Firenze, Kultúra

A perspektíva

Bizony, a perspektívát is Firenzében találták fel, 1420 és 1450 között. Mai ismereteinkkel, azzal, hogy egy általános iskolás gyerek is tud perspektívát alkalmazva rajzolni, nehéz elképzelni ennek a jelentősségét. De ha belehelyezkedünk a 15 századi környezetbe, látjuk, hogy Velencében, Mantovában nagy dolgok születnek ebben az időben, de mindegyik a hagyományos egysíkú, statikus ábrázolásmóddal készül. Hogy lehet tehát az, hogy egyszercsak többen is elkezdenek perspektívával festeni, méghozzá éppen Firenzében? Mint sokmindennek, ennek is „politikai” oka van.

Történt, hogy Cosimo de Medici 1414-ben száműzetésből visszatérvén nekiállt a politikai hatalom átszervezésének (tudjuk, hogy a mediciek aztán sokáig uralkodtak). Ebben nagy ellenfele volt Palla Strozzi (bizony, bizony, a Strozzi palota…), aki szintén jelentős család leszármazottjaként természetesen a saját hatalmát építgette. Mivel akkoriban a nagy családok és egyéb potentátok a művészetpártolásukkal is üzentek a világnak, ez utóbbi felkérte a nemzetközi gótika ismert festőjét, Gentile da Fabrianot, hogy fessen neki egy „Három királyok imádását”. Tette mindezt azért, hogy bizonyítsa, mennyire gazdag, másrészt – lévén a gótika udvari művészet -, megmutassa hatalmi elképzeléseit. Az éppen visszatérő Cosimo de Medici természetesen egy ezzel szembenálló irányzatot kellett, hogy válasszon, már csak ideológiai okokból is, így tehát a toscanita stílus, azaz a toszkán szemlélet ihlette mértéktartó művészet mellett tette le a voksát (Giotto művei és Alberti A festészetről című könyve alapján). Ezen a szinten a perspektíva kapcsolódik a mediciek politikai tevékenységéhez, és (noha egy-egy „magán” helyszín díszítésére gótikus festőt is felkértek) a közéleti tereken való jelenlétüket (mecénási tevékenységüket) a visszafogottabb, eszmeileg a res publica-hoz kapcsolódó perspektívát használó művészettel valósították meg.

 

(forrás: Daniel Arras, Festménytörténetek / Histoires de peintures)

Reklámok