Tévé-kultúra

Az igazi belső ellenzék

A Berlusconi-sagát eddig tudatosan kerültem, mert bár érdekel a politika, a blog nem erről szól. De vannak pillanatok, amikor kikerülhetetlen. Ilyen pillanat például a tegnapi „botrány”. Berlusconi felesége, Veronica asszony szinte láthatatlan, de ez a „szinte” is megér egy bejegyzést. Legutóbb akkor hallatott magáról, amikor a férje egy alkalommal egy showgirl-nek (aki ma már esélyegyenlőségi miniszter! – világosan látszik, hogy képzeli a férj a nők karrierjét) tette a szépet, és azt találta mondani, hogy ha nem lenne házas, hát feleségül venné. Veronica erre, jó kis családi balhé helyett fogta magát és hosszú nyílt levelet írt, amit aztán meg is jelentetett egy országos napilapban. Nem rossz elintézési módja az efféle problémáknak…. De azóta megint nem lehetett róla hallani, eltekintve azoktól a pletykamagazin jelentésektől, amelyek azért mutatják, nem múlatja tétlenül az idejét: egy kis arcátszabásra mindig vevő.

Berlusconi időközben új pártot csinált, gondosan megszavaztatott minden neki (mint a legnagyobb sajtóbirodalom tulajdonosának) kedvező törvényt, és egyébként is megy előre, mint a mozdony – bár egy kis plasztikai átalakításra neki is mindig jut ideje, jó kis családi hobby. Mígnem tegnap közzétette az uniós parlamenti választási listáját. Ki gondolta volna, hogy ez borítja majd ki Veronicat… márpedig az asszony tegnap ismét a sajtòn keresztul fordult a férjéhez, amiben erősen kritizálta a listát. Persze a botrányszagra gyűlik a nép, ezt a sztorit azóta minden sajtótermék ezerszer megrágta, és egy hétig biztosan erről beszél mindenki. Még az is lehet, hogy ezeket a húzásokat is a PR-osok találják ki. Ha mégsem így lenne akkor operettországban virul a demokrácia….

Fontos dolgot szeretnèk azonban mindehhez hozzàtenni: Veronica felvetèsèvel teljesen egyetèrtek. Ahogy nem kellene showgirl-t miniszterrè tenni, ugyanùgy nem kellene hozzà hasonlò kaliberu holgyeket az uniòs parlamentbe kuldeni. Ebben az orszàgban (is) lennènek erre alkalmasabb nok.

Reklámok