Étel - ital

Variációk a maradék panettone-ra, pandoro-ra

Ha olasz (őrült) vagy, biztos vettél panettonét / pandorot karácsonyra, ami a sok egyéb mellett esetleg soknak bizonyult. Sebaj, azon tól, hogy szerintem minden normál olasz háztartásban egész januárban a maradékokat reggelizik (nálunk  mindenképp :)) fel lehet kicsit turbózni a maradékot és a további évvégi vacsorák alkalmával lenyűgözni a vendégeket.

Például így:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Keresztben elvágjuk a pandorot (netán egy fél pandorot, ha sok lenne egy egész), aztán valamilyen krémmel megtöltjük, és egymáson kicsit elforgatva illesztjük össze. A kiugró sarkokra mehet gyümölcs / csoki darab.  Azt mondják a leggyakrabban használt krém a mascarpone, amit a tiramisuhoz is készítünk.

A másik megoldás a simán csokikrémmel töltött panettone. Ehhez jó a csokimousse, ami a következőképpen készül.

Forrásban levő víz felett (egy másik edényben) megolvasztjuk az étcsokoládét (20 dkg), amikor megvan, akkor hozzáadunk (egy másik tálban előtte kikevert) 2 tojássárgáját+15 dkg cukrot. Azután felverünk két deci hideg tejszínt, és szintén külön tálban a két tojásfehérét, és mindkettőt óvatosan hozzáadjuk a csokikémhez. Ez egyébként magában is remek, de krémként is megállja a helyét.

Reklámok
Mindennapok

Hóhelyzet-folyomány

Annyira bedühödtek a hóhelyzet elszenvedői, hogy a fogyasztóvédők segítségével kártérítést akarnak kérni, méghozzá az autópályadíjon felül óránként 20-25 eurót a kellemetlenségekért.

Mivel sokan maradtak egész éjjel az autópályákon, nem lesz egy olcsó mulatság, sokkal olcsóbb lett volna mondjuk időben megvenni pár tonna sót.

A leszakadt ágakat sem sikerült még eltakarítani, de nagyon igyekeznek.

Viszont ma együtt örültünk annak, hogy a kollégánk motorino-járól “ledolgozódott” a hó 🙂

Infrastruktúra, Mindennapok

Hóhelyzet

Szinte napra pontosan egy évvel a tavalyi nagy havazás után érkezett az idei hó.

Mivel azt hittük, hogy a következő húsz évre letudtunk a dolgot, igazán senki nem készült fel rá.

Az még hagyján, hogy az autósoknak továbbra sincs téligumijuk, de hogy a város, a közútkezelő, az autópályakarbantartó sem tudott érdemben reagálni, az azért már nagy baj.

Péntek délután néhány óra alatt leesett 35 cm hó. A városból kivezető fő útvonalak nagyjából az első órában lefagytak, ezért aztán egyszerűen nem lehetett ki- és bejutni a városból/-ba. Tanusíthatom, hogy nem egyszerűen dugó volt, hanem útzár egész délután (mi kb. 5 km-t tettünk meg 5 óra alatt – de oda-vissza, azaz nagyjabol kettőt -, majd a végén feladtuk és gyalog mentünk haza az utolsó 5 km-en. Sőt, akik az autópályákon rekedtek – mivel elsőként a kapuk fagytak le, ezért azon nyomban lezárták őket, így aki fel talált menni a pályára, az másnap reggelig (!!) ottragadt – azok jártak pórul igazán. A vonatok nem közlekedtek, a városi autóbuszok pedig nagyjából ottragadtak, ahol a hó érte őket, további útszűkületeket okozva (“nincsen téligumival felszerelve” – aha értjük). Ja a reptér még dél körül bezárt, így gyakorlatilag a város megközelíthetetlen lett minden szempontból.

Namost a 6 órás (a többiekhez képest szerény) odisszeiánk alatt egy rendőrt, egy sószóró autót, egy hókotrót sem láttunk.

De még szombaton sem voltak a főbb útvonalak (pl. a Bolognese) megtisztítva.

Én tehát támogatom azt a class action-t, amit Rossi, a Toszkán régió elnöke tervez. Hajrá, ha a Benetton annyit kér az autópályákon, amennyit akar, akkor ne felejtsen el szolgáltatni sem, stb stb.

A bosszúság mellett azért gyönyörű ám a havas táj, főleg a hétvégi szikrázó napsütésben. Csak a rengeteg píneát sajnálom, ami egyáltalán nem bírja a terhelést, ezért mindenhol hatalmas darabok törtek le a fákból, további károkat okozva az alattuk álló autókban.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Kultúra

Karácsony, könyvek

Az alábbi honlapon, az Irodalmi jelen oldalán több országból lehet karácsonyi helyzetjelentést olvasni. Az olasz részt én írtam, olvassátok, jó szívvel ajánlom.

“Azt hiszem, Olaszországban (fogyasztói társadalom „oblige”) nem a könyv jut először az emberek eszébe, amikor ajándékot keresnek, pedig a választék hatalmas. A városokban egymást érik a nagyobb könyvesboltok, nagy kultúrája van a „kávézó-könyvesboltoknak”, ahol az ember akár órákat el tud tölteni egy kávé mellett, a kiválasztott könyveket olvasgatva. Nagyon hangulatos program, hétvégenként, de akár egy rendes hétköznap is televan minden könyvesbolt, az emberek szívesen üldögélnek az este (hétvégén is) későig nyitvatartó üzletekben. Mindegyik üzletláncnak más a jellege, a hangulata, ezért könnyen felismerhetők, azonosíthatók, miközben azért persze nagyjából ugyanaz a választék.

Figyelemre méltó a gyerekszekció, a kincsesláda-könyvtől kezdve az egészen kicsiknek ajánlott, kivehető figurákkal tarkított textil könyvecskéken át a szerepjátékos, vagy a dobozban más, kapcsolódó játékkal kínált olvasnivalóig minden megtalálható. Ennél a korcsoportnál nagy hangsúlyt fektetnek az interaktivitásra.

Hogy mit olvasnak idén a felnőttek? Az eheti hivatalos eladási listák első helyén egy szakácskönyv áll, egy televíziós riporternő első könyve sikerén (Cotto e mangiato – a lista 5. helyén) felbuzdulva írt egy másikat is, Benvenuti nella mia cucina, a most divatos „könnyű receptek sietős háziasszonyoknak” stílusban. Biztatóbb a lista második helyén álló Il cimitero di Praga (A prágai temető), Umberto Eco új regénye. A harmadik helyen Giorgio Faletti Appunti di un venditore di donne (Egy nőárus jegyzetei) található, a címadó sztori hátterében a vörös brigádok éppen elrabolják Aldo Moro-t, Szicíliában a maffiavezérek elfojtanak minden civil ellenállást, és a ’80-as évekre meggazdagodó Milánó árnyoldalai is láthatóvá válnak – mindezek az olaszokat a mai napig élénken foglalkoztató témák. Érdekes viszont, hogy az északi krimi, ami az utóbbi időben egész Európát lázban tartja, mintha kicsit kevésbé érdekelné a helyieket.

Sok maffiával, camorra-val foglalkozó könyv van, és nemcsak a Saviano Gomorra-ja miatt, hanem azért is, mert van piaca az olasz társadalom problémáit komolyan, vagy félig komolyan, netán ironikusan boncolgató könyveknek (és persze éppen most a Berlusconit kifigurázó kiadványoknak is).

Fontos megjegyezni, hogy a könyv nem olcsó mulatság errefelé. Franciaországgal összevetve, jó negyedével/harmadával drágábban árulnak mindent, és sokszor feleannyiért sikerül megvenni ugyanazt a könyvet angolul, mintha olaszul venném (igen, bevallom, ha fordításról van szó, szívesen olvasom angolul is).

Firenzében a legnagyobb könyvesboltok (mind a központban) a Martelli, La Feltrinelli , Melbookstore, Edison, természetesen mindegyikben jelentős részt foglal el a turistáknak szóló (legalább tíz nyelven kínált) firenzei / toszkánai / olaszországi úti-, szakács- és történelmi könyvek szekciója (ki kell szolgálni azt az évi 8 millió turistát, aki idelátogat). Az Edisonban (Piazza della Repubblica 27) van a legjobb kávé és sütemény, éjfélig nyitva tart, csak nehéz szabad széket találni, mert az emberek előszeretettel üldögélnek akár órákig is a megszerzett helyen. A MelBookstore-ban (Via de’Cerretani 16) valamiért kevésbé szeretnek kávézni az emberek, de itt van a legnagyobb választék a különlegesebb szociológiai, antropológiai, meg általában a humán tudományokhoz kapcsolható könyvekből, méghozzá a leárazott/használt könyvek sarkában (itt sikerült pl. a magyar ’56-ról angol nyelvű tanulmányt beszereznem), de ha ez érdekel valakit, annak fel kell készülnie a hosszas keresgélésre, egy-két példányban árusított könyvekről lévén szó. A Martelli (Via de Martelli 22) felső szintjén szintén sok humán tudomány van, és ha még feljebb megyünk, nagyon szimpatikus tetőteraszra bukkanunk, ami önkiszolgáló kávézóként működik. Télen egy üvegtető alatt lehet üldögélni, de a legjobban tavasszal és ősszel lehet élvezni a helyet.

A helyiek panaszosan szokták megállapítani, hogy egyre kevesebb kis könyvesbolt van (és ez igaz minden másra is – cd, ruházat, élelmiszer – minden terméktípusnál a nagyobb boltok, láncok felfalják a régi, hagyományos üzleteket). Egy ilyen lánchoz tartozik, de speciális kínálattal a La Feltrinelli Internazionale (Via Cavour 12), ide érdemes betérni, mert sok érdekes (és elég olcsón árult) könyvet lehet találni angolul, németül és franciául. És vannak persze azért a „librerie antiche”-ok is, már amelyik eddig ellenállt a nagyok versenyének – ilyen szimpatikus hely, például, a Via di Martelli-n lévő Libreria Giorni, vagy a Gozzini (Via Ricasoli 49), amely 1850-től (Olaszország egyik legrégebbi könyvesboltjaként) árul új és antik könyveket, litográfiákat, grafikákat, térképeket.”

 

Étel - ital

Karácsonyi receptek

Olaszország nagy ország, így régiónként változnak a karácsonyi szokások is. Egészen más a szentestén feltálalt menü mondjuk Bolzanoban, mint Szicíliában, ezért aztán nehéz egy olyan ételsort összerakni, ami általában jellemző lenne Olaszországra.

Ám ha mondjuk a bolognai specialitásokat tálaljuk az olaszo smenüben, nagyot nem tévedhetünk…

Íme tehát néhány recept az ünnepekre, az antipastokkal kezdve.

Crostini al tartufo
Hozzávalók:

8 szelet kenyér – 5 dkg vaj – 3 dkg reszelt parmezán – 1,5 dkg tartufo – 1 kanál darált (apróra vágott) hagyma – só- bors

Elkészítése:

A vaj felét olvasszuk meg egy edényben, majd tegyük hozzá a hagymát és a parmezánt, és dolgozzuk krémesre (alacsony tűzön) némi sóval és borssal.

Megpirítjuk a kenyeret, és belemártjuk a sajtos hagymás krémbe, majd hagyjuk kihűlni. HA megvan, akkor rászórunk némi tartufo reszeléket.

Ha toszkán (májas) crostinit szeretnél készíteni, egy régebbi bejegyzésben megtalálod a receptet.

Kaviáros   tramezzini
Hozzávalók:

10 dkg kaviár – 10 dkg vaj – 12 szelet kenyér (a négyzet alakú szeletelt fajtából) – 10 ajóka – 1 kanál Smirnoff vodka
Elkészítés: kikeverjük a vajat, míg habos nem lesz, majd beledolgozzuk a vodkát is szinte cseppenként. Az ajókát összetörjük (mozsárban), majd hozzáadjuk a vajhoz.

Megpirítjuk a kenyeret, és háromszög alakban félbevágjuk. Ezt megkenjük a vajjal és kevés kaviárt teszünk a tetejére.

 

Tévé-kultúra

Teleregény, igazából

errefelé szinte mindig van egy-egy olyan aktuális “cronaca” – bűntény, amiről minden sajtótermék folyamatosan beszámolót tart, a tévék élő közvetítésben tudatnak minden apró, jelentős és lényegtelen részletet, az emberek pedig szörnyülködve vitatját úton-útfélen.

Most éppen a Yara-ügy, de az meg szinte folytatólagosan követte a Sara-ügyet. Ebben annyiban nincs meglepő, hogy egy ekkora országban természetesen (és sajnos) mindig van és lesz valami bűnügy,  amiről lehet csámcsogni. Meglepő viszont, ahogy a média kezeli a dolgokat: hihetetlen agresszivitással, minden részletet kimondva állandóan napirenden tartja az ügyeket, akár hetekig, hónapokig is. Megnevezi az érintetteket, elmondja és lehetőleg megszólaltatja az összes családi szálat, a barátokat, szomszédokat, ismerősöket, iskolatársakat, mindenkit, aki akár valami minimális szálon is kötődhet az ügyhöz, netán valami önjelölt tanú. Hihetetlen módon megszemélyesíti az áldozatokat, az embernek a végén már az az érzése, hogy ismeri az illetőt, vagy legalábbis valami nagyon közeli kapcsolatban áll vele.

Szerintem ez beteges dolog, és nem kellene, hogy így legyen.

Egyrészt a szerencsétlennek és családjának joga lenne a diszkrécióhoz. Épp elég tragédia, ha egy családból eltűnik egy 13 éves lány, vagy megölik a 15 éves kamasz gyereket, de hogy ezzel együtt hetekig újságírok (és következésképpen kíváncsiskodók) hadával kell közeli testi harcba bocsátkozni, valahányszor kilépnek az ajtón, az azért embertelen. Hogy boldog, boldogtalan elmondja a saját véleményét arról, amiről mindent tudni vél, és ennek fórumot is adnak (és nemcsak a gossip, hanem a köztévé), az meg egészen nagy hülyeség.

Persze hivatalosan mindent lehet, de hogy valami újságírói etika (tudom, sokat kérek..), meg eleve egy alapvető jóízlés miért nem tud felülkerekedni, azt nem tudom.

Kultúra

Dan Brown

most komolyan, szinte egy Dan Brown könyvben érzem magam…

http://hvg.hu/kultura/20101214_mona_lisa_szemeben_da_vinci_kodok

Felfedezték Mona Lisa szemében a Da Vinci kódokat

2010. december 14., kedd, 16:03 • Utolsó frissítés: 2010. december 14., kedd, 18:31
Szerző: hvg.hu


“Egy olasz kutató Mona Lisa szemében kódokat fedezett fel, melyek alapján a modell valós identitására is végre fény derülhet.

Silvano Vinceti vette górcső alá Leonardo da Vinci egyik legvitatottabb festményén szereplő szempárt és Mona Lisa tekintete mögött észrevett egy kódot. “Szabad szemmel nem látható, feketével van a zöldesbarna alapra írva Mona Lisa jobb pupillájában az LV, ami egyértelműen Leonardo iniciáléja, de a bal pupillája ennél sokkal érdekesebb.” – meséli Vinceti, az olasz nemzeti kulturális örökség bizottságának elnöke.

A kutatások szerint a baloldalon a CE betűket lehet felismerni, de nehezen vehető ki a betűkombináció. Lehetséges, hogy inkább B és S szerepel a szemében, de bármelyik is a megfejtés, bizonyos, hogy az lesz a modell nevének kezdőbetűje. Azért érdekes mindkét verzió, mert eddig úgy vélték a művészettörténészek, hogy a modell Lisa Gherardini volt, egy firenzei kereskedő felesége. Vinceti szerint ez tévedés, mivel Leonardo Milánóban festette a képet. Bizonyítékként a kép hátulján szereplő évszámra utal: a 149-es számsor után kikopott a negyedik szám. Mégis egyértelmű, hogy az 1490-es években készült a mű, akkor pedig da Vinci Milánóban tartózkodott. Vinceti szerint a polihisztor a milánói herceg, Ludovico Sforza udvarának egyik udvarhölgyét kérte fel a modelljeként.

Dan Brown nagy sikerű Da Vinci kód című könyve szerint a Mona Lisa az Amon l’Isa anagrammája és egy ősi egyiptomi istenségre utal – írja a Guardian.

“Leonardo da Vinci szeretett titokzatos kódokkal dolgozni, és üzenetet közvetíteni az utókor számára” – véli Vinceti, akinek egy francia művészettörténész 1960-as tanulmánya adta az ötletet Mona Lisa szemeiben található kódszámokkal kapcsolatban. “Tudatni akarta velünk modelljének személyazonosságát, ezért írta a jeleket a szemébe, amely az itáliai zseni szerint a lélek kapuja” – bizonygatja Vinceti, aki idén Michelangelo da Caravaggio eltűnt maradványait is azonosította.

További rejtélyes kódokat is felfedeztek a Mona Lisa festményen Vincetiék: “A háttérben jobboldalon a 72-es vagy L2-es kód vehető ki. Két szakértőnk is elmondta, hogy a jelek rögzítéséhez nagyon vékonyszálú ecsetre és nagyítóra volt szükség”. Nem lehetett tehát véletlen, hogy odakerültek.

A több mint ötszáz éves kép tehát továbbra is borzolja a kedélyeket és folyamatosan felkelti a figyelmet: egyesek mosolyát hazudtolják meg, mások azt állítják, nem is volt modellje a festőnek, hanem saját arcképét csempészte be nő vonásai mögé. Sőt, műszeres vizsgálattal arra is rájöttek, hogy a szemöldöke sem volt mindig csupasz, csupán az idő múlásával és a restaurátorok munkája révén kopott ki a szőrszálak ábrázolása.”

 

Mindennapok

Aktuàlis

tudjátok, hogy nem szoktam a blogon politizálni, csak néha kommentálom röviden a nagyon szembetűnő dolgokat. Most azt hiszem, tényleg “helyzet van”, de nagyon.

Holnap lesz az a bizalmi szavazás, amikor kiderül, hogy eltakarítják- e véglegesen Berlusconit az útból, aminek meglehetősen ideje lenne, csak nem tudja senki, mi lenne a megoldás rögtön azután, és hogy jó lenne-e az nekünk.

Az világos, hogy  a hatalommániás berlusca már eddig is túl sokat maradt, de annyit mindenképp, hogy “klienseivel” behálózza a rendszert.

Meg az is, hogy az ország mindenféle Eu-s meg nem EU-s gazdasági elemző szerint egy lépésre áll attól, hogy esetleg “bedől” kicsit, de erősen próbál ezen a “még éppen nem” szinten maradni.

Az értelmetlen tanügyi reformok ellen folyamatosan tüntetnek a diákok, nem mintha az a mai rendszer, hogy csak “fontos ember fia” tud bejutni az egyetemre doktoranduszként / tanítani, a “színvonal, na az meg hagyjuk” annyira lelkesítő lenne.

A munkanélküliek száma nő, nem beszélve a cassa integrazione-ról, de a kiszervezett fiat cégek (ez aztán az igazi trouvaille, nem is mennek Kínáig, országon belül szervezik ki a munkát) szakszervezeti egyeztetés nélkül mennek előre, csak minél kevesebbe kerüljön az emberi erőforrás. De különben sem dívik már rendesen munkát adni az embereknek, csak munkát adunk, jogokat, járandóságokat nem nagyon (ld. contratto a progetto etc).

Szóval nem hiányozna most az országnak semmiféle elhúzódó átmenet.

Egyébként meg karácsony jön, vásároljunk ész nélkül, amíg még lehet…

Ja, és cikk a jelen helyzetről:  http://hvg.hu/hvgfriss/2010.49/201049_olaszorszag_es_berlusconi_bajai_szerepvagya