Munkakeresès

Külföldi munka: tíz tipp

Sokszor ìrtam màr az olaszorszàgi munkavàllalàs veszèlyeirol, de sosem elèg a figyelmeztetès. Ezèrt idemàsolom azt az ìràst, amit a http://kulfoldonelomagyarok.network.hu/ -n talàltam.

Külföldi munka: tíz tipp

Míg egyesek külföldön látványos karriert építenek és hosszú évekre előre megalapozzák a jövőt, másoknak keserű csalódás lehet a kaland már az első lépéstől kezdve. Tippjeink a kudarcok elkerülésére.

Ne menjünk nyelvtudás nélkül

A legfontosabb szempont a nyelvtudás, ennek hiányában ne is induljunk útnak. Tanácsos a munkavállalási céllal kiszemelt ország nyelvén legalább erős középfokon tudni, még könnyű fizikai munkák esetén is. Nyelvtudás nélkül nő a kiszolgáltatottság, hiszen már a munkaszerződés aláírása is akadályokba ütközik.

Gyanús a szaktudás nélkül tetemes összegű ajánlat

Kerüljük az összes olyan munkalehetőséget, ahol nyelvtudás és szakértelem nélkül is jelentős összegeket kínálnak fizetés gyanánt. Gyakran prostitúciót vagy a modern rabszolgaság más formáját takarják.

A közvetítő honlapja sok mindent elárul

Ha közvetítőirodán keresztül tervezzük a kiutazást, mindig alaposan nézzük végig a cég honlapját – ez sok mindenről árulkodhat. Gyanúra adhat okot, ha nincs megadva a céghelyszín vagy az iroda címe, nincsen vezetékes telefonszám és cégszám, mindössze egy mobiltelefon vagy e-mail cím elérhető kontaktként. A munkavállalás előtt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat ügyfélszolgálata is segítséget tud nyújtani: nyilvántartásukból ugyanis lekérdezhető a munkaközvetítők hitelessége.

Ne fizessünk közvetítői díjat

Nem árt tudni: a külföldi munkavállalásra készülőtől munkaközvetítésért pénzt kérni még regisztrációs díj címén is jogszabáyba ütköző. A munkaközvetítőnek mindig a külföldi megbízó fizet a szolgáltatásért.

Az interjú elmaradása intő jel

A közvetítőirodák többségénél magyar és angol nyelvű önéletrajzon, a külföldi cég személyes vagy telefonos állásinterjúján keresztül vezet az út a külföldi munkavállalásig. Ezért óvakodjunk, ha a kiutazást megelőzően nem került sor még állásinterjúra még telefonon keresztül sem.

Tisztázzuk a szerződés és a szállás feltételeit

Munkába állás előtt a szerződés és a szállás részleteit is tisztázni kell. Nem mindegy, milyen feladatot és mennyiért kell majd végeznünk. Magunknak kell lakást bérelnünk vagy a cég biztosítja a szállást, ha igen, milyenek a körülmények és hány emberrel kell a szállást megosztani? Szintén okot adhat a gyanúra, ha a munkaközvetítő vagy a közvetítőként fellépő magánszemély nem akar felvilágosítást adni a beígért szállásról, a munkáról és a munkavégzés helyéről.

Védjük a személyes adatokat

Személyes adatainkat kezeljük óvatosan, útlevelünket ne adjuk ki a kezünkből. Érdemes jó előre utánanézni az adott ország magyar nagykövetségének, hogy vészhelyzetben legyen kihez fordulnunk panaszainkkal.

Tájékozódjunk előre a kiszemelt országról

Tanácsos már a kiutazás előtt információkat gyűjteni a célország bevett viselkedésformáiról, gasztronómiájáról, kulturális és társadalmi szokásairól, hogy az első pár hét tapasztalati se érjenek sokkhatásként. Elöljáróban nem árt tisztázni, mennyibe kerül külföldön az élet és a beígért kereset mennyire fedezi a szükséges kiadásokat. A tájékozódásban jó támpontot adhatnak a korábban vagy jelenleg is külföldön dolgozó ismerősök vagy a témával foglalkozó internetes fórumok, újságcikkek.

Legyen elegendő tartalékunk az első hetekre

A kiutazóknak anyagi tartalékokkal – legalább 1000-1500 eurónyi költőpénzzel – is készülniük kell az első néhány hét átvészelésére. Ez különösen vonatkozik azokra, akik magánszervezésben, még konkrét állásajánlat hiányában utaznak ki. Jó hír: a gördülékeny beilleszkedés érdekében a munkaadók esetenként adnak bérelőleget is.

Nehéz lehet a visszatérés

A túl jól sikerült külföldi munkavállalásnak is megvannak a maga hátulütői. Bár a legtöbb magyar munkavállaló csak egzisztenciaalapozó céllal, néhány évre tervezi a kint tartózkodást, egyes szakmákban előfordulhat: a huzamosabb ideig kint lévő nem tud majd visszatérni, mert az őt alkalmazó cég, szervezet vagy intézmény időközben megszűnt. Az is előfordulhat: a hazai munkaadók várhatóan magasabb bérigényük miatt nem tartanak igényt a korábban külföldön dolgozóra. Ilyen esetekben akár a hosszabb távú munkanélküliségre vagy végleges letelepedésre is fel kell készülni.

Takács Gabriella”

Itt talàljàtok az ìràst: http://kulfoldonelomagyarok.network.hu/

Reklámok
Kultúra, Munka-tapasztalat

Erdekegyeztetès olasz mòdra

A munkàm miatt van szerencsèm kozelebbrol is szemugyre venni a kulonbozo erdekegyeztetès (vagy inkàbb -utkoztetès) olasz mòdozatàt, ès mondhatom, nèha, amikor a nagy megbeszèlèsek kozepette egy pillanatra kivulkerulok a dolgon, jòkat tudok mosolyogni rajta.

Tegnap pèldàul egy olyan megbeszèlèsen voltam, ami a nemzetkozi egyuttmukodèsre szànt pènzek soràròl folyt. Namost van az alaphelyzet, hogy a Toszkàn règiò X osszeget arra szàn, hogy EU-n kìvuli ès harmadik vilàgbeli orszàgokon segìtsen. Ennek àltalàban az az elkoltèsi mòdja szerte Euròpàban (màrmint az Uniòban), hogy vagy fentrol eldontik, mire adjàk, majd keresnek hozzà vègrehajtò szervezetet, vagy kiìrnak egy pàlyàzatot, aztàn az osszes pàlyàzatbòl kivàlasszàk a legjobbakat.

Na nem ìgy Olaszorszàgban. Itt csavarnak rajta mèg egyet. A règiò az osszeg elkoltèsère a civil szereplokkel egyutt folyamatos egyeztetèssel olyan programot kèszìt, amit jòl megvitatnak (hogy ugyanis mi lenne a legfontosabb, a legsurgosebb, a leginkàbb szuksèges), amit aztàn leìrnak – konkrètumok nèlkul. Ha ez megvan, meg lehet valòsìtani ùgy, hogy a kituzott prioritàsok mentèn a civilek pàlyàzhatnak a szerintuk megvalòsìtandò dolgokra.

Ez jòl nèz ki, a demokràcia netovàbbja, csak èppen felesleges idorablò mòdozatott eredmènyez. Mivel az egyeztetèsen rèszt vevo civilek mindegyike adott szervezetet kèpvisel, biztos, hogy a keretprogramba olyasmi tevèkenysèget javasol, ami az o èrdekkorèbe tartozò teruletekre vonatkozik. Mondjuk egy Albaniàban màr 10 ève az utcagyerekeket istàpolja, termèszetesen azt fogja javasolni. A màsik, amelyik Ukrajnàban a sugàrfertozottekkel foglalkozik, azt fogja javasolni. Es ìgy tovàbb. Ez rendjèn is van, adott szervezet azèrt csinàl valamit, mert  meg van gyozodve, hogy ott kell segìteni, mert azt tartja fontosnak. Vilàgos az is, hogy magànak akarja a torta minèl nagyobb szeletèt. De ezt nem nyìlvànìthatja csak ùgy ki. Sokkal cizellàltabb mòdon megy a dolog. Felàll a szerevzet kèpviseloje, ès 10 percig beszèl ùgy, hogy o tudja pontosan, mit akar, mi is tudjuk, mit akar, de az elhangzott  beszèdben nincsenek konkrèt kèrèsek vagy javaslatok. De azèrt az a cèlja, hogy a tobbi szervezetet meggyozze, hogy e pillanatban az “èn tèmàm stratègiailag fontosabb, mint a tietek”, de a tobbiek termèszetszeruleg meg ùgy gondoljàk, hogy az ovèk a legfontosabbak. A Règiò viszont szemlèlodik, mert neki mindegy tulajdonkèppen, hogy a fontos dolgok kozul mire kolti a pènzt, elmèletileg mindenkèpp jò helyre megy. Ezèrt ha vàlaszol a beszèdekre, akkor azt hasonlòan semmitmondòan ès hosszasan teszi. Nèha tettenèrheto nèmi szemèlyes ellenszenv, amit szintèn nagyon korulmènyesen fejeznek ki, de csak ùgy jelzèsileg, mert vègulis azèrt “ezekkel a szervezetekkel fogok mèg 20 èvig dolgozni”, tehàt nagyon nem lehet marakodni.

Namost ez ìgy elèg elvont, de amikor ilyen talàlkozòkon ulok, van, hogy 5 perc beszèd utàn azon kapom magam, hogy minden szavàt èrtettem a beszèlonek, de fogalmam sincs, mit akar mondani. Mondjuk valahogy ìgy: “sull’aspetto della progettualità noi siamo arrivati ad un buon punto”. Vagy ennèl mèg jobb: “per quanto riguarda l’oggetto di suddetto programmazione io sono di opinione simile a quello che è stato espresso dai diversi partecipanti di questo tavolo di concertazione durante i numerosi incontri finalizzati a trovare un accordo e relativamente alla nostra nuova progettualità che dobbiamo definire a breve

Van persze az a helyzet is, hogy a règiònak (mondjuk politikai megfontolàsokbòl) van elkèpzelèse arròl, mire kellene kolteni a pènzt. Akkor elkezdodik egy vègelàthatatlan huzavona, mert termèszetszeruleg mindenki a magàèt vèdi.

Az eredmèny pedig az, hogy 5-6 tanàcskozàs utàn is ott vagyunk, ahol  a part szakad. Illetve e konkrèt esetben a programvàzlat megvan, de konkrètumok nèlkul. Kozben mindenki meg van gyozodve arròl, hogy amit valahogy sikerul a prioritàsok kozè beìratnia, arra lesz majd pènz, de valòjàban ezt semmi sem garantàlja.

Na de nem is folytatom, boven elèg, hogy heti nèhàny ilyen egyeztetèsen kell rèszt vennem. Szòrakoztatò mòdja az orszàg mèlystruktùrài megismerèsènek.

Azt is tudom persze, hogy ez az egèsz “civilkonzultàciò” mòdszer ezer sebbol vèrzik, remek tanulmànyok vannak arròl, hogyan intèzmènyesednek a per definitionem nem intèzmènyes szereplok meg az egèsz èrdekegyeztetès, de valòszìnuleg ez is olyasmi, mint a demokràcia: jobbat mèg nem talàltak ki.

Országjárás

Prato ès a bevàndorlòk

Sokszor ès sokat ìrtam màr a bevàndorlòkrol Olaszorszàgban, most mègis visszatèrnèk rà. A munkàm miatt ugyanis kapcsolatba kerultem a vàrossal, ès hihetetlen szàmokròl hallok a statisztikàikbòl.

Mindenekelott Prato kozèp-Olaszorszàg harmadik legnagyobb vàrosa (Ròma ès Firenze utàn), 186 000 lakossal, mindosszesen 15 km-re Firenzètol. A vàros (nem tùl kiterjedt) kozpontja nagyon szèp – kozèpkori hangulatù utcàcskàkkal ès egy èpìtèszetileg is  jelentos dòmmal.

Ami miatt most mègis Prato-ròl ìrok, az a bevàndorlòk hihetetlen nagy arànya. A kozèpkor òta viràgzò textilipart az elmult èvtizedekben lassan kìnai bevàndorlòk vettèk àt, ami miatt màra 40 000 fonyi kìnai van (viszonyìtàsul: kètszer annyi, mint egèsz Magyarorszàgon), ès akkor mèg nem is beszèltunk a tobbi csoportròl.

Egèsz Olaszorszàgban (Mantova utàn) a màsodik vàros a kozèpiskolàkban jelenlevo bevàndorlò tanulòk szàmàt tekintve.

Ez azt jelenti, hogy a 2007-2008-as 15,1 %-ròl a folyò tanèvben 18,1%-ra emelkedett a nem olasz diàkok arànya. Hanem ami nekem mèg megdobbentobb volt, az az, hogy 2009-ben Prato-ban szuletett 3000 baba 60%-a nem olasz volt (ez 1800 baba, ebbol 40% kìnai, ès jelentos mèg az albàn meg a dèl-afrikai babàk szàma). Ami ugye azt jelenti, hogy 6 èv mùlva az elosok kozt az olaszok lesznek kisebbsègben. Persze hogy erosen elkezdtek azon gondolkodni hogyan lehet valamilyen kozos kulturàlis nevezore jutni mindannyiuknak.

Tanulsàg nincs, egyelore jo gyakorlat is kevès, de elèg hamar ki fog derulni, mit hoz a jovo…

Felhìvàsok

Magyar filmek Settignano-ban

venerdi 26  febbraio 21.30

HUKKLE (ungherese subtitle italiano) Di  György Pálfi

sceneggiatura: György Pálfi, Zsófia Ruttkay.    produzione: Mokép, ORTT, MMK, TV2.    Ungheria, 2002, durata  75 min.

Un vecchio col singhiozzo si siede su una panchina e guarda. Intorno a lui il mondo naturale e quello degli uomini proseguono le loro lente, ripetitive esistenze come fossero un’unica cosa.

Ma un giorno, nel villaggio del vecchio, la gente inizia a morire. Per la precisione, i membri ‘inutili’ della comunità: quelli che non possono più lavorare, i disoccupati, gli anziani e i malati. E non muoiono di morte naturale…

Hukkle è un film assurdo e misterioso. Se lo si guarda con disattenzione sembra quasi un documentario sulla vita di campagna. Ipnotizzati dai primi venti/trenta minuti di immagini e suoni che non rimandano ad altro se non a ciò che avviene in quel momento, senza un filo narrativo, rischiamo addirittura di non accorgerci di quanto inizia ad accadere da un certo momento in poi.

L’Ungheria, che conosciamo appena attraverso i film di Béla Tarr o i romanzi di Sandor Marai, si conferma ancora una volta come una terra di fascino e mistero, ma anche malata e inquietante.

La vita, sembra dire questo film, non vuol dire niente, non significa niente, così come il titolo del film: niente più che un suono onomatopeico di incerta provenienza.

venerdi 5 marzo 21.30

TAXIDERMIA (ungherese subtitle italiano) Di György Pálfi

Con Csaba Czene, Gergely Trócsányi, Piroska Molnár, Adél Stanczel, Marc BischoffGábor Máté, Zoltan Koppany, Géza Hegedüs D, Erwin Leder

Ungheria   2006   Durata: 90′

La storia surreale e grottesca di tre generazioni: il nonno erotomane, il figlio campione fallito di ‘abbuffata veloce’ e il nipote tassidermista. Tre episodi che si intersecano in cui il corpo, con in suoi desideri e le sue necessità, è l’assoluto protagonista. In cui il sublime viene attinto nel punto più estremo dell’umana materia, tra escrementi, vomito, umori e secrezioni.

Capolavoro assoluto di un giovane regista ungherese, che rielabora con lucida crudeltà quei materiali che nessuno di noi vorrebbe mai vedere farsi cinema

Ho letto che a Cannes, dove film è stato presentato, l’accoglienza è stata pessima, con fischi e defezioni prima della fine.

Ulteriore conferma della scarsa garanzia che offrono i responsi festivalieri.

Taxidermia è uno dei film più originali usciti negli ultimi tempi. Il giovane regista ha talento e fantasia e lo dimostra sia nella scelta delle inquadrature (funzionali alla storia e non al suo narcisismo), che nel lavoro di sottrazione degli elementi narrativi (alla Park Chan-wook o Kitano, per intenderci). Ad esempio è quasi certo che gli ultimi due Balatony (questo è il nome della famiglia) siano figli illegittimi ma il particolare non è mai esplicitato. Oppure si veda come è risolto, con un solo particolare, il probabile scontro coi gatti (che noi non vediamo) alla fine. Già solo questo basterebbe per far entrare Pálfi nella rosa dei miei registi preferiti. A ciò si aggiunga una visione lucida e desolante dell’umana condizione, accompagnata comunque da una sguardo benevolo per quei ‘mostri’ che mette in scena e che tanto ci somigliano, ed ecco che l’amore è sbocciato.

venerdi 12 marzo 21.30

DELTA (ungherese subtitle italiano) Di  Kornél Mundruczó

con  Félix Lajkó   Orsolya Tóth   Lili Monori   Sándor Gáspár

Ungheria 2008 – 92 min

Un giovane torna a casa sul delta di un fiume imprecisato dell’est europeo. Il suo ritorno rompe gli equilibri nella sua famiglia. Il rapporto che si instaura con la sorella, mai conosciuta, non può essere tollerato dalla comunità.

L’ultimo film di Kornél Mundruczó, il regista di Johanna, interpretato dalla stessa Orsi Tóth, ha il pregio dell’essenzialità. Pochi e scarni dialoghi lasciano allo spettatore il compito di riempire i vuoti di una storia d’amore che si addentra in un campo minato come l’incesto, senza cercare lo scandalo.

Il film ha avuto un parto complicato, per certi versi simile all’ultimo lavoro di Bela Tarr, nume tutelare del giovane regista ungherese. Il protagonista è morto durante le riprese e Mundruczó ha dovuto rigirare il film con un altro attore (il musicista Félix Lajkó) stravolgendo la sceneggiatura. Ha tolto un sottotesto giallo: il sospetto da parte del giovane del coinvolgimento della madre e del suo amante nella morte del padre, personaggio eliminato, e la conseguente indagine.

Quello che rimane è il fiume, un rapporto d’amore che fa tremare i polsi e l’intolleranza di una comunità. E non è poco.

venerdi 19 marzo 21.30

JOHANNA  (ungherese subtitle italiano) Di  Kornél Mundruczó

Interpreti: Orsolya Toth, Zsolt Trill, Eszter Wierdl

Ungheria  2005 durata 83 min.

Miracolosamente sopravvissuta a un’overdose, la tossicodipendente Johanna, grazie alle premure di un giovane dottore, diventa infermiera nell’ospedale in cui è stata salvata e decide di dedicare la vita agli altri. Comincerà a guarire i pazienti senza bisturi, semplicemente donando loro il proprio corpo. Ma ciò non sarà visto di buon occhio dai medici.

Opera davvero curiosa questa trasposizione della vicenda di Giovanna d’Arco ai giorni nostri che, oltre all’estrosa rilettura del personaggio storico, vanta il primato di essere la prima ad utilizzare un’Opera appositamente composta. La colonna sonora è infatti una suggestiva Opera sulla quale si adagiano i dialoghi dei personaggi. Bellissima la fotografia virata al giallo/verdastro che proietta umori logori e stagnanti nei corridoi e nelle stanze dell’ospedale e il lavoro sulle luci, col volto di Johanna che stancamente emerge dalle tenebre.

Program:
Apericinema       20.00
Proiezione corti  21.00
Proiezione film     21.30

Tévé-kultúra

The San Remo Phenomenon

Mert bizony az: jelenség ez az évente megrendezett egyhetes San Remo fesztivál. Előrebocsátom, hogy személy szerint kiütést kapok a bugyuta daloktól, az előhalászott régi énekesektől, és az egész csilivili varietétől. De ez legyen az én magánvéleményem. Azt mondjuk nem értem, hogy miért állami pénzből megy ez az állami tévében… Mert ha egy kereskedelmi adó csinálja, hát legyen, abba fektet bele, amibe akar, de hogy adópénzekből ugyanezt?

Na jó, kerülném is az egészet, de nem nagyon lehet. Egy hétig minden erről szól, az újságok, az internet, és nem utolsósorban az esténkénti 4-5 órás adás.

Csak hogy lássátok, miről is van szó (még ha nem is tudjátok a Rai 1-t fogni): itt lesz (vagy volt) Jennifer Lopez (aki, mint megtudtam a mai újság címlapjáról, 12 szobát kért – enélkül az információ nélkül aludni sem tudtam volna), az utóbbi években valahonnét előhalászott és azóta nagy tévés karriert befutott savoyai hercegi sarj (aki biztos fontos lenne az országban, ha még királyság lenne, de az már rég megszünt) – bár énekelni ez utóbbi nagyon nem tud, de az meg kit érdekel-, meg Pupo, akinek a neve nemcsak magyarul ébreszt érdekes és inkább ciki asszociációkat.

Nem is tudom hirtelenjében, ki mindenki hasonlóan fontos és érdemes “művész” lesz még látható az elkövetkező napokban, de ami biztos, az az, hogy Antonella Clerici nevű “konferansznő” ott lesz. És itt álljunk meg egy szóra. Az egésznek talán a legjobb üzenete, hogy a nagy esemény konferálására egy negyvenöt éves, eléggé teltkarcsú nőt találtak meg (főleg a totál szétplasztikázott arcú ès testű celebek hazájában). Hozzátenném azt is, hogy míg a tavalyi műsorvezető Bonolis-t a halálba cikizték a csillagászati összegű fizetése miatt (amin ő röhögve továbblépett, végülis az övé a karaván, a kutyák meg hadd’ ugassanak),  idén én egy szót sem hallottam ilyen összegekről (és nem szeretném feltételezni, hogy azért, mert egy nőnek eleve nem fizetnék még a töredékét sem, mint egy férfinak – bár ez ebben az országban elég valószínű).

Namost mondott Clerici nagyon népszerű, remekül teljesít a déli főzős-versenyes műsorokban, ügyesen beszerzett magának egy 15 évvel fiatalabb “jópasi” férfit és 44 évesen még gyereket is szült (az elsőt). Mindezek nekem nagyon szimpatikussá teszik (viccen kívül, nagyon szorítok neki!), és úgy tűnik, ezzel az ország nagy része így van. Csak sajnos láthatólag nagyon nagy zavarban és megilletődöttségben találja magát, ha nem a paprika csapatot kell buzdítania, vagy a paradicsom csapat tagjaitól kikérdezni a hozzávalókat.

Ez ugye viszont elég ciki egy ilyen volumenű varieté műsorban…

Na de nem is ragozom tovább, már csak pár napot kell kihúzni a végéig, nameg azt a pár hetet, amíg az aktuális győztes aktuális száma fog folyni a csapból is (meg a mobilokból, brrr)… hogy átérezzuk előre is a dolgot, hallgassátok meg a tavalyi győztes számot itt.

Infrastruktúra

Praktikus info turistàknak – átalakító olasz konnektorhoz

Egy Olaszorszàgba sielni tartò baràtnom kèrdezte, hogy mi a helyzet az itteni konnektorokkal. Mivel ez sokaknak fontos informàciò lehet, ìme a vàlasz:

A konnektorokròl: Olaszorszàgban van a nem foldelt tìpus, azaz az a vèkonyabb, kètvillàs. Ez hasznàlhatò itt is, gond nèlkul.

A foldelt (a hasas, es vastagabb villàkkal) viszont nem megy bele itt a konnektorokba, mert a  foldelèst egy harmadik villàval oldjàk meg (egy sorban hàrom villa – olyan konnektor kell, amiben kozèpen is van egy lyuk). Talaltam errol kepet:

Ha minden igaz otthon a media markt-ban van ilyen àtalakìtò (sokan jonnek sielni Oo-ba:). Ezt èn onnan tudom, hogy amikor az olasz konnektorhoz kerestunk àtalakitòt a magyar rendszerbe, az nem volt, csak a fordìtottjàt ajànlgattàk (pàrezer forintèrt).

A vasedèny ès tàrsait nem ajànlom, mert 7000-9000 (!) ft-èrt ajànlgattak àtalakìtòt, ugyanazt, ami a media markt-ban 2000 ft volt.

Infrastruktúra

Dizàjn? Bùtor? …

Most, hogy van ùj lakàsunk, ès a karàcsonynak is vège, nekilàttunk berendezni az ùj szerzemènyt.  Olaszorszàg a design hazàja, hurrà, vègre egyszer tobzòdhatok majd a rengeteg ès gyonyoru bùtorban – gondoltam èn naivan. Es nem kell a lehangolò egyforma faszinu bùtorok, kèk ès zold, netàn piros (mubor) kanapèk kozul vàlogatni a legkevèsbè cikiseket. Nem mintha sznob lennèk, dehàt valljuk meg, a hazai lakberendezèsre az elmùlt rendszer erosen rànyomta a bèlyegèt. Es most errol ne is beszèljunk tovàbb, jojjenek az olasz bùtorok…

Kiderult, mint màr oly sokszor, hogy rosszul gondoltam ezt is… Nemhiàba van tele az ikea egèsz hèten reggeltol estig Olaszorszàgban is (ezen mindig erosen gondolkoztunk, hogy ùgymond  hàt hàny bùtor fèr be a lakàsokba?), az ikeàn kìvuli bùtorvilàg, hogyismondjam, lehangolò ès/vagy mèregdràga.  De vegyuk sorba. Van az a kategòria, ami ugyan 3-4-szer dràgàbb az ikeàsnàl, de gyakorlatilag ugyanazt takarja. Tehàt az alap funèroldalù, tejuveges gardròbszekrèny (nemtom, mièrt gondoljàk,hogy ez mindenkinek tetszik), az ikeàban 800 eurò, a Krea, Ricci Casa ès hasonlò uzletekben meg 4000 eurò. A tomor fa ètkezoasztalt sikerul 250 euròèrt megszereznunk, ugyanaz a fentebb emlìtett konkurrenciànal 800-1000 euròt kòstàl.  Hmm, errol ezzel le is mondtunk,  annyira mègsem vagyunk stordito-k, hogy ennyivel tobbet koltsunk ugyanarra a termèkre.

Itt mèg nem adtuk fel, hàtha a design-osabb bùtorok jobbak lesznek (olcsòbbak biztos nem, de legalàbb jòk). Jelentem, idonkènt jobbak, na de ki tud (most komolyan, ès nemcsak a vàlsàg miatt, hanem egyèbkènt is) 1000 euròt leperkàlni egy fotelèrt? Egyèrt, kèpzeld, ha a begyepesedett agyammal èn meg pàrban vennèm meg oket – a vendèglàtàs, beszèlgetès mègsem egy egoista mufaj, nem csak èn ulnèk le…

Itt kezdtem megèrteni, mièrt kèrdeztèk a lakàsbiztosìtàsròl èrdeklodèsunkkor, hogy 15 000 eurònyi bùtorbiztosìtàs elèg lesz-e… Mèg mindig nem adtam fel, hàt mègsem csak kogazdagok èlnek ebben az orszàgban, nèzzunk be az amolyan kedves-vicces-provence-i stìlusù boltocskàba, hàtha. Itt a fàbòl rusztikusan osszedobott kredenc megèrt 1500 euròt is, a tobbirol màr nem is beszèlve, ekozben ezerszer vègiggondoltam, hogy kàr volt diplomàkat meg nyelvvizsgàkat halmozni az elmùlt 15-20 èvben, boven elèg lett volna bùtort kèszìteni megtanulni.

Es hàt a bùtor mèg nem minden, kellenek làmpàk is. Rendes olasz lèvèn (màrmint nem èn, hanem a pàrom:) utànanèzett, hol vannak olyan helyi làmpagyàrtò uzemek, ahol netàn vàsàrolni is lehet. Talàltunk is egyet a kornyèken, de màr akkor gyanùs volt a dolog, amikor sehol nem talàltunk àrakat a termèkeken. Bàrmire ràkèrdeztunk (na jòl van, ìzlèsunk talàn mèg van, foleg az èpìtèsz vègzettsègu pàromnak :), minden legalàbb 250-300 euròba kerult, de a 10 cm-es “sima semmi kulonleges” làmpatest is. Màsodjàra nem mi mutogattuk a nekunk tetszo làmpàkat, hanem mondunk egy -tòl-ig èrtèket, ok meg megmondtàk, hogy azèrt mi kaphatò. Ez jobb taktikànak bizonyult, mert sikerult 100 eurò kornyèkèn szèp dolgokat talàlni, de nem is gondolnèk bele, hogy a lakàsba osszesen hàny làmpa kell…

Szàz szònak is egy a vège, mèg messze nem sikerult berendezni a lakàst, de a kiadàsok màr a csillagos egekben vannak, viszont hatàrozottan szeretjuk az ikeat, ha lehet, mèg jobban, mint elotte :))

Firenze, Infrastruktúra

Indul a “metrò” Firenzèben

… vagyis az a metròszeru villamos, amit annyi vita utàn vègre megèpìtettek. A vàroslakòk kèt rèszre oszthatòk, van aki pàrtolja a villamost, ès van, aki nem. Ez utòbbiak szìvesen elnèztèk volna a tovàbbiakban is azt a napi pàrezer buszt, ami a dòm elott elrobog, de a tramviàt engesztelhetetlenul utàljàk. Annyira, hogy kiverekedtèk azt is, hogy vègul ne haladjon el a dòm elott. Na jò, legyen, de èn szemèly szerint alig vàrom, hogy eltunjenek a rettenet buszok, amelyek egy hosszù folyamban egèsz nap duborogtek a kozpontban.

Fontos informàciò: a tramvia februàr 14-èn indul ès az elso hèten ingyen lehet rajta utazni. Pròbàljàtok ki! A villamosok nagyon jòpofàk, volt szerencsèm egy ève a gyàrtò Ansaldo Breda uzemèben fèlkèszen megnèzni oket…