Ügyintézés

“Segítség, külföldön örököltem!”

Nem kìvànom senkinek, hogy hasznàlnia kelljen ezeket az infokat, de azèrt a cikk èrdekes lehet, foleg a kètlaki, vegyes pàroknàl…

A nol-on talàltam, itt.

“Két tucat országban, két tucat nyelven, két tucat eltérő rendszer vár az elhunytak családtagjaira

Könnyen rémálommá válhatnak a több országot érintő örökösödési ügyek. Az EU most megpróbál rendet vágni a jogszabályok dzsungelében, és új honlapot indít – ahol magyarul is kiderül minden.

Mi történik, ha meghal egy brit állampolgár, akinek Dél-Franciaországban volt háza? Egyszerű esetnek tűnik, de a látszat gyakran csal: az öröklésihagyatéki ügyek szabályozása EU-tagállamonként eltérő. (És még sokan túlzott egységesítést emlegetnek Európában.)

Íme néhány példa a káoszra. Egyes helyeken (így Magyarországon) a gyermek az első számú örökös, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogot kap. Másutt (mondjuk Németországban) a házastárs a gyermek mellett társörökössé válik. S az eltérések ezzel korántsem érnek véget: Spanyolországban például a házastárs haszonélvezeti joga csak a hagyaték egyharmadára terjed ki, Olaszországban pedig az sem mindegy, hány gyermek maradt az elhunyt után.

Az összezavarodott örökös még abban sem lehet biztos, hogy melyik tagállam jogát alkalmazzák. Akad, ahol az örökhagyó állampolgársága számít – és van, ahol azt veszik figyelembe, hol lakott utoljára a megboldogult rokon. Ráadásul a tagországok sem ismerik el automatikusan egymás döntéseit, és végeláthatatlan ügyintézési-fordítási tortúrába hajszolják bele az érintetteket.

Nem véletlenül akar segíteni az Európai Bizottság: becslések szerint évente 450 ezer nemzetközi öröklési ügyet bonyolítanak le az EU-ban, több mint 120 milliárd euró (34 ezer milliárd forint!) értékben. A brüsszeli testület ezért javasolja, hogy minden örökösödésnél egyetlen ország törvénykezése legyen mérvadó: alapesetben az elhunyt utolsó lakhelyéé – kivéve, ha a végrendelet az állampolgárság szerinti törvényeket választja. A különféle határozatokat az unión belül mindenütt el kellene fogadni.

Külföldön bizonyítani, hogy valaki tényleg örökös (vagy hagyatéki vagyonkezelő) nem gyerekjáték, márpedig e nélkül a bankszámlához vagy az életbiztosításhoz sem lehet hozzáférni. A rendeletjavaslat –amelyre még a tagállamoknak is rá kell bólintaniuk – létrehozná az európai öröklési tanúsítványt, amelyet ugyancsak kötelező lenne az egész EU-ban elismerni.

Aki már most szeretne eligazodni a jogi útvesztőben, könnyen és gyorsan megteheti ezt a successions-europe.eu honlapon, az unió bármely hivatalos nyelvén – tehát magyarul is. Az internetes oldal (amelyet az Európai Unió Közjegyzői Tanácsa állított össze) tagországonként ad választ a legfontosabb kérdésekre. Például: végrendelet hiányában ki örököl és mennyit? Mikor és hogyan válik valaki örökössé?

Vigyázat, nem helyettesíti a brüsszeli kezdeményezés a tagállamok öröklési, vagyoni vagy családjoggal kapcsolatos törvényeit. Még prózaibban: ahol eddig volt örökösödési illeték, ezután is lesz. Az európai egységnek is megvannak a határai.”

Advertisements

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s