Kultúra, Országjárás

Velencei biennálé

Biennale_MagyarPavilon

Kortárs képzőművészeti kiállítás. Kétévente Velencében. Sokaknak lila köd, már hallottak róla, de ha nem kimondottan kortárs művészek, esetleg galériatulajdonosok, eszükbe sem jutna meglátogatni. Pedig.

Pedig nem is olyan rossz program. Lévén, hogy Velence útba esik jövet-menet, mármint a nyári vakációjukat az olasz Adrián töltőknek mindenképp. És Velence azért egyébként is megér egy látogatást, még ha ilyenkor nyáron (meg a karnevál idején) kitehetné a „megtelt” táblát, és általános véleményem szerint mindig kevesebbet nyújt, mint várunk tőle, akkor is.

Tehát, kezdjük a praktikus oldalával. A megállás általában plusz egy éjszakát jelent, és ezt nem feltétlen Velencében érdemes eltölteni, kivéve, ha rengeteg pénzünk van, és/vagy szeretjük a tömeget, a poshadt vízszagot, netán sznobok vagyunk.

Ha nem így lenne, ajánlom például a padovai szállásokat. Mivel a zarándokhelyen is jól fel vannak készülve a kisebbpénzű turistákra, könnyen találunk korrekt (nem luxus, de fürdőszobás szobát ajánló) szállodát, parkolóhellyel fejenként 30 euró környékén. Az állomáshoz közel. Ugyanis autóval Velencébe – az minimum gutaütés és szívinfarktus; ha elég ravaszak vagyunk, vonatozzunk Padovából aznap reggel (nagyjából félóránként van vonat, légkondis, és kevesebb, mint egy óra alatt ott is vagyunk), és kipihenten üljünk fel a Giardini félsziget felé közlekedő traghetto-ra. A sok turistától pár óra múlva úgyis elér a gutaütés, de legalább nem ezzel kezdtük a reggelt.

A biennálét egy nagy parkban szétszórt épületekben és azok környékén rendezik, és a rend kedvéért: két éve 15 euró volt a felnőtt belépő. A különböző nemzeteknek saját épülete/galériája van, a magyar idén száz éves, nagyon szép szecessziós épület. A kényelmes cipő kötelező, mármint ha sokmindent meg akarunk nézni. Az idén a különféle sajtóbeszámoló szerint sok videóinstalláció van, és sokan dicsérik a skandinávokat, állítólag megéri benevezni a „csoportos tárlatvezetésre”, garantált a slusszpoén (amit itt most nem is mondok el:).

Az életműdíjat Yoko Ono kapta, akiről az olasz sajtóban ennek kapcsán sokat írtak, amennyiben végre „rehabilitálták” őt az évtizedeken át ráaggatott igazságtalan „idősebb nő a fiatal sztár oldalán akar felkapaszkodni” képért. Én ennek személy szerint nagyon örülök. Ahogy annak is, hogy sok műalkotás a környezetvédelemről, a harmadik világ problémájáról „beszél”, még ha néha kicsit elvont módon is.

Nincs tehát más hátra, mint előre Velencébe! 🙂

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s