Országjárás

Karnevál…. Viareggioban

Farsang időszaka van, és bár a legtöbben Velence felé veszi az irányt, ha karneváli forgatagot akarnak látni, én most mégis Viareggio-ról mesélnék. Tegnap ugyanis ott jártunk, ráadásul nem is a felvonulás (egyik) napján (négy egymást követő vasárnap van), hanem előtte való szombaton. A város azért teljes díszben pompázott, az ittlakók komolyan veszik a karnevált, így az épületekre színes papírszalagokat és hatalmas maszkokat aggatnak. Viareggioban a középkor óta jelentős a papírgyártás, mára ennek a turisták számára is kézzelfogható jele az a rengeteg papírmasé álarc és doboz, amit itt emlék gyanánt meg lehet vásárolni. Meg persze a hatalmas álarckínálat karnevál idején…

Namost sokan nem szeretik Viareggiot, mert az utóbbi időkben igazán proccos, és ennek megfelelően drága fürdőhellyé nőtte ki magát (az adriai oldalhoz képest az árak akár háromszorosak lehetnek), de ez az évnek ebben a szakában persze nem nagyon érdekes.

Engem ráadásul nagyon is jó emlékek kötnek ide, a párommal innen eredeztethető a kapcsolatunk – de most ez is csak mellékszál.

Szombat délután a napfény ellenére is meglehetős hidegben tömött a lungomare, és nem lehet nem gyönyörködni a szinte tökéletesen és a tengerparti sétány teljes hosszában megőrzött liberty (szecessziós) stílusú épületek sorában – ezek nagy része most persze hotelként üzemel. Tanúsíthatom, hogy a tetőteraszokról remek a kilátás is…

És bár a gyerekkarnevált tartják, a sétát sokan a szokásos olasz korzózás keretében, no meg a saldi utolsó napjai okán teszik.

A tömegben lépten-nyomon királykisasszonyokkal, hercegnőkkel (egy méteres „kivitelben” J), meg félelmetes oroszlánokkal, tigrisekkel, medvékkel találkozunk. Némelyik épp elesett, ezért nagyon elkeseredetten sír, a nagyobbak már inkább poénra veszik a dolgot, de mindennel együtt nagyon is hangulatos a forgatag.

(Fontos információ, hogy ha vasárnap jövünk, belépőt is kell fizetni, 15 eurót – természetesen ennél több és szervezettebb a látványosság. Gondoljunk viszont a parkolásra. Most kevés parkoló volt lezárva, mégis egy órába telt, míg egy szabad helyet sikerült találni, vasárnaponként pedig a főbb utcákban nem is lehet parkolni. Ez némileg rontja az örömet.)

Ha már erre járunk, érdemes elbóklászni a – szintén gyönyörű és felújított szecessziós épületben lévő – könyvesboltban, a lungomare vége felé. Kávézó, sőt étterem is üzemel benne – bár ez utóbbi méregdrága és / vagy kevésbé jó lehet, ugyanis annak dacára, hogy egyik étteremben sincs szabad hely az estére, itt alig lézeng pár ember. De van olyan hátsó traktusa a könyvesboltnak, ahol nem kell fogyasztani, mégis el lehet ücsörögni egy könyvvel.

Ez tegnap nagyon jól jött, ugyanis vacsorára próbáltunk asztalt foglalni, de gyakorlatilag lehetetlen volt este 10 előtt szabad helyet találni (de még a legkevésbé vonzó, távolabbi éttermekben sem). Na persze, Valentin napon…

Mi felvettük a kesztyűt, 10-ig elolvasgattunk a könyvesboltban, és csak utána mentünk a „szokásos” helyünkre halat enni. A helyi ismerősök ajánlották, és eddig még nem csalódtunk benne: a Tito del Molo-ról van szó (a lungomare „alsó” végén), annak is a Piccolo Tito részében, ahol frissen fogott halat és friss tenger gyümölcseit kapunk, és bár a kiszolgálás tempóján most látszott a Valentin-napi túlterheltség, azért még így is bőven jó volt. Az meg már csak bónusz, hogy vacsoránkat Harisnyás Pippi (rikitó piros paróka és nagy festett szeplők), meg egy, a 17. századból idecsöppent parókás, harisnyás lábú gróf mellett költöttük el – éljen a karnevál J