Kultúra

Az olasz nyelv finomságai

Eddig még nem sokat beszéltem az olasz nyelvről, pedig –mint minden nyelvről- erről is sokat lehetne beszélni. Én a gimnáziumban kezdtem olaszul tanulni (a kilencvenes években – ki tudja miért – divat volt az olasz), bár apukám mindig mondogatta, hogy a németnek több haszna lenne, és tessék, ki láthatta előre, hogy itt kötök ki 🙂 Mivel két neolatin nyelvszakot is elvégeztem az egyetemen (egyik sem az olasz), a nyelvtanról, mint rendszerről, meg a nyelvtörténetről elég sok tudást magamba szívtam. Ezzel együtt a mai napig meg tud lepni egy-egy kifejezés, vagy szóvariáns (sőt, kimondottan szórakoztat a többi hasonló nyelvvel összevetni egy-egy szót, vagy kifejezést). Azon például meglepődtem, hogy a Salve (üdvözlöm) köszönést a mai napig használják, vagy hogy itt Toszkánában dél után már a buonasera-t köszönnek – persze hiába tanultam az irodalmi olaszt, gimnázium után 12 évre jegeltem a dolgot, és leginkább az érdekelt, hogy a lehető legtöbb időt francia nyelvterületen töltsem, sőt ha lehet, szinte anyanyelvemként beszéljem a franciát. Mivel aztán az olaszhoz való „visszatérésemet” követően (hála a páromnak:) mindent a franciából kiindulva „oldottam meg”, az elején volt is néha félreértés (például hivatalos levelet írni olaszul a nyakatekert francia formulák lefordításával kimondottan nevetséges végeredményhez vezet :). A tévéhíradókban tavaly ilyentájt sokat beszéltek egy megölt „tifoso”-ról, és hogy a többi tifosi ezt csinálta, meg amazt. Mivel a híradót esténként vacsorakészítés közben félfüllel hallgatjuk, valahogy nem állt össze a kép. Hogy-hogy vannak még tífuszos betegek? De hát ez nem egy modern és jó egészségüggyel ellátott ország? A harmadik ilyen híradás után azért rákérdeztem: micsoda tífusz??? Mire a párom nagy vigyorogva elmagyarázta, hogy a „tifoso” a focidrukkert jelent, és mint ilyen (lévén Olaszország), elég gyakran használt szó. Ennél már csak az a jelenet lehetett viccesebb, ami két svájci barátnőm toszkán utazása alkalmával esett meg. Mindkét lány beszél franciául, és egy vidéki néninél béreltek szobát Vinciben (igen, ahonnan Leonardo származik), aki minden reggel kikérdezte őket olaszul, hogy aznap hova mennek kirándulni. Namost aki érti a franciát, annak nem okoz különösebb gondot ilyen alapszinten elbeszélgetni olaszul. Egyik reggel elmondták a néninek, hogy aznap Pisaba készülnek, mire a néni összecsapta a kezét, és a szokásos „accidenti!”-vel ámélkodott. Namost, mivel franciául az „accident” balesetet jelent, a két lány komolyan aggódni kezdett, hogy valahol az úton baleset történt, és esetleg néhány út le van zárva. Próbálták a nénit kérdezgetni, a tévéből megtudni, hogy mi történhetett, de úgy fél óra eredménytelen keresés után végül elindultak. Természetesen semmi gond nem volt az úton, ez a rejtély viszont egészen addig nem oldódott meg, amíg pár hónappal később meg nem kérdezte tőlem egyikük, hogy mit jelent olaszul az „accidenti”. Mikor kiderült, hogy nem baleset (incidente), hanem valami olyasmi, hogy „nahát, azt a mindenit”, jót vigyorogtunk a sztorin. Úgyhogy csak óvatosan az olasszal! 🙂

Reklámok

2 című bejegyzés “Az olasz nyelv finomságai” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. A buona sera nekem nagy gondot okoz, en itthon meg este 6-kor is jonapotozok, foleg, ha meg vilagos van! Most, hogy hazajottem, teljes a zavar 😮 🙂
    na mara befejezem a kommentelgetest! 🙂

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s