Amióta itt élek, egyfolytában érzem, hogy az olasz társadalomban másként alakulnak a női és férfi szerepek, mint otthon, és nem kevesebb, de más típusú problémáik vannak a társadalom nő- és férfiképével, a feléjük támasztott elvárásokkal.
Ezeket a benyomásokat azonban nagyon nehéz szavakba foglalni. Mindenre, meg mindennek az ellenkezőjére is van példa, ezért nehéz általánosításokat tenni, arról nem is beszélve, hogy észak és dél közt adott esetben nagyobb a különbség, mint két teljesen különböző állam között. És még mindig ott vannak a kivételek. Az olasz társadalom nagyon férfiközpontú (na ezzel nincs egyedül a világban), de egyre több olyan férfi van, aki személy szerint a női esélyegyenlőséágért dolgozik… Ami nem feltétlen jelenti azt, hogy a saját párkapcsolatában sikerül maradék nèlkül megvalósítania…
Ezért tehát inkább néhány felmérést, statisztikát mutatnék, a maguk módján ezek is kifejeznek társadalmi valóságokat.
Elsőként a házasság intézményéről, ami a legtöbb külföldinek még mindig azt a képet jelenti, hogy az olaszok szeretik a famigliat, sokan vannak, es mindig együtt. Milyen szépek is a sztereotípiák…
Ezzel szemben az elmúlt években a statisztikák inkább a hagyományos képhez képesti anomáliákat jelzik: egyre kevesebb a házasságkötés. No, ezzel még nem lennének egyedül Európában, tudjuk, hogy a nők is próbálják megvalósítani magukat, csak biztos egzisztenciában alapítani a családot, stb, stb…
De ha mégis házasodnak, miért teszik az olasz nők? Itt kezd a dolog érdekes lenni. A “Noidonne” havilap az Istituto di Marketing Sociale-val együtt felmérést készített 560 éppen házasság előtt álló vagy éppen fèrjhez ment nővel arról, hogy miért házasodnak. A válaszok a következők voltak:
– 27%-uk el szeretne végre menni a szülői házból (na jó, tudjuk, milyen lakbérek vannak, egyedül, átlagos fizetéssel nehezen megvalósítható – bár teszem hozzá, ha a fizetésük nagy részét nem ruhákra, meg a külsőre költik, az segít néha),
– 19%-uk nem szeretne egyedül maradni (– ennyit a szinglikultúráról),
– 16%-uk gyerekeket szeretne (– végre valaki, az általános “gyereket nem akarunk” hangulatban),
– 14%-uk azért, mert szerelmes, és a szeretett férfival akar együtt élni (– sok ez, vagy kevés??),
– 12%-uk azért, hogy eltartsák (– puff neked, feminizmus),
–
Hmmm, elég lehangoló a kép. Bár végülis a házasság intézményét éppen nem kötötte létrejöttekor semmi a szerelemhez, ez csak amolyan 19.-20. századi fejlemény, hogy mi ehhez kötjük. Vissza a gyökerekhez tehát.
Csak érdekességképpen, megkérdezték ezeket az arákat, arajelölteket arról, hogy abban a pillanatban mi foglalkoztatja őket leginkább. A válaszok itt is őszinték voltak, csak semmi romantika:
– 28%-ukat leginkább az új lakás berendezése érdekelte (– naná, ha végre lehet nekik),
– 21%-uk az új férjjel közös életre gondolt,
– 19%-uk attól félt, hogy rossz döntést hoz,
– 12%-ukat az ajándékok (– hogy legyen mit tenni a lakásba),
– 11%-uk a nászútra gondolt,
– 7%-uk viszont a jövendő gyerekek nevére.
De kihez mennek férjhez az olasz nők?
Évente 3000-en választanak külföldi férjet, a következő megoszlásban:
– 30% afrikai férfit választ,
– 29% egyéb (nyugat-) euròpai férfit,
– 10% kelet-európait,
– 7%-uk dél-amerikait.
Hát a férfiak? Mik az ő elvárásaik életük párjával szemben?
Az évente átlagosan 6700 olasz férfiből, aki külföldi nőt vett feleségül
– 33% Kelet-Európára szavazott,
– 29%-uk brazil ès san domingoi lányt vett el,
-19% maradt Nyugat-Európánál.
Feleségválasztásban tehát egyáltalán nem mondhatjuk, hogy előítéletesek volnának, ami viszont az ideális nő ismertetőjegyeit illeti, sokkal szűkebb pályán mozognak, a kedves, háttérbehúzódó, “helyén maradó” nőket kedvelik.
Egy, a Radio 105 által készített, kétezer, 18 és 55 év közötti, nagyvárosi (!) férfi megkérdezésén alapuló felmérés azt mutatja, hogy
– 39%-uk szerint nem jó, ha nők hatalommal rendelkeznek,
– 25%-uk nem is hiszi, hogy képesek lennének vezetői szerepre.
– Csak 28%-uk mondja, hogy nőket is szívesen látna vezetői szerepben.
De miért is???
– 33% a “nőkre jellemző” megbízhatatlanság miatt,
– 21%-uk az “agresszivitásuk” miatt,
– 15%-uk a “természetükben lèvő” bizonytalanság miatt,
– és szinte csoda, hogy csak 9% százalékuk említette a beképzeltséget, hiúságot.
Felvilágosult társadalom, nemdebár????
De hol élnek a hímsoviniszták Olaszországban? Ebben sem csalódunk, 65% délen él, ahol még az átlagosnál is nagyobb esélyegyenlőségi problémák vannak.
Csoda ezek után, ha mindkét nem külföld felé kacsingat a párválasztásban??
