A Bossi jelenség

Amióta Olaszországban élek és jobban követem a napi eseményeket, mindig megdöbbent a Bossi-jelenség.

Nem szeretnék politizálni, e pillanatban nem érdekel a pasi politikai elkötelezettsége, hatalma, hanem inkább az a döbbenetes tény, hogy egy ilyen figura ekkora hatalomra tehet szert és évek óta képes az élvonalban maradni.

Kezdjük onnan, hogy ugyan orvosi egyetemre járt, de azt a vége előtt kicsivel feladta (nem tett le vizsgákat), de ennek ellenére – az első felesége elmondása alapján – évekig az orvosi táskával indult munkába reggelente. Ez már eléggé “demente” dolog, de ez valahogy nem lett akadálya a további karrierjének.

Aztán a 80-as évektől elkezd politizálni, pártot és újságot alapít, és 1987-től folyamatosan így vagy úgy a parlament / szenátus tagja.

Ami nekem nagyon meglepő, az az, hogy a 2004-es szélütését követően csak nehezen felépült, azóta is kissé érthetetlenül beszélő (egy külföldinek meg különösen), járás közben mindig valakire támaszkodó figurának van annyi ereje, hogy nemcsak egybentartja a pártját (és nyilván a lehetséges vetélytársakat is távoltartja), hanem fontos politikai szerepeket is betölt, sőt, újabban éppen kisebbik fiát nyomja mindenhová – anélkül, hogy érdemben ezt valaki szóvá tenné.

Nem nagyon tudok más országról, ahol hasonló figura évekig a hatalom élvonalában tudott volna maradni. Ez is Olaszország…