválasztásban tehát egyáltalán nem mondhatjuk, hogy előítéletesek volnának, ami viszont az ideális nő ismertetőjegyeit illeti, sokkal szűkebb pályán mozognak, a kedves, háttérbehúzódó, “helyén maradó” nőket kedvelik.

Egy, a Radio 105 által készített, kétezer, 18 és 55 év közötti, nagyvárosi (!) férfi megkérdezésén alapuló felmérés azt mutatja, hogy

         39%-uk szerint nem jó, ha nők hatalommal rendelkeznek,

         25%-uk nem is hiszi, hogy képesek lennének vezetői szerepre.

         Csak 28%-uk mondja, hogy nőket is szívesen látna vezetői szerepben.

 

De miért is???

         33% a “nőkre jellemző” megbízhatatlanság miatt,

         21%-uk az “agresszivitásuk” miatt,

         15%-uk a “természetükben lèvő” bizonytalanság miatt,

         és szinte csoda, hogy csak 9% százalékuk említette a beképzeltséget, hiúságot.

 

Felvilágosult társadalom, nemdebár????

 

De hol élnek a hímsoviniszták Olaszországban? Ebben sem csalódunk, 65% délen él, ahol még az átlagosnál is nagyobb esélyegyenlőségi problémák vannak.

 

Csoda ezek után, ha mindkét nem külföld felé kacsingat a párválasztásban??

 

Országjárás

Alberobello

Eddig nagyrészt északi részeken található, érdekes, de kevésbé ismert helyekről írtam, most viszont messzebbre mennék, Puglia-ba, a csizma sarkába. Messze van, majdnem olyan messze Firenzétől, mintha Budapestre mennénk, de Puglia mindenképp megér egy utazást.

Elsőként Alberobelloról mesélnék. Nagyjából Bari és Brindisi között található, beljebb, a szárazföld felé. Egyike annak a néhány településnek, ahol Olaszországban egyedülálló, fehérre meszelt házakon ülő, jellegzetes kúp alakú tetőket láthatunk. Eredete a homályba vész, úgy tűnik, hogy a környező feudális birtokokról idemenekült gaztevők, üldözöttek, adósságukkal nem boldoguló emberek hozták létre, az írásos emlékek szerint 14-15 században. Ezzel együtt több kutató állítja, hogy az egyedülálló házformának ennél jóval régebbi az eredete, és az archaikus tholos épületformából erednek a „trullik” (trullinak nevezik a kerek, kúptetős házat).

A trulli két részből áll: 1) egy négyzet alapú központi részből, amin álkupola van, ezt látjuk kívülről kúp alaknak, 2) az ezt körülvevő meghatározott funkciójú helységekből (konyha, alvóhely), amelyek mindegyike kisebb, mint az a belső rész, amelyre befelé valamennyi nyílik.

Kívülről egymást érintik az épületek, de sosem képeznek egy folyamatos falat, így a turista girbe-gurba utcácskákban bolyonghat kedvére.

Ma már a legtöbb épületben nem laknak, hanem valamilyen, a turizmushoz köthető funkciójuk van (bolt, múzeum stb), és egyik-másikban (a nagyobbakban) fel lehet menni a tetőre, ahonnét felülről is megtekinthetjük a hófehér tetőrengeteget.

A helyi, természetesen trulliban működő pékségben nagyon finom a pizza, meg az egyéb termékek, Altamura közelsége kötelez (a kenyér, a speciális lisztőrlemény). Nyáron, a tűző nappal a fehér falak közt teljesen a mediterráneumban vagyunk…