Kultúra

Az olaszok önérzetéről

egy múlt heti bejegyzés kapcsán felmerült, hogy az olaszok nem teljesen elégedettek azzal, hogy olaszok – vagy egészen pontosan: csak 39%-uk büszke olaszságára.

Persze ilyenkor a jó olaszrajongó olvasó csak néz és nem tudja, hogy lehetséges ez, hiszen ez egy “csodaország”, pedig gondoljunk csak bele, mi jut nekünk az olaszokról eszünkbe (még akkor is, ha szeretjük őket)?

Rendezetlenek. Nem pontosak.  Hangosak. Kiszámíthatatlanok. Ráérősek. Szervezetlenek. Nepotisták.

(Csak találomra idézek: magyar ismerősöm olasz cégnek volt a hazai kapcsolata, míg meg nem unta, hogy sosem időre érkezett a szállítmány, és sosem annyi, amennyit kért. Letelepedési ügyintézésem során – amiről sokat írtam az ügyintézés rovatban – sosem lehetett tudni, hogy 1. ismerik-e a törvényhelyet, amire hivatkoznék? 2. egyáltalán számít-e, mi a törvény? 3. elfogadja-e az egyik ügyintéző azt, amit a másik kért rajtam számon??…)

Folytassam?? Szerintem végtelenségig tudjuk mindannyian folytatni a felsorolást, mert hiszen az olaszokat nem a pontosságukért, a szervezettségükért szeretjük, hanem mert mondjuk úgy: tudnak élni. Ami ez esetben nagyjából azt fedi, hogy káosz, zaj ide vagy oda, ők jól érzik magukat. Vagy legalábbis úgy tesznek.

Mert én meg lépten-nyomon belefutok az olyan típusú beszélgetésekbe, hogy az olaszok megpróbálnak  meggyőzni engem, hogy ez azért mégis egy jó nép, jó ország. Mennyi mindent köszönhet nekik a világ. Mekkora hatalom voltak az ókorban / középkorban. És az utóbbi időben: “még a bezzeg németek is válságban vannak”. “A franciák annyit beszélnek, és mégis  X vagy Y dolog nem működik náluk sem”. Egyszóval állandóan önigazolnak. Én meg sosem értem, hogy ha tényleg ennyire biztos vagy magadban, miért kell állandóan magyarázni? Miért kell állandóan hipotetikus lenézésre keresni a válaszokat? (Főleg nekem, aki egy tízmilliós – nyugodtan állíthatom, hogy világszerte kevésbé ismert, ellenben annál problémásabb – országból jövök.)

Mert aztán meg ha elengedik magukat, és elfelejtik, hogy külföldi vagyok, akkor aztán előjön minden probléma, Tiberist lehet a panaszokkal rekeszteni – megjegyzem, joggal (lásd a valódi Olaszországról bejegyzéseket).

Szóval én azt a 39%-ot nagyon is realistának látom 🙂

Advertisements

5 thoughts on “Az olaszok önérzetéről”

  1. Amit én itt láttam eddig Milánó környékén az nem épp ez az olaszok milyen felhőtlenül meg lazán élik az életet…

    Nincs hatalmas autód drága ruhád a világ legszebb nője az oldaladon akkor már köpedék vagy kb. Mindenki meg van feszülve, hogy tökéletesnek nézzen ki minden.

    Továbbá hol az a laza élet amikor munkatársam felesége vissza se megy dolgozni, mert a 800 euros fizetés helyett otthon marad a 2. gyerekkel mert pont ennyit fizetnének ovira. Így legalább saját anyja neveli őket.

    1. na latod, ugyanazok a dolgok koszonnek vissza, amirol eddig annyit beszeltunk… Igen, talan a 80-as evekben cool votl itt az elet, de most nagyon nem az…

      1. Lakótársam épp tegnap mesélte, munkatársa vett egy porschet mert a főnöke rádumálta. Ugyanabból a fizetésből amit ő is keres… (na neki egy 2 éves puntója van hitelre) 😀

  2. Hm valóban, elég egyszerű pszichológia, aki önigazol az nyilván valójában az ellenkezőjét gondolja…
    Igazából most fogalmazódot meg bennem a dolog, hogy azért ennyire antipatikus a “frankók vagyunk frankó az országunk is” mottójuk, mert amellett hogy nagyképű, még csak nem is őszinte. És ezt a két dolgot kifejezettem utálom! 😮 🙂

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s