Mindennapok

Nőkről és férfiakról….

Amióta itt élek, egyfolytában érzem, hogy az olasz társadalomban másként alakulnak a női és férfi szerepek, mint otthon, és nem kevesebb, de más típusú problémáik vannak a társadalom nő- és férfiképével, a feléjük támasztott elvárásokkal.

Ezeket a benyomásokat azonban nagyon nehéz szavakba foglalni. Mindenre, meg mindennek az ellenkezőjére is van példa, ezért nehéz általánosításokat tenni, arról nem is beszélve, hogy észak és dél közt adott esetben nagyobb a különbség, mint két teljesen különböző állam között. És még mindig ott vannak a kivételek. Az olasz társadalom nagyon férfiközpontú (na ezzel nincs egyedül a világban), de egyre több olyan férfi van, aki személy szerint a női esélyegyenlőséágért dolgozik… Ami nem feltétlen jelenti azt, hogy a saját párkapcsolatában sikerül maradék nèlkül megvalósítania…

Ezért tehát inkább néhány felmérést, statisztikát mutatnék, a maguk módján ezek is kifejeznek társadalmi valóságokat.

Elsőként a házasság intézményéről, ami a legtöbb külföldinek még mindig azt a képet jelenti, hogy az olaszok szeretik a famigliat, sokan vannak, es mindig együtt. Milyen szépek is a sztereotípiák…

Ezzel szemben az elmúlt években a statisztikák inkább a hagyományos képhez képesti anomáliákat jelzik: egyre kevesebb a házasságkötés. No, ezzel még nem lennének egyedül Európában, tudjuk, hogy a nők is próbálják megvalósítani magukat, csak biztos egzisztenciában alapítani a családot,  stb, stb…

De ha mégis házasodnak, miért teszik az olasz nők? Itt kezd a dolog érdekes lenni. A “Noidonne” havilap az Istituto di Marketing Sociale-val együtt felmérést készített 560 éppen házasság előtt álló vagy éppen fèrjhez ment nővel arról, hogy miért házasodnak. A válaszok a következők voltak:

         27%-uk el szeretne végre menni a szülői házból (na jó, tudjuk, milyen lakbérek vannak, egyedül, átlagos fizetéssel nehezen megvalósítható – bár teszem hozzá, ha a fizetésük nagy részét nem ruhákra, meg a külsőre költik, az segít néha),

         19%-uk nem szeretne egyedül maradni (– ennyit a szinglikultúráról),

         16%-uk gyerekeket szeretne (– végre valaki, az általános “gyereket nem akarunk” hangulatban),

         14%-uk azért, mert szerelmes, és a szeretett férfival akar együtt élni (– sok ez, vagy kevés??),

         12%-uk azért, hogy eltartsák (– puff neked, feminizmus),

        

és 8%-uk azért, hogy ne lógjon ki a már házas barátnői közül (– legalább őszinték).

 

 

Hmmm, elég lehangoló a kép. Bár végülis a házasság intézményét éppen nem kötötte létrejöttekor semmi a szerelemhez, ez csak amolyan 19.-20. századi fejlemény, hogy mi ehhez kötjük. Vissza a gyökerekhez tehát.

Csak érdekességképpen, megkérdezték ezeket az arákat, arajelölteket arról, hogy abban a pillanatban mi foglalkoztatja őket leginkább. A válaszok itt is őszinték voltak, csak semmi romantika:

         28%-ukat leginkább az új lakás berendezése érdekelte (– naná, ha végre lehet nekik),

         21%-uk az új férjjel közös életre gondolt,

         19%-uk attól félt, hogy rossz döntést hoz,

         12%-ukat az ajándékok (– hogy legyen mit tenni a lakásba),

         11%-uk a nászútra gondolt,

         7%-uk viszont a jövendő gyerekek nevére. 

 

De kihez mennek férjhez az olasz nők?

Évente 3000-en választanak külföldi férjet, a következő megoszlásban:

– 30% afrikai férfit választ,

– 29% egyéb (nyugat-) euròpai férfit,

– 10% kelet-európait,

– 7%-uk dél-amerikait.

 

Hát a férfiak? Mik az ő elvárásaik életük párjával szemben?

Az évente átlagosan 6700 olasz férfiből, aki külföldi nőt vett feleségül

– 33% Kelet-Európára szavazott,

– 29%-uk brazil ès san domingoi lányt vett el,

-19% maradt Nyugat-Európánál.

Feleségválasztásban tehát egyáltalán nem mondhatjuk, hogy előítéletesek volnának, ami viszont az ideális nő ismertetőjegyeit illeti, sokkal szűkebb pályán mozognak, a kedves, háttérbehúzódó, “helyén maradó” nőket kedvelik.

Egy, a Radio 105 által készített, kétezer, 18 és 55 év közötti, nagyvárosi (!) férfi megkérdezésén alapuló felmérés azt mutatja, hogy

         39%-uk szerint nem jó, ha nők hatalommal rendelkeznek,

         25%-uk nem is hiszi, hogy képesek lennének vezetői szerepre.

         Csak 28%-uk mondja, hogy nőket is szívesen látna vezetői szerepben.

 

De miért is???

         33% a “nőkre jellemző” megbízhatatlanság miatt,

         21%-uk az “agresszivitásuk” miatt,

         15%-uk a “természetükben lèvő” bizonytalanság miatt,

         és szinte csoda, hogy csak 9% százalékuk említette a beképzeltséget, hiúságot.

 

Felvilágosult társadalom, nemdebár????

 

De hol élnek a hímsoviniszták Olaszországban? Ebben sem csalódunk, 65% délen él, ahol még az átlagosnál is nagyobb esélyegyenlőségi problémák vannak.

 

Csoda ezek után, ha mindkét nem külföld felé kacsingat a párválasztásban??

 

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s