Infrastruktúra

Közlekedünk, de hogyan?

Mióta megvettem első olasz autómat, naponta közlekedem a városban, és hát leginkább egy videójátékban érzem magam a mindennapi forgalomban…

Félreértés ne essék, sok éve vezetek, Budapesthez vagyok szokva, tehát nem azért mondom mindezt, mert vasárnapi (ahogy az olaszok mondják: “kalapos”) vezető vagyok. De pl. hetente megtörténik velem, hogy az én sávomban szembetalálom magam különböző autókkal. Mert éppen kanyarodnak (nekik) balra. Parkolnak. Nem férnek el a saját sávjukban.

Kedvelem továbbá azokat, akik megállnak az út közepén gondolkozni, várakozni (nem beszélve a második/harmadik sorban parkolókról). Ha dudálok, időnként még felháborodva mutogatnak is.  Ugyanis a dudát most már én is (kénytelen, kelletlen) olaszosan használom, azaz mindig. Ha valaki útban van. Ha nem férek el. Ha jelzem, jövök…. Mivel mindenki így van ezzel, reggelente egy nagy dudakoncert a munkába vezető út (megpróbáltam nem dudálni, de kontraproduktív).  Ez mondjuk nem nagyon zavar senkit, alapesetben soha senki nem ismeri el, hogy nincs igaza. Ha ő menne valahová, oda neki lehet mennie, stoptábla / behajtani tilos meg kit érdekel.

A videójáték feeling meg azért van, mert nem elég a két szem, két kéz, két láb, állandóan résen kell lenni. Az szerintem minden Olaszországban vezetőnek megvan, amikor szűk utcán (éljenek a középkori városmagok, csak sajnos nem a mostani forgalomra tervezték őket) szembejön egy busz, jobbról két-három motor, balról tévelygő biciklis, meg keresztbe rohangáló gyalogosok. Mindez a rettenetes lyukakkal súlyosbítva, amiket a tengelytörést kiküszöbölendő nem árt elkerülni.

Az indexet nem nagyon ismerik, használni meg még kevésbé szokták, sőt, társaságban egyszer beszélgettünk a körforgalomról, és nagyjából mindenkinek más volt a véleménye arról, hogy kell indexelni benne: legtöbbjük szerint sehogy, csak kimenni, ha kell. Páran arra szavaztak, hogy ha nem megy még ki belőle, akkor kell balra indexelni. De már az is jó, ha megadják az elsőbbséget a már bennlevőknek…  Ez utóbbi kritikus pont, hetente találom magam olyan helyzetekben, hogy onnan jönnek elém, ahonnan nem kellene (pl jobbról, ahol neki stoptábla van, beláthatatlan kereszteződésekben). Ezért aztán én minden ilyen gyanús helyen lassítok, ami miatt viszont dudálnak rám. De kit érdekel, egyelőre a túléélés fontosabb…

Reklámok

3 című bejegyzés “Közlekedünk, de hogyan?” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Azt hittem itt èszakon majd màs lesz a helyzet,de èn is olyanokat làtok,hogy csak nna…..gyalogoskènt mèg fèlelmetesebb a dolog,de gyerekkel meg kifejezetten aggasztò.
    A csùcspont szàmomra pàr hete tortènt meg:belvàros,a kanyarba festett gyalogàtkelo kellos kozepèn,megàll egy kocsi,nem àm egy pillanatra,hanem cseverèszni egy ismeros gyalogossal,aki az autòablakba betàmaszkodva nyomta a szoveget. A sàv olyan szèles,hogy kèt autò is elfèrne egymàs mellett,de ennek ellenère leparkolt a kozepèn,mintha ez normàlis lenne,a kanyar miatt a tobbi autòs nem làtta ès szinte mind majdnem belerohant,a gyalog kozlekedoket termèszetesen leblokkoltàk meg amùgy az egèsz forgalmat,de amìg oda nem mentem hozzàjuk “reklamàlni” eszuk àgàban sem volt beindìtani a kocsit.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s