Étel - ital

La pappa al pomodoro

Ez egy elsore fura kinèzetu ètel, de konnyen elkèszìtheto ès nagyon takarèkos (maradèkokbòl is ossszedobhatò). Es nem utolsòsorban toszkàn hagyomàny.

Tehàt nègy szemèlyre vegyunk:

  • 40 dkg paradicsomot

  • 25 dkg szikkadt kenyeret (maradèk pl.)

  • 4 levèl bazslikomot

  • nèmi fokhagymàt

  • 1 kanàl paradicsomsurìtmènyt (hàmozott paradicsomkonzervet) – de èn ezzel ùgy vagyok, hogy ha felbontom, vagy mindet felhasznàlom, vagy fel sem bontom, csak kicsivel tobb friss paradicsomot hasznàlok

  • 0,8 l (kockàbòl kèszìtett vagy maradèk) hùslevest

  • fèl pohàr olìvaolajat (nem gyozom mondani, csakis extraszuz olajat hasznàlhatok!)

  • sòt, borsot.

Ontsuk az olajat egy fazèkba, ès egy percig pirìtsuk a fokhagymàt ès a bazsalikomot – ìgy lesz eros az ìze. Amikro màr èrezzuk az aromàt (ne ègessuk meg, mert megkeseredik), ontsuk hozzà a paradicsomsurìtmènyt (konzerv paradicsomot) ès az elozoleg meghàmozott ès felszeletelt paradicsomot. Hàmozni ùgy konnyu, ha forràsban levo vizbe màrtjuk a zoldsèget, de ha nincs ehhez kedvunk, szerintem megeh nagyon apròra vàgva hèjastul is.

Forraljuk fel az egèszet. Majd ontsuk hozzà a levest, ès az (igen) apròra feldarabolt kenyeret. 2-3 percig forraljuk, majd a tuzrol levève 1 òràn àt àllni hagyjuk.

Mielott tàlalnànk, jòl keverjuk ossze ès melegìtsuk fel. Melegben lehet langyosan, vagy akàr hidegen is tàlalni.

Kis olajjal meglocsolhatjuk a porciòkat.

Hagyomànyos receptkènt a vàltozatok szàma vègtelen, lehet gyombèrrel, curry-vel kèszìteni, esetleg pirìtott kenyèrkockàkkal.

Pappa_al_pomodoro

Infrastruktúra

Fèlbemaradt Olaszorszàg – 1

Mi magyarok szeretjuk ostorozni magunkat, hogy ez vagy az csak velunk tortenhet meg, csak nalunk eshet meg. Nem minta vigasz lenne, de egy akkora orszàgban is, mint Olaszorszàg (nemcsak teruletileg vagy a lakossàg szàmàt tekintve, hanem gazdasàgilag is jelentos ugyebàr) lèteznek furcsa, elsìbolt beruhàzàsok. Ime nèhàny kèp ès szornyulkodjunk nyugodtan, maguk az olaszok is azt teszik 😦

Messina

1. Messina: a Palermo – Messina autòpàlya egy rèszlete. 1997-ben kezdtèk èpìteni, de mèg mindig a itt làthatò àllapotban tart. Eddig 300 milliàrd lìràt szàntak rà, de èvek òta àll az èpìtkezès.

 

 

 

 

 Matera

2. Matera: Ferrandina felè vezeto vasùti pàlya. 1986-ban keztek az èpìtèsèbe, mikozben Matera az egyetlen olasz capoluogo, ahovà nem vezet vasùt. Harmic kilomèternyi pàlya hiànyzik ahhoz, hogy a nemzeti vasùthàlòzatba bekapcsoljàk, de az eddig elnyelt 200 milliò eurò ellenère nem sikerult mèg megèpìteni.

 

 

Folyt kov….

A kèpeket a Corriere della sera 24. sz. Magazine-jebol vettem, es mivel szkenneltek, elnèzèst a nem tokèletes minosègèrt.

Országjárás

Barlangmustra – ha huvosre vàgysz nyaralàskor

Van, aki speciàlisan balangorult, ès van, aki csak a nyaralàs szìnesìtèsère vàgyik. Esetleg melege van 🙂 nekik szòl ez a nèhàny barlangotlet, ha Eszak-Olaszorszàgba tartanak idèn nyàron.

Piemonte règiò, Miniera di Bacco: a Canelli telepules alatt talàlhato barlang igazi (“arany”)bànya, a tufàba vàgott barlangokban pihennek a hìres helyi borok. A Belbo volgye alatt 20 km hosszan hùzòdò bànyarendszerben talàlhatòak az ùn. “Cattedrali del Vino” is. Info: www.comune.canelli.at.it

Emilia Romagna règiò, Laguna nascosta: “Bologna alatt Velence.” Ezelott nèhàny èvszàzaddal Bologna is csatornàkkal szabdalt lagùnavàros volt. Errol ad kèpet a fold alatt talàlhatò Laguna nascosta. Info: www.amicidelleacque.org. Idegenvezetèssel làtogathatò, telefonon lehet bejelentkezni: 051/239660.

Umbria règiò, Il Pozzo di San Patrizio: VII. Clement pàpa èpìttette1527 ès 1537 kozott, hogy esetleges ostrom idejèn biztosìtsa a vàros ellàtàsàt. 53,15 mèter mèly, 13 mèter szèles, ès kèt oldalròl 248 lèpcson lehet leereszkedni bele. www.sistemamuseo.it, 0763/343768.

Marche règiò, Osimo vàros alatt talàlhatò labirintus: Egykor a vàros hàzait kotottèk ossze, ès a szerelmesek hasznàltàk titkos talàlkàkra. www.osimosotteranea.it.

Es vegul, de egyàltalàn nem utolsòsorban: a ròmai labirintus-rendszer. Ezt ki ne hagyjuk, ha arra jàrunk, rengeteg program, tematikus vezetès vàr, nem is beszèlve a katakombàkòl. Minderrol elore èrdemes tàjèkozòdni: www.romasotteranea.it .

Kultúra, Országjárás

Velence tortènete

Velencèrol sokat lehet tudni, milyen eros volt a kozèpkorban, hogyan alakult az ùjabbkori tortènelme. De bennem nemrèg felmerult, hogy hogy jott ezeknek az embereknek eszèbe, hogy èppen oda, a szigetekre epitkezzenek? Normàl esetben a kulonfèle emberi populàciòk lehetoleg nem nehezìtettèk a sajàt dolgukat, hacsak nem valami kulso ero erre kèsztette oket. És valòban, itt is errol volt szò: eredetileg nem oda èpìtkeztek, hanem szilàrd foldre. A kulonbozo forràsokbòl màr règòta sejtettèk tortènèszek, règèszek, hogy valahol volt egy “règi Velence”, ès ezt nem olyan règen sikerult is megtalàlni. Altinum-rol (Altino) van szò, amely bizonyos èrtelemben Velence elodje. A ròmaiak az ie. 2. szàzadban az Adria felol hajòval èrkezvèn alakìtottàk ki ezt a kèsobbiekben fontos szerepet jàtszò telepulèst. Mivel kelet ès nyugat, valamint èszak ès dèl kozt a fontosabb utakon kozponti helyen fekudt, jelentos hely volt akkoriban, errol a mai Quarto d’Altinoban folyò règèszeti kutatàsok tanuskodnak (règèszeti mùzeum làtogathatò, telefonon èrdeklodni: a 0422-829008 szàmon lehet ). Kèsobb Attila (352), majd a longobàrdok (568) tàmadàsai kovetkeztèben hanyatlàsnak indult, majd megsemmisult. Egyes feltètelezèsek szerint onnan menekultek a korabeli lakòk a mai Velece teruletère, a mocsaras, szigetes rèszre. Érdekes,ès talàn ezt tàmasztja alà, hogy hogy az ùj vàrosban ugyanùgy neveztek el nèhàny vàrosrèszt, mint az eredeti helyen.

Étel - ital

Kihagyhatatlan sajtok – 2

Az előző bejegyzésben a főbb kemény és félkemény sajtokról beszéltem, most folytassuk tehàt onnan.

Erős ízű, zsíros félkemény tehéntejből készült sajt (erős kesernyés utóízzel) a taleggio, Bergamo, Como, Milánó környékén gyártják, nagyjából a csizma szárának tetején mindenhol. Ez már elég erős ízű ahhoz, hogy csak az igazán sajtimádók értékeljék.

A robiola alapvetően tehéntejből, némi kecske és juhtej hozzáadásával készül. Az íze visszafogott, enyhén édeskés.

A toma piemontese alakilag olyan, mint egy camembert, az íze az egészen semlegestől a nagyon erősig (éretten) sokféle lehet. Sokszor (főleg télen) serpenyőben átsütve tálalják.

Ha valaki turistaként jön Olaszországba, mindenképp kóstolja meg a mozzarellá-t, ugyanis az otthon ilyen névvel árult termékek a közelébe sem jöhetnek az eredetinek. A bivalytejből készült változata egy kicsit erősebb ízű, de a jó mozzarella mindenképp tejszínes ízű és nem rágós. Finom variánsa a burrata, ami belül szinte folyékony tejszínt tartalmaz, akik szeretik a vajas ízeket, ezt is értékelni fogják.

A szinte kenhető kategóriában, valamint a (zöld)penészes sajtok közt indul a gorgonzola, amit jellegzetesen erős íze miatt a sajtimádóknak lehetetlen kihagyni. Magában, paradicsommal, kenyérrel remek nyári vacsora, de a gorgonzolas gnocchi is felejthetetlen.

Ha ennél enyhébb ízre vágyunk, akkor próbáljuk ki a bolognai strachino-t, ami a fejés utolsó részében lefejt tejből készül, ami miatt enyhén kesernyés az íze. Emilia Romagnaban kihagyhatatlan helyi étel a piadina strachino-rucola.

Végül már az édességek felé átvezető „sajt” (nekünk inkább talán túró) a ricotta. A mi túrónknál sokkal édesebb és zsírosabb sajt, amit tehéntejes változatában enyhébb ízben élvezhetünk, mondjuk desszertként, esetleg szendvicsben felvágott alatt. De az erősebb, csípős ízű ricotta di pecora elengedhetetlen a szicíliai cannolo elkészítéséhez, aminél ismertebb déli édesség kevés van.

Étel - ital

Kihagyhatatlan sajtok – 1

 

Biztos a „franciás” gasztronómiai műveltségem teszi, de az egyik dolog, amit a legjobban értékelek az olasz konyhában –és a boltok választékában-, az a sajtok sokfélesége. Hogy a minőségről már ne is szóljunk.

Olasz ismerőseim erre a szokásos olasz öntudattal biztosan azt mondanák, hogy „nekünk több és jobb sajtjaink vannak, mint a franciáknak”, de ebbe a versenybe most inkább nem mennék bele 🙂

Maradjunk inkább azoknál a sajtoknál, amelyek kihagyhatatlanok egy sajtimádónak, ha Olaszországban jár.

Fontos tudni, hogy a legtöbb típusnak megvan a regionális változata, így biztos, hogy nem ugyanolyan a pecorino mondjuk Toszkánában, mint Szardínia szigetén, de ez így van jól, hiszen a tejet adó állatok mást legelnek minden tájékon, ez pedig meglátszik a sajt ízén is. Eggyel több ok, hogy mindenhol megkóstoljunk minden típust.

Vannak aztán a szigorúan helyi sajtok, amelyeket csak egy adott régióban termelnek, és sokszor DOP (denominazione di origine protetta) jelzést is találunk rajtuk, ami általában a jó minőséget is jelzi (ès nem kevèsbè azt, hogy az EU-ban vèdett eredetű termèk) .

Végül annyit érdemes tudni (és beletörődni:), hogy a sajtok nem olcsók. Lehet persze az ilyen-olyan saját márkás, ki tudja hol gyártott, olcsóbb termékeket keresni, de nem érdemes. Biztos ugyanis, hogy ha jó minőségű sajtot választunk, azt érezni is fogjuk az ízén, állagán, küllemén.

Kezdjük a klasszikusokkal: az olasz sajtokról valószínűleg mindenkinek a parmigiano és a grana padano jut eszébe (mindkettő tehéntejből). Előbbit egy jól meghatározott földrajzi területen, számon tartott gazdaságokban termelik, ahogy a neve is jelzi, Parma környékén. Szemcsés, törékeny sajt, kalciumtartalma nagyon magas (nőknek, gyerekeknek különösen ajánlott), ellenben zsírtartalma viszonylag alacsony. A hosszabb érlelésűek (egészen 36 hónapig érlelhetik) drágábbak, de erősebb ízűek. Sokan csak készételek tetején ismerik, pedig nagyon finom magában is: lehet előételként fogyasztani, esetleg gyümölcs mellé (körtével nagyon finom). A grana padano hasonló, csak az engedélyezett parmezántermelő gazdaságokon kívül termelt sajt, valamivel olcsóbb is, általában ezt teszik a tésztaételekre.

Ha reszelve vesszük, jól olvassuk el a címkéjét, csakis 100%-ban parmezánt (vagy granat) tartalmazó darálékot vegyünk.

Nagy klasszikus, és sok régióban megtalálható a pecorino. Erős ízű kemény juhsajt, sok változatban kapható (pl. diólevelek – fogli di noci – alatt érlelt, földbe ásott gödörben – fossa- érlelt stb.), amit aztán rengeteg módon használnak. Nemcsak tésztákra reszelve ad nagyon karakterisztikus ízt az ételnek, hanem lehet mézzel enni, vagy akár gyümölcsökkel (a körte itt is gyakori).

A kemény sajtok közül érdemes a bra-t megkóstolni, ezt északon termelik, nem túl erős, de azért érdekes ízű, normál kemény sajt, inkább a kesernyés íz felé hajlik.

Ha dél felé haladunk, ne hagyjuk ki a caciocavallo-t (tehéntejből), amit általában hatalmas tömbökben árulnak, illetve abból vágnak le (északon sokszor csak vásárokban lehet igazit kapni), frissen édeskés, kicsit érettebben erős ízű keménysajt.

Ha a félkemény sajtok érdekelnek inkább, akkor az északi részeken az asiago-t keresd (Padova, Trento, Treviso környéke), tehéntejből készült, minél hosszabb érlelési idejű, annál erősebben kesernyés ízű típus.

Nagy kedvencem a casciotta, abból is az Urbino környéki. Ez amolyan alig elkészült, nagyon friss, nagyon tejszínes ízű, kevéssé sós, (70%-ban juh-, 30%-ban tehéntejből készült) félpuha sajt.

Északon termelik (Val d’Aosta) a fontina-t is, ez is félkemény tehéntejből készült sajt, sokszor melegszendvicsekben olvasztva találkozunk vele, pedig magában is finom, elég zsíros sajt. A provolone-t a Po völgyében termelik, erős ízű félkemény sajt, sokszor füstölt változata is kapható.

Firenze, Országjárás

“Kötelező” kirándulás Firenzéből: Fiesole

Fiesole-ról talán legelőször Boccaccio jut eszünkbe (persze ha még emlékszünk gimnáziumi tanulmányainkra), az elbeszélés-gyűjtemény, amit – kerettörténete szerint – a nagy pestisjárvány idején egy maroknyi nemes Fiesoléban meghúzván magát, tíz napon át egymásnak mesélt. Tudom, a legtöbb ember azt mondja, hogy ezeket az irodalmi kötelezőket inkább kerüli, pedig nagyon is szórakoztató (sokszor aztán máshonnan ismert) tanulságos mesék ezek, amit egyáltalán nem megerőltető olvasni.

Na de nem is a Dekameronnak akarnék itt reklámot csinálni, így beszéljünk inkább Fiesoléról. Az etruszk települést a mai kutatások szerint az ie. 9. században alapították, jellegzetesen egy magaslati pontra – ahogy azt az etruszkok szerették (míg a rómaiak inkább a vizek mellé, következésképp völgyekbe építkeztek, persze fénykorukban nem is nagyon volt félnivalójuk).

Az etruszk Fiesolénak fontos szerepe volt a déli és északi Etruria közt utazók szempontjából is.

Ie. 283-ban aztán a rómaiak foglalták el Faesulae-t, és az ő idejükben híres jós-iskola működött itt, ahová évente 12 fiatal férfit küldtek, hogy elsajátítsák a jósok tudását.

Itt szenvedtek vereséget aztán a vandálok 405-ben, inkább a kiéheztetés, mint katonai manőver segítségével, majd a 536-553 közötti gót háborúban többször is megostromolták a várost, mígnem 539-ben Justinusnak, a bizánci hadvezérnek sikerült bevennie és lerombolnia az erődítményt. Sok és érdekes etruszk és római leletet találunk a helyi múzeumban, illetve a régészeti parkban, ami megér legalább egy félnapos programot, lévén hogy a nagyon szépen kialakított, rendezett parkban nagy sétákat lehet tenni.

A középkorban aztán Fiesolénak nagyobb hatalma volt, mint a völgyben fekvő Firenzének, és több támadást is elszenvedett, még a firenzeiek is lerohanták (1010-ben és 1024-ben), sőt, kényszerrel leköltöztették a legfontosabb családokat Firenzébe.

A kereszténységet nagyon hamar átvették a fiesoleiak, és az a tény, hogy a régi katedrális (ma Abbazia Fiesolana) az akkori városon kívül található, azt jelzi, hogy az üldözések idején már voltak keresztények errefelé. Egy ír szerzetes, Szent Donatus nevét viseli a környéken több hely és templom (San Donato), aki a 9. században nagy befolyással és népszerűséggel bírt a környéken. Sorolhatnám itt a katolikus egyházhoz köthető fontos személyeket, de most csak egyet mondanék, aki talán a legismertebb is: Fra Angelico (teljes nevén Giovanni Angelico da Fiesole, 1387-1455), aki a fiesolei domonkosok szerzetese volt, és festményei sok helyen láthatóak (pl. Greve in Chianti templomában is).

Boccaccio írásai mindenestre azt mesélik, hogy a reneszánsz idején Fiesole egy nagyon kellemes hely volt, ahová előszeretettel költöztek a gazdagabb családok. Innen a sok villa és ház, amelyekből (persze felújítva) még ma is sok látható (már ha látható és nem az átláthatatlan és gyönyörű kertek mélyén bújik meg). Ezek mellé aztán a 19 században újabb villákat építettek, főleg abban a rövid időszakban, amikor Firenze Olaszország fővárosa volt (1865-1870).

Ha rászánunk egy napot, érdemes egy kicsit kanyarogni a kis utcákban, belesni egy-egy ilyen villába, kertbe, de nagyon vigyázzunk, egy nagyobb autó könnyen beszorul a nagyon szűk, kőfallal határolt utcácskákba (saját tapasztalatból mondom:). Sokféle templom, katedrális, és monostor is található a környéken (Duomo – a katedrális Szt Romolus és Szt Donatus maradványaival, a Badia – avagy a régi katedrális stb.), aztán a főtérről felfelé egy rövid de intenzív kaptató megmászása után (kocsival nem lehet behajtani) kitárul a firenzei panoráma – éjjel, nappal, mindig szép. Tudom, hogy lassan már mániákusnak tűnhetek, de nyáron a késő esti órákban hihetetlen hangulata van Fiesolénak, és ez is egy olyan „levegőzési” lehetőség, ahová kiszabadulhatunk az éjszaka is meleg Firenzéből. A főtéren vacsora után meginni egy kávét, felsétálni a panorámát megnézni, vagy éppen a nemrég felújított főtéren üvegfal mögött látható római út egy részlete felett elbambulni, nekünk egyik kedvenc nyári programunk.

Praktikus információ: este valamint villanézéshez a kocsi a legbiztosabb közlekedési eszköz, de ha nappal – mondjuk egy firenzei turistakör részeként – nézzük meg Fiesolet, akkor inkább a 7-es busszal érdemes feljönni (indul a San Marco-ról kb. félóránként).

Infrastruktúra, Munka-tapasztalat

A déli munkaerőpiaci helyzetről

Mivel nemrégen itt a blogon is érdeklődött valaki a dél-olaszországi életről, aztán a barátnőm is azt kérdezte tőlem a napokban, hogy áll a déli országrészben a nők foglalkoztatottsága, írnék erről néhány szót.

A párom családjának az egyik fele Pugliaban él, és most azért van Firenzében, mert a kisfiukat meg kell operálni (valószínűleg egy szülés közben történt orvosi műhiba miatt, ami az ottani helyi kórházban esett meg). Az ottani kórházban egy rettenetes műtétet vizionáltak, miután egy év késéssel észrevették a problémát (legkésőbb 5 hónaposan el kellett volna végezni a műtétet, de csak 14 hónapos korában vetette fel úgy mellesleg a helyi orvos, hogy lehetne valamit csinálni). Így aztán, ahogy ilyen esetekben a legtöbb déli teszi, vizsgálatot kértek egy északi (firenzei) kórházban, ahol elég hamar időpontot is kaptak az -itt rutinnak tűnő- műtétre.

Mivel ennek kapcsán most sokat találkozunk, többet tudunk beszélgetni is. Nekem az első meglepetés az volt, amikor teljes természetességgel elmesélték, hogy náluk az a normális, ha egy munkaadó a fizetési papíron aláírat a munkavállalóval mondjuk havi nettó 1200 eurót, meg egy 13. havi fizetést, miközben évente 12-szer 600 eurót ad neki (azaz ennyi a havi keresete!).

Épp az ellenkezője történik, mint Magyarországon (ahol ugye a minimálbér dívik, zsebbe fizetett egyebekkel), kevesebbet adnak ki, mint amit bevallanak, a különbözetből fedezik gyakorlatilag az összes munkavállalói költséget (sőt!). Mellesleg még csak nem is egy helyi kisvállalkozóról van szó, hanem egy nagynevű és világszerte ismert cégről, amelynek a helyi boltjában eladóként dolgozott a lány (könyvelőiskolát végzett, de ahogy mondják, arrafelé egyszerűen nincs cég, ahol egyáltalán könyvelni lehetne). Miután teherbe esett, megzsarolta a tulaj, hogy ha igénybeveszi a gyes itteni megfelelőjét (mindössze 6 hónapról van szó törvényileg), nem fogja visszavenni dolgozni, ezért végül – hogy, hogy nem – nem tartott rá igényt. Csakhogy a hatodik hónapban, átszervezésre hivatkozva felbontották a munkaszerződését. A törvényesség netovábbja, nem??

Én persze minden ilyenkor természetesen felmerülő megoldási lehetőséget végigkérdeztem: szakszervezet? Az gyakorlatilag nincs. Feljelentés? Ha megtudják, hogy „problémát” okoz, a városban soha senki nem fog neki munkát adni. Másik munkahely? Ugyan már, egyszerűen nincsenek cégek, vállalkozások a környéken. És itt körbe is értünk.

A kozmetikusom is pugliai. Ő is azért vándorolt északra, mert otthon 400 eurót kapna alkalmazottként. Alapíts saját céget, mondtam. Azzal az a gond, hogy mivel rengeteg olyan kozmetikus (fodrász stb. stb.) van, aki feketén házhoz megy, senki nem fizetné meg neki a hivatalos árakat, vagy ő is beállhatna a feketén dolgozók sorába. Mivel az emberek keveset keresnek, persze hogy a feketén (azaz olcsóbban) dolgozó szolgáltatásokat veszik igénybe, ami miatt nem is érdemes törvényesen működő céget nyitni, és ezzel bezárult a kör.

Ugyanakkor a kórházban csak a gyerekosztályon 4-5 pugliai család van ebben a pillanatban, műtétre várva. Ha eddig kétségeink voltak a déli orvosi ellátás minőségéről, ez sokat elmond a helyzetről.

Tegyük hozzá, hogy a déli országrészben Puglia a leginkább problémamentes övezet. Nincs pl. maffia – valahogy nem maradtak meg a környéken az elmúlt évtizedekben. A mezőgazdasági szektor működni látszik (hogy belül hogy van ez, azt még nem látom át teljesen). A tenger, a meleg, a mediterrán életérzés pedig garantált 🙂 

Csak dolgozni ne kelljen….

Vállalkozó - nõk

Újabb pénzügyi támogatások a fiatalok vállalkozásnyitásához Toszkánában

Júniusban írták alá azt a regionális szabályozást, amivel a 40 évnél fiatalabb helyi lakosokat segítik egy új studio associato / studio intersettoriale megnyitásában.

A pénzügyi alapból kölcsönt biztosítanak:

  • – 3000 euróig informatikai eszközök vásárlására,
  • – 9000 euróig az új iroda (studio professionale) létrehozására.

Fontos tehát, hogy olyan (értelmiségi) szakmákra gondol a szabályozás, mint ügyvéd, könyvelő, építész stb.

A kölcsönt 5 évre adják, 4-5,75 %-os fix kamattal.

 Lehetőség van továbbá a már működő irodákba (30 év alatti) gyakornokokat felvenni, és ehhez támogatást kérni.

Amint lesz erről több információ, azonnal jelezni fogom.

Addig is a màr működő vàllakozàsoknak ajànlom a Toszkán régió honlapján talàlhatò kiadvànyt:  a Toszkàn règiòban a vàllalkozàsokat segìtő pènzeszközök frissìtett listàjàt, ami itt talàlhatò.

 A tartalomjegyzèktől ne ijedjetek meg, èrdemes a “Indice per soggetti destinatari”- nàl kezdeni, ès a kivàlasztani a megfelelő oldalakat.