Infrastruktúra, Munka-tapasztalat

A déli munkaerőpiaci helyzetről

Mivel nemrégen itt a blogon is érdeklődött valaki a dél-olaszországi életről, aztán a barátnőm is azt kérdezte tőlem a napokban, hogy áll a déli országrészben a nők foglalkoztatottsága, írnék erről néhány szót.

A párom családjának az egyik fele Pugliaban él, és most azért van Firenzében, mert a kisfiukat meg kell operálni (valószínűleg egy szülés közben történt orvosi műhiba miatt, ami az ottani helyi kórházban esett meg). Az ottani kórházban egy rettenetes műtétet vizionáltak, miután egy év késéssel észrevették a problémát (legkésőbb 5 hónaposan el kellett volna végezni a műtétet, de csak 14 hónapos korában vetette fel úgy mellesleg a helyi orvos, hogy lehetne valamit csinálni). Így aztán, ahogy ilyen esetekben a legtöbb déli teszi, vizsgálatot kértek egy északi (firenzei) kórházban, ahol elég hamar időpontot is kaptak az -itt rutinnak tűnő- műtétre.

Mivel ennek kapcsán most sokat találkozunk, többet tudunk beszélgetni is. Nekem az első meglepetés az volt, amikor teljes természetességgel elmesélték, hogy náluk az a normális, ha egy munkaadó a fizetési papíron aláírat a munkavállalóval mondjuk havi nettó 1200 eurót, meg egy 13. havi fizetést, miközben évente 12-szer 600 eurót ad neki (azaz ennyi a havi keresete!).

Épp az ellenkezője történik, mint Magyarországon (ahol ugye a minimálbér dívik, zsebbe fizetett egyebekkel), kevesebbet adnak ki, mint amit bevallanak, a különbözetből fedezik gyakorlatilag az összes munkavállalói költséget (sőt!). Mellesleg még csak nem is egy helyi kisvállalkozóról van szó, hanem egy nagynevű és világszerte ismert cégről, amelynek a helyi boltjában eladóként dolgozott a lány (könyvelőiskolát végzett, de ahogy mondják, arrafelé egyszerűen nincs cég, ahol egyáltalán könyvelni lehetne). Miután teherbe esett, megzsarolta a tulaj, hogy ha igénybeveszi a gyes itteni megfelelőjét (mindössze 6 hónapról van szó törvényileg), nem fogja visszavenni dolgozni, ezért végül – hogy, hogy nem – nem tartott rá igényt. Csakhogy a hatodik hónapban, átszervezésre hivatkozva felbontották a munkaszerződését. A törvényesség netovábbja, nem??

Én persze minden ilyenkor természetesen felmerülő megoldási lehetőséget végigkérdeztem: szakszervezet? Az gyakorlatilag nincs. Feljelentés? Ha megtudják, hogy „problémát” okoz, a városban soha senki nem fog neki munkát adni. Másik munkahely? Ugyan már, egyszerűen nincsenek cégek, vállalkozások a környéken. És itt körbe is értünk.

A kozmetikusom is pugliai. Ő is azért vándorolt északra, mert otthon 400 eurót kapna alkalmazottként. Alapíts saját céget, mondtam. Azzal az a gond, hogy mivel rengeteg olyan kozmetikus (fodrász stb. stb.) van, aki feketén házhoz megy, senki nem fizetné meg neki a hivatalos árakat, vagy ő is beállhatna a feketén dolgozók sorába. Mivel az emberek keveset keresnek, persze hogy a feketén (azaz olcsóbban) dolgozó szolgáltatásokat veszik igénybe, ami miatt nem is érdemes törvényesen működő céget nyitni, és ezzel bezárult a kör.

Ugyanakkor a kórházban csak a gyerekosztályon 4-5 pugliai család van ebben a pillanatban, műtétre várva. Ha eddig kétségeink voltak a déli orvosi ellátás minőségéről, ez sokat elmond a helyzetről.

Tegyük hozzá, hogy a déli országrészben Puglia a leginkább problémamentes övezet. Nincs pl. maffia – valahogy nem maradtak meg a környéken az elmúlt évtizedekben. A mezőgazdasági szektor működni látszik (hogy belül hogy van ez, azt még nem látom át teljesen). A tenger, a meleg, a mediterrán életérzés pedig garantált 🙂 

Csak dolgozni ne kelljen….