Kultúra

Kicsinyítünk, nagyítunk…

Az olasz nyelv egyik jellegzetessége, hogy bőkezűen bánik a kicsinyítő és nagyító képzőkkel. Egy más anyanyelvű beszélő számára ez legalábbis olyan naivnak, időnként furának és néha viccesnek tűnik. Mert rendben van, hogy a telefonino a mobiltelefon, végülis kisebb, mint a régi lakástelefonok voltak, de aztán a computerino (kisebb laptop) és (ez a kedvencem) routerino (azaz a router kicsi verziója) még ha okkal viseli is a kicsinyítő képzőt, azért már elég viccesen hangzik, (talán mert angol szavakhoz ragasztották az –ino képzőt? ld. mèg softverino).

Ha megkérdezik, hogy vagyunk, mondhatjuk, hogy benino, de hogy ezt például hogy lehet egy magyar fordításban rendesen visszaadni, az nagy rejtvény, mert nem egyszerűen „elég jól”, „megvagyok” vagy hasonló a mondanivalója, van benne valami egyéb jelentéstöltet is. Egy ruha, vagy akár egy történet is lehet bellino, és ez semmit sem von le a szépségéből.

A neveknél meg egyenesen tobzódni lehet a kicsinyítésben, mert van valami charme-ja annak, amikor a párom családja időnként Gabrielliná-nak hív, és hogy ez nem csak a nőknél használatos, arra jó példa, hogy a páromat egy kollégája előszeretettel hívja Angelino-nak (ami nála egyébként rendszeresen kiveri a biztosítékot:).

Az állatoknál aztán elemünkben lehetünk: a gattino, cagnolino, elefantino, pesciolino mind fontos különbségtétel, nemcsak az adott faj kicsinyeit jelenti, hanem adott esetben egy kedves (kisebb termetű) példányt is. És míg a gattone egy kicsit negatív hangulatú (amolyan “hatalmas macska”), a gattino-tól egyészen biztos ellágyulunk.

Ahogy az előző példából látszik, nem csak kicsinyítünk, hanem előszeretettel nagyítunk is. Ha egy affarone-ról van szó (nagy/on jó/ üzlet), az azonnal meg kell ragadni, és ha egy casone-ban laksz, akkor valószínűleg nem lesznek helyproblémáid a lakásban. A legrosszabb viszont, ha bambolone-nak bélyegeznek, mert akkor felnőttkorod ellenére még mindig gyerekként élsz a szüleid nyakán.

Ahogy látszik, a lehetőségek száma végtelen, gyakorlatilag szinte minden szóból lehet „kisebbet” és „nagyobbat” alkotni, ráadásul ezeknek a szavaknak nincs meg az a lekicsinylő, komolytalan felhangja, amit adott esetben a magyar egy –ka, -ke képzővel elér (pl. a házacska, vagy a számítógépecske nem feltétlen pozitív töltetű szóvariáns). Így aztán: más anyanyelvű beszélők! Próbálkozzatok, saját hatáskörben lehet színesíteni olasz beszédeteket, nem nagyon fogtok melléfogni 🙂

Reklámok

1 thought on “Kicsinyítünk, nagyítunk…”

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s