Étel - ital, Országjárás

Foccaccia blues és Altamura

Bár Altamura mindenekelőtt erről híres, azért turisztikailag sem érdektelen város. Puglia tartomány közepén található, végeláthatatlan búzamezők közepén. A kőkortól kezdve lakott tájék, a szaracének űzték el az akkor itt található őslakosokat, majd a város II. Federico di Svevia (Frigyes) akaratából épült újjá egy vár és a városfalak védelme alatt. Ekkor, a 13. században épült a katedrális is, ami köré aztán lassanként beépültek a lakóházak, és a város egyre fontosabb szerepet töltött be a környék gazdasági életében. A 14. századtól alakult ki a jellegzetes udvar és házforma: egy kisebbfajta félig zárt udvarból nyílnak a házak bejáratai, a legtöbb esetben egymás mellett sorakozó keskeny lépcsőkön lehet elérni a bejárati ajtókat. Ezt a jellegzetes pugliai építkezési formát talán még az arab, görög építészettől vették át.

Ha Altamurába tévedünk, mindenképp sétáljunk egyet a városfalon belül található girbegurba utcákon, igyunk egy kávét a Corso Federico II. di Svevia-n, és ha az utcán szárított babot árulnak (jellegzetes itteni étel), azt mindenképp kóstoljuk meg (a többi szárított gyümölccsel együtt), mert bár elsőre furcsa ötlet, mégis nagyon finom rágcsálnivaló. De mindenekelőtt élvezzük azt a valódi „mediterrán érzetet”, ami itt már túlmegy az olasz kultúrán, a századok alatt szervesen beleépült az arab, a görög, és ki tudja még hány, azóta eltűnt mediterrán nép élete….

Reklámok
Étel - ital

A „hideg tészta”

…azaz a pasta fredda. Most, hogy beköszöntött a nyár, az étkezések kezdenek nagyon leegyszerűsödni. Paradicsom+mozzarella saláta, sok zöldség, és az elengedhetetlen pasta fredda. Ehhez tésztát főzök ki, lehetőleg a kisebb méretű tészták valamelyikét (farfalla, penne/ tollhegy, de csakis durumtészta legyen), és amíg az fő, előkészítem a többit: tonhalkonzervet lecsöpögtetek (olajos tonhalat, bár lehet vízben eltett tonhallal is kísérletezni, szerintem az nem olyan jó), majd villával összetöröm egy tálban. Mellészórok olívabogyót (a kisebbfajta feketét szeretem a legjobban, de ez sem kizárólagos. Ami van otthon, azt használjuk), és felkockázott paradicsomot. Amikor kész a tészta, leszűröm, és hideg vízben lemosom – aminek itt azért is fontos szerepe van, hogy ne melegen tegyem a többi hozzávalóhoz. Az egészet összekeverem, és még sózom, borsozom, ha szükséges, majd végül olajjal meglocsolom (szigorúan csakis jóféle olívaolajjal). Ha van ideje összeérni a hűtőben, még jobb, de akár azonnal is lehet enni. Nyaranta szinte mindennapos vendég nálunk ez az étel, sőt, sokszor a munkába is visszük magunkkal ebédre, ez itt valami olyasmi lehet, mint otthon a lecsó 🙂