Mindennapok

Földrengés Mugelloban

Tegnap este furcsa érzésünk volt, mintha kicsit forogna velünk a szoba. Mivel a lánpa is erősen kimozgott, rájöttünk, hogy nem bennünk van a hiba. Ma reggelre kiderült, hogy valóban földrengés volt, Mugelloban. Szerencsére senki sem sérült meg. De az biztos, hogy az Aquila-i rengés képei még annyira élénkek, hogy első gondolatom az volt, zárjuk ki a bejárati ajtót, ha menekülni kell, azzal se veszítsünk időt. Nagyon rossz érzés. Pedig valójában nem is történt semmi jelentős dolog…. Nehéz belegondolni az Aquilaiak megélt földrengésébe…

Mindennapok

Badante-k és colf-ok

Az év elején – az illegális bevándorlás kezelési koncepciójának keretében – találták ki, hogy a már itt lévő badante-k (gondozónők) és colf-ok (háztartási segítség) helyzetét végre megpróbálják rendezni. Minthogy szinte kizárólag kelet-európai és dél-amerikai bevándorlókról van szó, nem lenne rossz, ha tényleg sikerülne.

Egyrészt a kiszolgáltatottságuk megszűntetése (a hivatalos munkaviszonnyal jogok járnak ugye), illetve a szolgáltatások színvonalának biztosítása miatt (egyes ilyen dolgozókról el nem tudom képzelni, hogy valóban képesek rendesen ellátni ezeket a feladatokat.

Szeptember végéig lehet a munkaadónak (tehát a családnak) bejelenteni, és kérni a hivatalos itt-tartózkodásukat. Kétlem persze, hogy ez olyan nagyon érdekében állna a családoknak. Egyrészt a munkáltatónak jól megemelkednek a költségei (munkaadói járulékok stb.), a munkavállalóknak adózni kell, és egyéb járulékokat fizetni. Arról nem is beszélve, hogy hivatalosan csak az végezhet ilyen munkát, akinek minimális képzettsége van (ilyen képzésekből épp nincs hiány, mindenhol folyamatosan szervezik az alapismereteket nyújtó kurzusokat – még akkor is, ha az ilyen dolgozók nagy része még olaszul is nehezen tudja kifejezni magát, nem beszélve a többiről).

Különben pedig az állam eddig is jótékonyan szemet hunyt az ilyen munkaerő alkalmazása fölött, hiszen elég csak délelőtt vagy délutáni sétaidőben tíz percig sétálni, minden sarkon egy időst kísérő badante-val találkozhatunk, ami nem különösebben tűnt fel a hatóságoknak…. Nem hiszem tehát, hogy ez most hirtelen meg fogja oldani a dolgokat.

Főleg azt a cinizmust, amivel az olasz állam kezeli az egész kérdést. Ugyanis a 6 hónap „anyasági szünet” után továbbra sincs elérhető (és főleg megfizethető) bölcsőde, a rohamosan idősödő társadalom (Európában jelenleg a legöregebb, és ez csak rosszabbodni fog) beteg, magatehetetlen tagjait ellátó intézmények. Miközben az egykeresős modell már rég nem működik, anyagi és egyéb, a női életpályával kapcsolatos változások miatt, így tehát a családok magukra maradnak a problémák megoldásával. Persze, bejelenthetik a badante-iket, és fizethetnek érte még többet, de tényleg ez az igazi megoldás? Nem valahol szolgáltatás szintjén kellene ezt a kérdést megoldani???