Étel - ital

Polenta

Napsütés ide vagy oda, most már itt is megjött az ősz. Szóval elő a jó kis téli ételekkel!

Egyik téli alapvetés a polenta (kukoricakása), ami ugyan az elmúlt pár évtizedben Magyarországon kicsit feledésbe merült, de azért egy eredeti “szegények konyhája”-étel, azaz megtalálható minden olyan országban, ahol a miénkhez hasonló éghajlat (és ennek megfelelően kukoricatermesztés) van.

Önmagában nagyon egyszerű a dolog: kukoricadarát veszünk, és sós vízben, folyamatos kevergetéssel megfőzzük. Figyeljünk a liszt tasakján található leírásra, a megfelelő mennyiségű vízre és sóra. Nem érdemes nagyon kísérletezni, általában jól adják meg a mennyiséget (én az elején mindig elsóztam a polentát, mert kevésnek tűnt a megadott sómennyiség). 

A legnehezebb fázis az állandó kevergetés, méghozzá jó hosszan – amit megmondom őszintén, én le szoktam rövidíteni. Ha már puha, akkor lekapcsolom a tüzet és hagyom kicsit magában tovább puhulni (mint pl. a grízt) – ezt az olaszok általában nem értékelik 🙂

Ezt a masszát alapesetben köretként lehet használni, esetleg magában is. 

Alapeset például a raguval tálalás (otthon ez bolognai szósz néven fut), de akár a (nyúl)pörköltnek is jó kísérője (á la transilvaniana).  Gombaraguval, zöldségeraguval, esetleg sült kolbásszal is nagyon jó tud lenni.

A ragus (bolognai szószos) változatba lehet egy kis sajtot is csempészni – lehetőleg friss, nem túl erős ízű sajt legyen, így valahogy :

Ha ezt fokozni akarjuk, akkor készítsünk polenta pasticciata-t. A polentához hozzákeverjük a ragut, meg némi felszeletelt mozzarellát és mortadellát, és az egész mehet (kiolajozott tepsiben) a sütőbe. Egyszerűnek látszik, de nehéz eltalálni a jó arányokat, és főleg a megfelelő sózást (úgy látszik nekem ez a legkényesebb pont :).

Ha marad polenta, akkor érdemes (akár másnap is) polenta fritta-t készíteni.

Ehhez kiöntjük a polentát egy tepsibe, és hagyjuk megszilárdulni. Ha megvan, akkor kockára vágjuk, és mehet a forró olajba, míg aranyszínű nem lesz. Kb így:

Ezt aztán lehet variálni, rozmaringot keverni bele, netán némi töltelékkel megbolondítani (sajt, sonka stb). Sőt, én kalóriaszegény változatban úgy készítem, hogy kiolajozok egy tepsit, ebbe fektetem a szeleteket, megkenem őket olajjal, és addig sütöm előmelegített sütőben, amíg szép színe nem lesz.

Mindebből jól klátszik, hogy ezerféle felhasznállása lehetséges, és érdemes vele próbálkozni, nem nagyon lehet elrontani.

Még valami: én sosem veszek kész polentát (itt lehet kapni, egyelőre Magyarországon talán még nem), mert szerintem össze nem vethető a frissen főzöttel. Ráadásul hamar elkészül, tehát nem érdemes a jó ízt időtakarékosság miatt kockáztatni.

Reklámok

11 thoughts on “Polenta”

  1. Közben kedvet kaptam, így hétvégén ez volt a köret. Leteszteltem a mikrós verziót: működik – nem ég oda, és nem kell folyton kevergetni. A darát (elég finom őrlésű volt) bedobtam az edénybe, rá a vizet és a sót, jól összekevertem, mikróban először felforraltam, majd 60%-on készre főztem. A rizst is így szoktam.

    1. jó ötlet, mert én a kevergetést utálom a legjobban az egészben :)))
      Viszont ennek kapcsán elmondhatjuk, hogy a mikró nem az olaszok legjobb barátja.
      Az ismerőseimnél (párom családjában, barátoknál) sehol nincs. Eszükbe sem jut, hogy vegyenek – nyilván nem az ára miatt, mert egyrészt nem egy drága dolog, másrészt a mosogatógép meg nagyon elterjedt…

    2. Ja én is ezt ettem a hétvégén, méghozzá turbó verzióban: polenta, sugo (kolbásszal megerősítve), és a kettő közt lágy sajt. Hmmmmmmmm

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s