Mindennapok

Az olaszok meg a hó

Hogy van-e hó Olaszországban? Hát persze! A sí szerelmesei jól tudják: remek (és jó drága) sípályákat is találnak északon, de ettől függetlenül azért mégis az a mediterrán, „meleg” képünk van az országról, ami miatt mindenki úgy szeretne itt élni.

Toszkána persze már az Appenineneken innen található, a hegy és a tenger közé szorulva védett a nagy hidegektől (azért nem olyan meleg a tél itt sem, erről már írtam).

Mindenesetre statisztikailag kb. húszévente érkezik olyan nagy havazás, ami jelentősen megbénítja a várost. Vagy ne is így mondjuk, mert ez is egy olyan város, ahol két szem hó miatt felborul az élet, de jól tudjuk, hogy az még olyan országokban is így van, ahol menetrendszerűen havazik (ld. Mo :)). De kijelenthetjük, hogy nagy havazás ritkán van. Idén úgy alakult, hogy karácsony előtt költözünk az új lakásba, és hát nem is Olaszország lenne, ha nem éppen akkor – egy nappal a tervezett hurcolkodás előtt – érkezne a rettenet nagy hó. Igen, határozott érzésem az, hogy ez az ország orrol rám. Amióta kijöttem, minden olyan dolog megtörtént, ami az itt élőkkel nem nagyon szokott, de nagyon bosszantó fennakadásokat, gondokat okoz. (Találkoztunk kötözködő arabokkal az első hivatalosan itt töltött estémen – és még telefonom sem volt, hogy hívjam a rendőrséget. Betörtek, és mit vittek el? kizárólag az én ékszereimet. A szomszédság elviselhetetlen – mondjuk ez ország-független, csak itt nehéz kitenni az utálatos lakókat-, és a hűtőnk is a szeptemberi kánikulában robbant le, természetesen a vakáció utáni nagybevásárlást követően. Na de zárjuk is be a zárójelet és térjünk vissza a hóra). Tehát sűrű havazás közepette nekiindultunk egy rakománnyal az új lakás felé, hogy kiderítsük, mi a közlekedési helyzet. Már az odavezető úton fél órát vártunk a szertehagyott autók és kocsit tologató emberek miatt. De sebaj, odaértünk. Csakhogy visszafelé a biztonságosabbnak hitt útvonalat választottuk (mint mások is), ahol sikerült 3 órát dekkolni, mert az autók felének nem hogy hólánca, de még téligumija sincs, a havon való vezetési tapasztalatról meg már nem is szólva, ami így együtt egy jeges lejtőn megtette a hatását. Pozitívum, hogy 3 óra elteltével megérkezett a rendőrség és a polgári védelem (a rendőrségnek ez túl hosszú, a polgári védelemnek viszont figyelemreméltóan rövid felkészülési idő), és közös erővel feloszlatták a dugót. Nekem pedig volt időm telefonon lemondani a másnapi költözést. (Nem ecsetelném, hogy egy héttel vagyunk karácsony előtt és előzetes tervek szerint mi Magyarországon töltenénk a karácsonyt. Ez jelen pillanatban, mikor írom a bejegyzést, hát legalábbis bizonytalan.)

Viszont figyelemreméltó az a tény, hogy bár szinte sosem havazik, és nagy hidegek sincsenek, ma, hogy havas minden, szinte mindenkinek hótaposó csizma, usánka és bunda a viselete. Honnan veszik elő, és vajon egyáltalán miért veszik meg ezeket a dolgokat, ha csak néhanapján használják?? Jó, tudom, Toszkánában, amikor fentről közelíti a 10 fokot a hőmérséklet, már mindenkin hosszú tollbélésű kabát van (hogy bírják a meleget???), dehát biztos alacsonyabb az ingerküszöbük. Én biztos nem veszek meg komplett téli felszerelést, ha nem használom állandóan. De hát én sosem leszek olasz  🙂

Reklámok
Felhìvàsok

Szilveszteri programajanlò

Nagy középkori vacsora az Antico Spedale del Bigallo –ban (Firenze)

A régi kórházban egy középkori hangulatú refektóriumot rendeznek be december 31-én 20h-tól, a gyerekeknek külön “Saletta dei Fanciulli”–val (4-14 éves korig). Kedvcsinálónak alább találjátok a menüt:

Menù del capodanno

1° servizio
Cestino di melanzane con crostino di noci
Torta di funghi
Uova ripiene con salsa di mele all’agresto
Vino ippocratico

2° servizio
Sopa di ceci e castagne 

3° servizio
Ravioli lunghi

4° servizio
Vitellone in salsa agrodolce
Spinaci alle mandorle

5° servizio
Salmone al latte e frutta secca
Zucchine rosolate all’agresto

6° servizio
Frittelle di mele in salsa nucato
Pasticcio di pere crude
Idromele
Acqua e vino terre del chianti
Brindisi di mezzanotte con Sidro Bretone

Menù Fanciulli 

1° servizio
Antipasto del Re

2° servizio
Sopa di ceci e castagne

3° servizio
Ravioli lunghi

4° servizio
Porco arrosto con piselli

5° servizio
Dolce della principessa

Spettacoli di giullari, menestrelli, meretrici, inquisitori, cialtroni.

A vacsora ára: 130 euró a felnőtteknek, 80 a gyerekeknek.

Információért keressétek őket: Via Bigallo e Apparita, 14 – 50012 Bagno a Ripoli – Firenze
Email: sestiere@capodannomedievale.org
Sito Web: www.capodannomedievale.org

Felhìvàsok, Firenze

Karácsony Toszkánában

Az előzőekben már beszéltem a Chianti-beli karácsonyi vásárokról, de még van idő, hogy máshová is ellátogassunk.

A hegyekben található Palazzuolo sul Senio és Marradi, Pisa önmagában is megér egy kirándulást, hát ha még karácsonyi hangulatot is adnak mellé. Palazzuolo sul Senioban jászolverseny és kiállítás is lesz január 6-ig.

De ha Firenzében maradnánk, akkor keressük a hagyományos német Weihnachtsmarkt-ot. A Mercato di Natale nostalgico Tedesco december 2-től 20-ig tartják a piazza Santa Croce-n. Aki magyar ízekre vágyik, valószínűleg magyar standot is talál – tavaly legalábbis volt. Több infot a www.anva.it honlapon találtok.

Sok helyen szokás élő jászolt alakítani és eljátszani a bibliai eseményeket. Kimondottam jászol-verseny lesz Colle di Val d’Elsa-ban is (provincia di Siena), ahol 1289-ben készítette az első jászolt Arnolfo di Cambio.

December 20-ig a Fucecchio Incantata első kiadását is meglátogathatjuk, alább találjátok a programot (olaszul)

Martedì 8 dicembre
Ore 11.00-19.00 Le tradizioni in piazza: mercato di prodotti tipici e artigianali in Piazza Montanelli.
Ore 17.00-19.00 Scuola di danza Arabesque: spettacolo dei bambini per le vie del centro.

Sabato 12 dicembre
Ore 16.00-19.00 Un Natale…con i fi occhi: spettacoli e animazione per bambini per le vie del centro a cura del Teatrino dei Fondi.

Domenica 13 dicembre
Ore 9.00-13.00 Mercato straordinario in Piazza XX Settembre.
Ore 17.00-19.00 Scuola di danza Arabesque: spettacolo dei bambini per le vie del centro
Ore 21.15 Ensemble Dolce melos: concerto di musica antica – Sala del Poggio Salamartano. I musicisti sono Christine Angele (salterio), Donatella Salvestrini (soprano) e Marzio Matteoli (liuto). Musiche di G. Caccini, G. Frescobaldi, J. Dowland, M. Praetorius ed altri autori del XVI e XVII secolo.

Sabato 19 dicembre
Ore 16.00-20.00 Cupressus Jazz Quartet: musica per le vie del centro.
Ore 21.15 Lo scettro delle dame: danze in costume con la Compagnia della Bizzarria d’Amore – Auditorium La Tinaia di Parco Corsini.

Domenica 20 dicembre
Ore 9.00-13.00 Mercato straordinario in Piazza XX Settembre.
Ore 15.00-20.00 Regala una speranza: mercatino equo – solidale con le associazioni Libera e Shalom.
Ore 21.15 Coro Insieme per Caso: grande concerto di Natale in collaborazione con il movimento Shalom, Collegiata di San Giovanni Battista.
I MUSICISTI: Fabrizio Berni (direttore e pianoforte) Luca Volpi (violino), Mirco Capecchi (contrabbasso), Diana Colosi (arpa), Sandrine Solazzo (tastiera), Mauro Baldacci (chitarra), Maurizio Petralli (batteria), Daniel Baldacci (percussioni).

Információ: www.comune.fucecchio.fi.it

Felhìvàsok

A jazz nagyjai Sienaban december 15 és 19 között

Ilyenkor persze már mindenki a karácsonyra készül, de azért a jazz kedvelőinek érdemes szünetet tartani a készülődésben, mivel Eddie Herderson, Donald Friedman, Eddie Gomez, Aaron Goldberg, Eric Harland, Kurt Rosenwinkel, Billy Hart, Jeff Ballard lépnek fel a sienai jazz fesztiválon. Lesz olasz jazz is, Achille Succi, Piero Leveratto, Roberto Gatto és Pietro Tonolo személyében.

A Corso biennale-t Európa egyik legjobb mesterkurzusának tartják, és ritka alkalom, hogy ennyi jó zenészt egy helyen találjunk.

A koncertek december 17-én és 18-án este 21h45-kor kezdődnek, az Enoteca Italiana-ban (ingyenes a belépő).

Info: itt.

Infrastruktúra

Frecciarossa

Elkészült az utóbbi évek (egyesek szerint a háború óta) legnagyobb infrastrukturális beruházása, a Milánó-Nápoly gyorsvasút. De tényleg gyors ám, a távot – ami kb. 550 km – három és fél óra alatt teszi meg (és most nevessünk egy jót a Budapest Zalaegerszeg közti „intercity-n”….). Ami az időt illeti, egyértelmű, hogy jobb, mint a repülő (ideszámítva a check-int, a várakozást, a biztonsági ellenőrzéseket stb stb-t), de hogy az ár versenyképes lesz-e? Az majd kiderül. Addig mindenesetre felemelik a mostani árakat még 17%-al. Ami, figyelembe véve, hogy a Firenze-Róma vonalon egy retúrjegy már így is 72 euró volt, hát, nem lesz olcsó mulatság.

Kultúra

Szent Luca ünnepe

December 13-án van, és Magyarországon elég ismert néphagyományok kapcsolódnak hozzá (pl. Luca-széke).

Szent Lucia Siracusa-ban halt mártírhalált Diocletiánus császár idejében, ès bár talán ma már kevésbé elterjedtek, azért is is kapcsolódnak népszokások a napjához.

Talán a nekünk legismertebb szokás – bár más napon – az, hogy a gyerekeknek csokoládét és virgácsot hoz, és leginkább Bergamo és Brescia környékén dívik. Meg Ausztriában és Csehországban, azaz felénk, még ha egy hét eltéréssel  is.. 🙂

Munkakeresès

Az olaszorszàgi munka veszèlyei

Tegnap egy konferencián voltam, ahol a (főleg külföldi, bevándorló) munkások veszélyeztetettségéről volt szó. Mivel sok magyar jön idénymunkára, alkalmi „job”-ot végezni, nem haszontalan, ha beszélünk erről.

Elsősorban az olyan – főleg feketén dolgozó és külföldi munkaerőt foglalkoztató – szektorokról van szó, mint a mezőgazdaság, az építőipar és a házi gondozás.

Inkább Rómától délre jellemző, de előfordul bőven északon is.

Félelmetes történeteket hallottunk, kezdve onnan, hogy a paradicsomot, barackot, egyebet szüretelők a napi 12 órás (napon!) munka után, ha nem sikerült a reggel kiszabott penzumot teljesíteni, akkor az eredetileg rekeszenkénti 4-5 (paradicsom), 8-9 (barack) ár helyett csak 1 eurót kapnak. Napközben az őket felügyelő strázsa a szendvicset, vizet 5-6 eurós áron árulja. Netán az ágyhelyért is vészesen magas árat kérnek.

A szerződésekről már ne is beszéljünk, ha vannak egyáltalán, szinte csak idénymunkáról szólnak, ami nem sok jogot ad a dolgozóknak.

A másik, még ennél is nehezebb szektor a házi gondozás. Rengeteg olyan esetről hallani, hogy az idős családtagot, gyereket felügyelő személyt kihasználják, rosszabb esetben akár szexuálisan is zaklatják. Esetleg a magát munkaközvetítő ügynökség a kiérkező fiatal lányoktól elveszi az irataikat, bezárja őket, súlyos esetben prostitúcióra kényszeríti.

A modellekről is sok negatív információt hallani, sokszor Milánóban fizetés nélkül dolgoznak, és abból kell, hogy éljenek (a befutásra várván), hogy gazdag férfiakat szórakoztatnak, netán a bárnak segítenek az italfogyasztás fellendítésében.

Mit lehet tenni ellene?

Természetesen nem kell lemondani az olaszországi munkáról, de fontos, hogy mielőtt kiutaznánk, próbáljunk meg neten érdeklődni a közvetítő cégről, vagy ha magunk szerveztük a munkát, akkor az itteni munkát kínáló cégről.

Mindig kérdezzük meg előre, hogy lesz-e szerződés, és ha igen, milyen feltételekkel. Ha lehet, mindig legyen a kezünkben valamilyen írás a nekünk járó juttatásokról.

Írjunk listát még otthon arról, kihez lehet fordulni, ha baj van. Magyar követség, konzulátus, rendőrség telefonszáma mindig legyen nálunk, netán ha van kint élő ismerős, az övé is. Legyen nálunk elég pénz egy hazaútra, és nem árt, ha annyit tudunk olaszul, hogy ezeket magunk tudjuk intézni. Az sem árt, ha nem egyedül indulunk neki a nagy kalandnak, hanem mondjuk a barátnőnkkel, barátunkkal. Gyanakodjunk, ha akármilyen indokkal elveszik az iratainkat, netán a telefont. És ne féljünk segítséget kérni, ha akár csak a gyanúja felmerül bármilyen visszaélésnek.

Tudom, hogy sokan nem akarják elhinni, hogy Olaszország ennyire veszélyes hely lehet, de sajnos a statisztikák (és délen a maffiatörténetek) sajnos sok ilyen esetről tudnak. Jobb tehát óvatosan nekiindulni, mint kezelhetetlen helyzetben találni magunkat.

Kultúra

Egy olasz regèny hànyattatàsai

Idemàsolok egy felettèbb èrdekes cikket egy olasz konyvrol, amit Magyarorszàgon fordìtàsban meg lehet szerezni, itt viszont nem. Hasznaljuk ki, hogy tudunk magyarul 🙂

Nem mellesleg èrdekes dolgokat mondanak a Vatikànròl, a mai olasz tàrsadalomròl is.

Magyar Narancs XXI. évf. 48. szám – 2009-11-26

Úgy éreztük magunkat, mint Forrest Gump”

Rita Monaldi, Francesco Sorti írók

Nem volt szándékukban botránykönyvet írni, csupán egy 17. századi kasztrált énekes élettörténetét szerették volna regényesen elbeszélni. Mire azonban az Imprimatur végére értek, hamar éreztették velük: vatikáni érdekeket sértettek. Bár Olaszországban a mai napig nem hivatalos tiltólistán szerepelnek, az Imprimaturnak azóta két folytatása is született, s a szerzők még további négy részt ígérnek. A történész-író házaspárral a sorozat második kötete, a Secretum magyar nyelvű megjelenése alkalmából beszélgettünk.

Magyar Narancs: Atto Melani kasztrált énekes, diplomata és kém – egzotikus kombináció, még egy 17. századi regényhős esetében is.

Francesco Sorti: Amikor megismerkedtünk az életével, hisz’ valós történelmi alakról van szó, hamar kiderült, micsoda kincsesbányára bukkantunk; a puszta tények már önmagukban kitettek volna egy regényt! Ezen felbuzdulva elkezdtük összerakosgatni a még fellelhető puzzle-darabkákat. Igyekeztünk felkutatni Atto levelezését, ami elég fáradságos munka volt, nem is beszélve a költségekről. Az utolsó örökösök ugyanis 1906-ban áruba bocsátották a háromszáz éven át a család tulajdonát képező leveleket, melyek így szerteszét szóródtak Európában. A zenetörténészeken kívül alig ismerték e rendkívüli személyiséget, pedig csak rövid ideig volt aktív mint kasztrált énekes, annál hosszabban tevékenykedett viszont diplomataként és kémként.

MN: Híres énekhangjáról nyilván megemlékeznek a fennmaradt beszámolók. A beszédhangjáról is lehet tudni valamit?

FS: Arról, hogy milyen egy kasztrált énekes hangja, a mai modern ember is meggyőződhet. Az utolsó kasztrált énekes, Alessandro Moreschi a Sixtus- kápolna kórusában énekelt, s a hangját nyilvános felvételek őrzik.

Rita Monaldi: Atto bármennyire is ismert énekes volt, a beszédhangjáról nincsenek információink. Feltételezzük, hogy ha nem is volt mély a hangja, pusztán a beszédéből senki sem gyaníthatta, hogy egy kasztrált énekessel van dolga.

FS: Máskülönben nem is igen vált volna be kémnek. Elég hamar fel is adta az éneklést, s a későbbiekben igyekezett titkolni a kondícióját. Rábukkantunk egy levelére, melyben elég panaszosan emlegeti a kasztráltságát. Szerette a nőket, csekély teljesítőképességéből kifolyólag azonban kénytelen volt lemondani a testi szerelemről. Sokat is gúnyolták ezért, főleg szülőföldjén, Toscanában. A földijei nem nézték jó szemmel a sikereit, s gúnyos röpiratokban, versekben vettek elégtételt rajta. Meglehetősen obszcén szatírák láttak napvilágot, az egyik ilyen szerzője azt javasolta például, hogy ha már a nőkkel nem megy, férfiakkal kéne próbálkoznia. Mindezen túl egy életre szóló, beteljesületlen szerelem is kínozta Attót: az áhított nő, Marie Mancini meghódításában azonban más is útját állta, történetesen az, hogy az előkelő hölgy Mazarin unokahúga s a Napkirály szeretője volt.

MN: Eredetileg az énekesi munkásságát kezdte kutatni. Mikor derült ki, hogy kémként is jelentős életművet tudhat maga mögött?

FS: Elég hamar. Az idő tájt az énekesek s általában az elismert művészek egyik udvarból a másikba vándoroltak, a kor legbefolyásosabb politikusainak bizalmát élvezték, így aligha akadt alkalmasabb személy náluk az információk beszerzésére.

RM: A mai filmsztároknál is nagyobb befolyással bírtak. A királyok és a legfontosabb államférfiak hálószobájába is bejáratosak voltak, műsort szolgáltattak a legfelsőbb köröknek. 1648-ban, a Fronde felkelés idején a még gyermek XIV. Lajosnak a királyné és Mazarin bíboros kíséretében el kellett hagynia Párizst: Attót is magukkal vitték, akit az együtt töltött hónapok alatt Lajos a barátságába fogadott. Így a francia udvarban ugyanúgy hasznos információk birtokába jutott, mint például Rómában, a pápai körökben.

MN: Ha már a pápánál tartunk: a XI. Ince pápáról tett megállapításaikkal (hogy a boldoggá avatott egyházfő, ha akaratlanul is, de kölcsönei révén hozzájárulhatott a katolikusok angliai uralmának megdöntéséhez) sikerült felkerülniük a Vatikán által bojkottált szerzők listájára. Pedig, ha jól tudom, a regény megírása előtt még egyeztettek is a Vatikánnal.

FS: Olaszországban bevett dolognak számít, hogy ha olyasmiről írsz, ami a Vatikánt érinti, megkeresed őket a jó kapcsolat reményében. Érdemes jó kapcsolatot fenntartani a vatikáni sajtóirodával, máskülönben megtörténhet, mint például a BBC vagy más külföldi sajtóorgánumok tudósítóival, hogy ha kihúzod a gyufát, feketelistára tesznek, s többé nem teheted be a lábad a Vatikán rendezvényeire. Újságíróként elég sok húzós dologban volt már részünk, foglalkoztunk maffiaügyekkel is, úgyhogy a kötelező óvatosság kedvéért Rita felhívta a Vatikánt, s rákérdezett, tervezik-e XI. Ince szentté avatását. A válasz az volt, hogy nem, nem tervezik.

MN: Ha történetesen igenlő választ kapnak, az sem kizárt, hogy felhagynak a regény megírásával?

FS: Ebben az esetben talán óvatosabban bánunk a témával, de az is lehet, hogy abbahagyjuk az egészet. Így utólag már nehéz megmondani. RM: Újságíróként sok mindent megéltünk már. Törtek be hozzánk iratokért, kaptunk fenyegetéseket a maffiától, szóval Olaszországban elég komoly kockázatokkal is járhat az újságírás.

MN: Egy Vatikánnal szembeni nézeteltérés azért csak nem von maga után ilyen következményeket?

RM: Retorziók tekintetében érdemesebb inkább az olasz püspöki karról beszélni. A politikára éppúgy jelentős befolyással bírnak, mint a mindennapi életre. Olaszországban az van, amit ők mondanak.

MN: Időközben mégiscsak megindult XI. Ince szentté avatásának folyamata. Mi változott?

FS: Miközben a könyvön dolgoztunk, II. János Pál megváltoztatta a szentté avatás feltételeit, s így megnyílt az út XI. Ince szentté avatása előtt. 9/11 után az egyháznak kapóra jött XI. Ince, a török elleni 1683-as bécsi győzelem fő támogatója; íme egy pápa, aki a keresztény világot győzelemre vezette az iszlám ellen. Már az 1956-ban lezajlott boldoggá avatása is hasonló, szimbolikus célokat szolgált, csak akkor a Keletet a kommunizmus jelentette. Egy pápa, aki korábban nem volt fontos, hirtelen szimbolikus jelentőségűvé nőtte ki magát, mi meg úgy éreztük magunkat, mint Forrest Gump, aki jelentéktelen kisember létére akaratlanul is folyton valami nagy dologba keveredik. Mert mire 9/11 beütött, s megkezdődtek a szentté avatás előkészületei, mi már készen álltunk a könyvvel, a kiadónk azonban jó egy évet csúszott a megjelentetésével.

MN: Rosszkor voltak rossz helyen.

FS: Pontosan így történt. A könyv megjelent, a Vatikán pedig tajtékzott. Miközben az utca emberét a legkevésbé sem érdekelte egy 300 évvel ezelőtt élt pápa története. Jó, ha az olaszok az utolsó 3-4 pápa nevére emlékeznek. De a Vatikán szava szent, a könyv pedig, bár hamar bestseller lett, eltűnt a boltok polcairól, és az online könyvkereskedésekben sem lehetett a nyomára bukkanni. Mintha soha nem is létezett volna. Csodák csodája, a saját kiadónk éves katalógusából is hiányzott. RM: Olaszországban nagyon erős az öncenzúrára való hajlam. Aki csak jót akart magának, nagy ívben elkerülte a könyvünket. Az első évben voltak próbálkozások az állami tévé egyes riporterei részéről, de a feletteseik rendre megvétózták ezeket a kezdeményezéseket.

MN: A Vatikán feketelistájára felkerülni, ha úgy tetszik, egyfajta érdem is. Kikkel kerültek egy társaságba?

FS: Hát éppen ez az: aki rajta van a listán, az olyan, mintha nem is létezne, úgyhogy nem nagyon tudok neveket mondani. Az újságírók feladata lenne ezt kinyomozni. Bárhol is járunk a világban, az újságírók mindenhol kíváncsiak ránk, de Olaszországban teljes a csend körülöttünk.

MN: Umberto Ecónak, illetve Dan Brownnak is meggyűlt a baja az egyházzal, mégsem tűntek el a könyveik a boltokból.

FS: Amikor A rózsa neve megjelent, Eco már neves értelmiséginek számított, s korábban vezető beosztást töltött be az egyik legnagyobb olasz kiadónál. Túlságosan szem előtt volt ahhoz, hogy el lehessen tüntetni. Mire Dan Brown elérte Európát, már maga mögött tudhatta A Da Vinci-kód amerikai sikerét, s ha valami Amerikában sikert arat, azt nem lehet eltüntetni, legfeljebb úgy csinálhat az ember, mintha nem venne róla tudomást. Mi viszont ismeretlenek voltunk, még azelőtt ért a retorzió, hogy kifuthatta volna magát a könyv.

MN: Azzal, hogy eltűnt a könyv a hivatalos lelőhelyekről, nyilván megugrott az olasz példányok feketepiaci ára.

FS: Az Imprimatur első olasz kiadásáért 200 eurót kérnek az eBayen. De van egy másik beszerzési módja, ha valaki olaszul akarja elolvasni: egy holland kiadótól is meg tudja rendelni. De az olasz könyvesboltokban hiába is keresné.

Köves Gábor”

Étel - ital

A gorgonzolas gnocchi

A gnocchit leginkabb paradicsomszósszal (sőt, sugo-val) ismerjük, netán a négysajtos változatban. De nem kell négyig elmenni a sajttal, elég a gorgonzola is, hogy jó kis (tápláló) tésztaételt kapjunk. Az elkészítése pofonegyszerű: felteszem a tésztavizet főni, és egy másik edényben a lehető legalacsonyabb tűzön megolvasztok kb. 5 dkg vajat és (két személyre) és 10-15 dkg gorgonzolát. Azért az alacsony tűz, mert semmiképp nem szabad odaégetni, csak lassan olvasztani. Ez a tészta készíthető más penészes sajttal is, mint a rocquefort (az erős ízek kedvelőinek), netán a danish blue (kipróbáltam már a sparban kapható viszonylag olcsó változattal is, működött), vagy más kéksajtok.

Tehát, ha forr a víz, sót bele, és aztán a gnocchit is. Ekkorra nagyjából már készen kell állnia a szósznak, mert a friss gnocchi néhány percet fő (1-2 percet nagyjából), tehát amint kiszedem a vízből, egyből megy a szószos edénybe, ahol meg egy fél percet összeengedem őket a tűz felett. Így elpárolog a maradék víz, és összeáll a tészta meg a szósz. Kész is van – mondtam, hogy egyszerű.

Felhìvàsok

Mercatini di Natale in Toscana

Ha mostanság jársz Toszkánában, érdemes egy-két vidéki karácsonyi vásárra ellátogatni. Itt most a Chianti területén levőket sorolom, de lesz még több is. Ha nem turistaként vagy itt, hanem itt élsz, akkor is érdekes lehet egy borkóstoló, némi vásári hangulat, nem is beszélve a gyerekeknek nagy élmény Mikulás érkezéséről…

  • December 6-7-8-án, naponta 15h és 19h között Il vino al Museo címmel fotókiállítás és borkóstoló lesz Panzano in Chiantiban, Limonaia di Pescille helyszínen. Ugyanilyen borkóstoló  Greve in Chiantiban is lesz, december 12-13-án, 15h és 19h között.
  • Szintén Panzano in Chiantiban Szent Cecília ünnepe, 10h30-kor misével, amit 11h30-kor a Filarmonica G. Verdi koncertje követ december 8-án.
  • Ugyanaznap Montefioralle középkori városközpontjában 10h-18h-ig kézművesvásár.
  • December 12-én Strada in Chianti-ban 10h-18h-ig kézművesvásár, 11h-kor jászolkiállítással, 16h-kor a Mikulás érkezésével, amit 18h30-kor tombola és uzsonna követ.  
  • December 13-án az előző naphoz hasonló programmal ismét vásár Greve in Chiantiban (a Mikulás itt is 16h-kor érkezik).
  • December 19-én vásár Panzano Chiantiban, 20-án pedig Greve in Chiantiban. Mindkét helyszínen karácsonyi élőképek, jászolok, Mikulás és minikoncertek is lesznek.
  • A karácsonyi ünnepsort a január 6-i Vízkereszt zárja, Greve in Chiantiban szintén vásár, három királyok érkezése az élő jászolhoz (10h30), uzsonna (col carbone – 16h) és mise zárja (17h30).