Mindennapok

Az olasz mesteremberekről

Bár a cím azt sugallná, hogy ezen olasz mesteremberek rosszabbak, mint más nemzetiségű kollégáik, mégsem ez a tapasztalatom. Inkább az, hogy otthon éppúgy, mint itt (meg Brüsszelben, és Franciaországban élő ismerőseim szerint amott is), lehetetlen vállalkozás megbízható, időre dolgozó mesterembert találni.

Amíg otthon éltem, az otthoni speciális viszonyoknak tudtam be, hogy a fél nap késéssel érkező, kicsit elpötyögő szerelő a végén horribilis (még euróba átszámolva is) összeget kér feketén – és az autószerelőkről meg már inkább ne is beszéljünk-, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez egy összeurópai jelenség.

Az elmúlt két hónapban nagyon ránk járt a rúd a lakásban: betörtek, és ha már, akkor a fél ajtófélfát is kiszakították. A fűtés épp a leghidegebb időszakban vacakolt, állandóan leállt. És a WC is eldugult, de úgy igazán. Így hát mesteremberekre szorultunk. Az egyébként alig záródó ajtót még aznap este megtekintette a mester, majd 3 hétig nyoma veszett. Miután sikerült telefonon utolérni, betegségre hivatkozott, de további két hét múlva „kiszállt” hozzánk. Miután már öt hete naponta azzal mentünk dolgozni, hogy csak ma ne vegyék észre az erre csellengő betörők az ajtó hiányosságát, végül sikerült megjavítania. A meglepetés az volt, hogy – talán a hosszas várakozás okán? – mindössze 30 eurót kért. Feketén, persze.

A fűtés más miatt volt hosszabb menet: összesen ötször (!) jöttek ki, szerelgettek itt és ott, szétszedtek, összeraktak, szigeteltek, lecseréltek, majd mikor már végleg elveszítettük a türelmünket, megjavították. Nem számoltam ki, összesen mennyibe került (mivel három lakásnak van egy közös fűtése, és a bérelt lakások tulajának is van némi fizetési kötelezettsége), fejenként nem is volt olyan sok. Ha az itthon szerelővárással és –nézéssel töltött időt nézem, rögtön többre jön ki a dolog. Az eldugult WC megreparálására már régi ismerősként jött az egyesített fűtés- és vízszerelő, és röpke négy nap (három látogatással) alatt meg is oldotta a feladatot. Néhányszor huszonöt eurót kért, feketén. Ez utóbbit mondanom sem kell, még nem sikerült itt sem – mint Magyarországon sem – olyan szerelővel találkoznom, aki legalább halvány kísérletet tenne a számlaadásra. Arra mindenesetre rájöttem, hogy sem itt (sem otthon) nincs az a pénz, hogy lakásfelújításba (netán építésbe) kezdjek. Inkább elköltözöm a lerobbant otthonból. A párom azt is megfogadta, hogy következő életében parkettarakó (csőszerelő / festő), lesz, biztos jobban keres majd, mint bármi más foglalkozással.

Én meg azt a régi ötletemet szeretném ezennel megvalósítani, hogy „megbízható mesterember adatbázist” állítok fel, határok nélkül. A szabályok egyszerűek: akinek van jó élménye egy-egy mesterrel kapcsolatosan, adja meg a szakterületét és az elérhetőségét. Budapesten vagy bármelyik olasz városban. Ha elég cím összejön, rendszerezzük. A folyamatos minőségkontrollt az jelenti, hogy ha valakinél mégsem az elvárható minőségben és módon végezte a dolgát, azt is megjelenítjük. Ez is egyfajta fogyasztóvédelem, nem?

Reklámok