Tévé-kultúra

Teleregény, igazából

errefelé szinte mindig van egy-egy olyan aktuális “cronaca” – bűntény, amiről minden sajtótermék folyamatosan beszámolót tart, a tévék élő közvetítésben tudatnak minden apró, jelentős és lényegtelen részletet, az emberek pedig szörnyülködve vitatját úton-útfélen.

Most éppen a Yara-ügy, de az meg szinte folytatólagosan követte a Sara-ügyet. Ebben annyiban nincs meglepő, hogy egy ekkora országban természetesen (és sajnos) mindig van és lesz valami bűnügy,  amiről lehet csámcsogni. Meglepő viszont, ahogy a média kezeli a dolgokat: hihetetlen agresszivitással, minden részletet kimondva állandóan napirenden tartja az ügyeket, akár hetekig, hónapokig is. Megnevezi az érintetteket, elmondja és lehetőleg megszólaltatja az összes családi szálat, a barátokat, szomszédokat, ismerősöket, iskolatársakat, mindenkit, aki akár valami minimális szálon is kötődhet az ügyhöz, netán valami önjelölt tanú. Hihetetlen módon megszemélyesíti az áldozatokat, az embernek a végén már az az érzése, hogy ismeri az illetőt, vagy legalábbis valami nagyon közeli kapcsolatban áll vele.

Szerintem ez beteges dolog, és nem kellene, hogy így legyen.

Egyrészt a szerencsétlennek és családjának joga lenne a diszkrécióhoz. Épp elég tragédia, ha egy családból eltűnik egy 13 éves lány, vagy megölik a 15 éves kamasz gyereket, de hogy ezzel együtt hetekig újságírok (és következésképpen kíváncsiskodók) hadával kell közeli testi harcba bocsátkozni, valahányszor kilépnek az ajtón, az azért embertelen. Hogy boldog, boldogtalan elmondja a saját véleményét arról, amiről mindent tudni vél, és ennek fórumot is adnak (és nemcsak a gossip, hanem a köztévé), az meg egészen nagy hülyeség.

Persze hivatalosan mindent lehet, de hogy valami újságírói etika (tudom, sokat kérek..), meg eleve egy alapvető jóízlés miért nem tud felülkerekedni, azt nem tudom.

Advertisements

6 thoughts on “Teleregény, igazából”

  1. en is igy gondolom. a legrosszabb az egeszben, hogy az emberek mivel allandoan ezt halljak a vegen mar bele sem gondolnak igazabol mi is tortent, vagy mi lenne ha veluk tortenne meg hasonlo dolog, tevemusorkent fogjak fel az egeszet. es ez a media hibaja, hogy amig lehet muszomorusaggal es szornyulkodve hergelik az embereket, aztan mikor latjak hogy mar unalmas, keresnek masik esetet.

  2. Pont a napokban gondolkoztam ezen, hogy miért érint ennyire érzékenyen a Yara ügy, hiszen Magyarországon sajnos sokkal több eset van, amikor eltűnik egy gyerek és fele ekkora média visszhangja sincs a dolognak, de ezek szerint nem bennem, hanem a médiában van a hiba és én még csak szokom az olasz mentalitást! 🙂

    1. Itt is csak a toredeke jelenik am meg az eseteknek, nemreg hallottam egy adatot: iden az ev elso 9-10 honapjaban csak Emilia Romagnaban kb. 300 gyerek tunt el (es nem az elkoborlo kamaszokrol van szo!). Ez rengeteg am, es nem mindenkirol beszelnek. Vannak azok az esetek, amiket viszont felkapnak (amirol a bejegyzes is szol), azokat viszont hihetelten agresszivan probaljak napirenden tartani.

  3. Ez sajnos nem olasz sajátosság. Bármelyik országban jártam vagy olvastam/néztem médiáját ez bizony pontosan ugyanígy van.

    Most belemehetnénk 220 oldalas összeesküvés elméletekbe miért van ez így…

  4. Nem értem, miért jó az, ha az emberekben azt az érzést keltik, hogy pocsék az ország közbiztonsága…
    Ez a teleregény style meg szerintem is sok.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s