Munka-tapasztalat

Cultura organizzativa….

csak egy gyors bejegyzés arról, amit ideérkezésem óta tapasztalok, de valahogy nehezen tudnám szavakba önteni. Arról van szó, hogy abban a közegben, ahol én dolgozom (lehet, hogy a szabadúszóság teszi?), sosem, senkinek nem mondják a szemébe, ha hibázik, vagy alapvetően nem jól csinál dolgokat. Vannak nagyon szembeszökő dolgok, és sokszor a kiugróan rosszul teljesítőket elkezdik mellőzni is, de még életemben nem láttam, hogy valaki leül az adott személlyel és megpróbálja megértetni, hogy kicsit változtatnia kell. Nincs kultúrája a negatív dolgok egymás szemébe mondásának.

Szerintem ez nagyon kontraproduktív, mert lehet, hogy rosszul csinálok valamit, és elkezdenek mellőzni, de még az esélyét sem adják meg annak, hogy változtassak rajta (ha magamtól nem jövök rá.)

Mondom ezt most, hogy közös képzésen veszek részt a többiekkel és olyan óvatosan próbálják a problémákat egyáltalán megközelíteni, hogy abból tuti senki nem fogja érteni, mi lehet a gond. Na éppen ezért változás sem várható.

Hogy ez általános olasz munkakultúra lenne, vagy csak itt jellemző, nem tudom.

Másik nagy meglepetésem egyébként meg az volt, hogy a bennünk élő sztereotípiáktól eltérően az olaszok mennyire kerülik a komolyabb összeütközéseket…

Advertisements

7 thoughts on “Cultura organizzativa….”

  1. 🙂 és 😦 mert igazad van. Én is ezt látom….. Valahogy nem tudják a konfliktushelyzeteket felvállalni, legalábbis ezekben az esetekben. A “főnökök” viszont mások: azonnal közlik, hogy hol, miben, mikor hibáztál, és ha valami érthetőeb egyértelmü magyarázattal állsz elö, mondjuk az az egy módja volt a dolog megoldásának adott esetben, a válasz: Eh…….
    Bezzeg az úton, vezetés közben…. az miért más?
    A másik fele a történetnek, hogy így nekünk is nehezebb bármilyen problémát felvetni, még akkor is ha megfelelő megoldást is tudnánk a dologra….
    Véleményem szerint azért mégis érdemes próbálkozni…, de dicséretet ne várjon érte senki, mert itt az sem szokás.. 🙂 Szép napot mindenkinek!

  2. Nekem ezt a svédekről mondják mindig (de még nem elég régóta dolgozom itt, hogy ezt meg tudjam erősíteni), és Olaszországban pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Hogy nem félnek a konfliktusoktól. De az igaz, hogy ezt a magánéletben tapasztaltam legfőképp. A munkában azt hiszem munkahelytől és munkatípustól függ. Tényleg lehet, hogy a szabadúszóság esetében igazából senki sem érzi szükségét… de persze nem tudom, hogy pontosan milyen területen dolgozol.

  3. Nekem Mo-on is ugyanez a tapasztalatom.
    Én még nem dolgoztam olyan munkahelyen, ahol bárkinek megmondták volna hogy elégedetlenek a teljesítményével.
    A legviccesebb pedig az, hogy általában a leggyengébbek maradtak a legtovább az ex cégeimnél…

    Egyébként szerintem elég nehéz valakivel megértetni, hogy miért vagy elégedetlen a munkájával.
    Nagyon sok függ a munka jellegétől is, de ahol nem kvantitatív hanem kvalitatív a végeredmény, ott nem lehet kézzelfogható bizonyítékot tenni az asztalra. Mindig lehet vmi kifogása az adott személynek.
    pl. nekem van olyan kollégám aki nagyon rosszul dolgozik, semmit nem tud elintézni, de szerinte mindig a másik hibája miatt. Ír mondjuk egy levelet, de ha nem kap egy hétig sem választ, akkor sem csinál magától semmit. Külön kell szólni neki hogy telefonáljon, chat-eljen rá a másikra, ha egyszer nem megy,akkor többször, stb…
    Sokszor szóvá tették már neki a felettesei. Semmi nem változik. Ha vki elsőre nem veszi fel a telefont, akkor többé nem hívja, a munka pedig áll.
    Viszont ilyen problémáknál nagyon nehéz helytálló érveket összerakni az elbocsátáshoz…

  4. Sono pienamente d accordo. Azt nem tudom, hogy ez jobban jellemző -e az olaszokra, mint Magyarországra, szerintem főként a töketlen vezetők hibája ez. Meg azoké, akik nem tudják normális hangnemben, sértés nélkül megmondani másnak a hibáit. Meg az olyan embereké, akik nem képesek normálisan fogadni az építő kritikát. Hogy kontraproduktív, az biztos.

  5. Lehet, hogy csak nekem van szerencsém az összes olasz munkatapasztalatom terén, de én ezzel a problémával még nem találkoztam. Errefelé nagyon is tudja egy főnök, vagy egy “capo servizio”, hogy mit akar. Az persze már megint egy másik kérdés, hogy milyen hangnemben adja elő a nemtetszését; a rossz vezetőt arról lehet rögtön felismerni, ha leszúr a vendég előtt.

    De ennek ellenére nagyon is figyelik, hogy mit csinálsz, és mit hogyan csinálsz.. s ha nem tetszik, hát megmondják, hogy
    “ma se io te l’ho detto di mettere il computer a questo modo, tu non devi spostare” – és ilyenkor jobb nem keresni a racionalitás morzsáit 🙂
    turisztikai szekrorban meg pláne igaz, hogy az aki a legnagyobb pozíciókat tölti be (tulaj, igazgató) sose ért ahhoz amit csinál. És legtöbbször a szimpátia-görbe alapján dől el, hogy ki marad és ki megy.

  6. Munka terén kétféle hozzáállást láttam eddig: amikor egy kis olasz cégnél dolgoztam ahol a tulaj a főnököm volt, akkor rögtön tudtomra adta, ha volt valami, amit nem úgy csináltam, ahogy szerette volna. A nagy multinál viszont a főnököm sose szo’lt bele semmibe menet közben, de a projekt végén azért közölte, ha szerinte valamit másképp kellett volna csinálni. Es persze erre én úgy reagálok, hogy miért nem mondta ezt rögtön az elején?? ; ) .. Persze a kisebb vállalkozásoknál (főleg az olasz cégeknél) közvetlenebb a komunikácio’ a főnökkel és a munkatársakkal és nincs nagy formalitás, merevség mint a legtöbb multinál.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s