Mindennapok

Mi hiányzik nekem Magyarországról?

Már lassan egy éve itt vagyok, és bár tudom, hogy ez még nagyon is rövid idő, ahhoz viszont már elég, hogy mindkét ország valóságában otthonosan mozogjak, és pontosan tudjam, mi az, ami innen (meg persze onnan) hiányzik. Ez most az az állapot, hogy mindkét „életem” egyformán erősen jelen van. Hogy ez mit jelent? Ha elmegyünk valahová hétvégére, vasárnap este hazafelé megörülök annak, ha kibukkannak a fiesolei dombok, és már majdnem otthon vagyunk, de még járnak azok budapesti a hírlevelek, amiből tudom, mikor lesz a legközelebbi Chalaban koncert a Gödörben.

És most nem beszélnék a személyekről, mert az természetes, hogy akik közel állnak hozzám, hiányoznak.

Maradjunk a dolgoknál, és kezdjük rögtön a konyhával: hetente legalább egyszer szembesülök a túró, a tejföl és a kefír hiányával. De még a joghurtkínálat sem nagyon meggyőző, mert vagy a túl zsíros, túl cukros Müller krémjoghurt, vagy a nulla egész nemtudommennyi zsírtartalmú műkészítmények közül lehet választani, ami viszont megfelelő lenne ízre, abban tuti nincsenek gyümölcsdarabok (Yomo).

Ha nem ilyen földi dolgokra gondolok, rettentően hiányzik csütörtökönként a postaládámban csücsülő HVG. Ehhez hasonló sajtóorgánumnak se híre, se hamva errefelé. Sajnos ők is tisztában vannak az értékeikkel, ezért olyan magasan állapították meg a külföldi előfizetés árát, hogy eszembe nem jut megrendelni. (Persze ha külföldre delegált fontos üzletember lennék, biztos nem okozna gondot az eredeti ár és a postaköltség kb. háromszorosát hetente kifizetni. De nem vagyok.) Plusz pont azért, hogy kis késéssel minden hozzáférhető a honlapjukon, de sajnos a monitort nehéz este az ágyba is magammal vinni.

Az otthoni munkaerőpiac ittenihez viszonyított dinamizmusáról már beszéltünk, de tegnap egy olasz barátnőmmel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy itt nem létezik az EMMA, azaz az Egyesített Magyar Munkavállalói Adatbázis, ahol mindenki a saját kódjával interneten utánanézhet, vajon a munkáltatója rendesen fizeti-e utána a tb-t. Itt hosszas kuncsorgás és utánajárás kell mindehhez.

No jó, térjünk vissza az egyszerűbb dolgokhoz: nagyon hiányzik a térélmény, ami Budapesten van. Hogy ha az Andrássy úton battyogok hazafelé, biztos nem kell közelharcot vívnom az előrehaladásért, mint Firenzében a Dóm környékén. Hogy ha beülünk egy étterembe, nem lóg a másik könyöke a számba, és általában minden (utak, terek, üzletek) sokkal tágasabb, mint itt.

Hiányoznak aztán a romkocsmák (mint a Szimplakert), meg a tetők (mint a Corvintető), a kísérletező színházak, és a művészmozik (hol jutnék én itt hozzá az utóbbi évek skandináv filmjeihez??). Nem sznobizmusból mondom mindezt, az természetes, hogy egy országban nagy társadalmi változások idején és közepette sokkal érdekesebb dolgok születnek, mint egy olyan országban, ahol a fogyasztás már régesrég elérte a kultúrát is. 

A lista egészen biztosan nem teljes… ha eszembe jut valami, még hozzáteszem J