Munkakeresès

FAQ

Igen, naponta kapok maileket, hozzászólásokat, amikben azt kéritek, várjátok tőlem, hogy megerősítselek titeket az ideköltözési szándékotokban.

Ezért aztán összefoglaltam mondazt a sok dolgot, amit már sokszor, sok helyen leírtam, de ami bármikor hasznos lehet azoknak, akik ide szeretnének költözni.

Tehát

1. nyaralni voltál itt, és beleszerettél az országba

Sajnos  a napi élet nem nyaralás. Akármennyire jól érezted magad itt a nyáron, ne abból indulj ki, mert nem az a reális kép. Tudakozódj milyen a valós élet (erről szól ez a blog is).

2. Nem tudsz még (rendesen) olaszul, de már jönnél

Sajnos ha nem tudsz rendesen, mondom RENDESEN! olaszul, ne számíts semmi jóra. Egyrèszt ez egy egynyelvű ország (kivéve dialektusokat), nem tudnak angolul. Persze van néhány szuper munkahely, ahova kutatónak, IT szakembernek felvesznek, ha szerencséd van (Milánóban leginkább és tényleg csak nagyon spéci profilú szakembereknek), és ahol nemzetközi a közösség, lehet angolul beszélni.  De ez évente 1-2 embert jelent, akik egyébként otthonról keresik és találják meg a lehetőséget. De nem elég még “kicsit olaszul” tudni sem. Nem fogsz boldogulni egy munkakörnyezetben, hidd el.

A munkán túl is szükséged van a magabiztos tudásra a letelepedéssel kapcsolatos ügyeid intézésekor, ami higgy nekem (és olvasd a bejegyzéseket), végtelen történet sok csapdával. Arról nem is beszélve, hogy ha nem érted a napi történéseket (tévé, ismerősökkel beszélgetés), hogyan fogsz rendesen beilleszkedni?

(Csak gondolj arra, te magyarként hány magyarul nem beszélő emberrel tartod otthon a kapcsolatot – az olaszok miért éppen téged keresnének, ha még a nyelvüket sem beszéled?)

Külön igaz ez az ápolói személyzetre: igen, tudni KELL beszélni az idős, kicsit furcsán beszélő betegekkel is, ráadásul van nyelvi vizsga a kamarai tagság kérvényezésenél. Tehát: nem érdemes abban bízni, hogy majd itt megtanulsz, már otthon készülj fel rá.

3. Van 1-2-3 diplomád, és azt hiszed, azzal könnyű lesz.

Na ez az a tévhit, amiben nagyon csalódnak a legtöbben. Az olasz munkaerőpiac ismeretségi alapon működik, és úgy is rosszul, a fiatalok egyharmadának NINCSEN munkája, és nagy részük nem egy diplomával rendelkezik.  Ez az ország nem diplomásoknak való ország, erről írtam is.

Különösen igaz ez a bölcsész, jogi és közgáz diplomákra. Építészként teljesen esélytelen a dolog, és a művészeti diplomákat is megtarthatjuk magunknak.

Egyébként a könnyen található munkák közt vannak a kétkezi munkák, az építőipari munkák, a szakmunkák – de készülj fel, hogy ezeken a területeken olaszt csak távolról látsz majd, leginkább az afrikai és egyéb bevándorlók dolgoznak szakmunkásként. Az ápolókat is szívesen látják, ha beszélnek olaszul. Ennek egyszerűbb változata a badante, azaz az idős, beteg emberek melletti házi gondozás. Ez általában éhbérért és feketén lehetséges, hosszútávon kb. a rabszolgamunkával egyenlő.

4. Sokkal többet tudok keresni itt, mint otthon.

Talán abszolút értelemben, de vásárlóértékét tekintve nem. Átlagosan 1000-1200 euróra számíthatsz fizetésként – már ha sikerül munkát találnod hivatalosan, míg egy nagyvárosban egy kis lakás bérleti díja 600-700 euró. A szolgáltatások sokkal drágábbak viszont, mint otthon (és pl. autó nélkül is elég nehéz meglenni, bárhol is laksz, de annak éves fenntartása legalább 600-700 euró, tankolás nélkül). Tehát az ezer euró úgy, ahogy van, el is megy. Hát ha még családod is van…

5. Dél-Olaszországban majd milyen szuper lesz.

Hát nem lesz szuper. Nagyon sajnálom, hogy ezt így, de nagyjából nulla annak a lehetősége, hogy állást találj. Amikor a helyiek hivatalosan 1000 euróért dolgoznak, amiből valósan csak 600-at kapnak meg (a többit lenyeli a munkaadó), amikor menekülnek onnan a fiatalok, mert egyszerűen semmi életlehetőségük nincs, amikor ezerszámra érkeznek hetente az észak-afrikai bevándorlók – akiken nagyrészt délen szórnak szét, akkor hidd el, nem érdemes a szerencsédben bízni.

Namost tudom én, hogy mindenki úgy indul neki, hogy “nekem tuti sikerül”. De higyjétek el, hogy nagyon sok megkeseredett embert látok errefelé. Még úgy is, hogy a párjuk olasz, munka nélkül vannak, vagy ha van is munkájuk, csak időszakos szerződésekkel dolgoznak  – mindenféle biztonság nélkül.  Ami még rosszabb, nincs is elég információjuk arról az országról, ahova eljöttek…

Persze kalandnak mindent fel lehet fogni, a lényeg, hogy ne veszíts túl sokat (anyagi vagy egyéb értelemben) a kalandon, mert akkor utólag egyáltalán nem fogod Olaszországot egy olyan szuper helyes helynek látni…

Reklámok
Mindennapok

Patate lesse…

Tudjátok, hogy szoktam hangosan gondolkodni (a blogban, ami képzavar, de most éppen jó 🙂 azoknak a jelenségeknek kapcsán, amit nap mint nap tapasztalok. Az alábbi észrevétel is egy ideje érik bennem, szóval itt az ideje, hogy megosszam.

A munkahelyemről sokszor egy közeli kisboltba ugrunk ki szendvicsért ebédre. Amolyan tipikus mesticheria, vagy csemegebolt. Kicsi, minden drága, de készítenek személyre szabott szendvicseket a pultnál, meg készételeket lehet porciókban venni, ami ha nem tudom másként megoldani az ebédet, akkor jól jön. Kimondottan toszkán jellegzetesség (ahogy itt mondják), hogy sima főtt zöldséget is kínálnak, főtt krumplit, főtt spenótot stb stb. Meg pl. kicsomagolt (szupermarketes) sajtokat adagokban lehet kérni.

Méregdrága minden, két főtt krumpli lehet akár másfél euró is, egy rendes szendvics vagy egy primo meg 4-5-nél kezdődik.

Namost Firenzének ez a része amolyan nyócker, a legtöbb ember nem jár szuperdivatos ruhákban, nagyon közönséges beszélgetéseket nyomnak a bárok előtt, és nagyon valószínűleg nem tartoznak a magas keresetűek közé. Külön kategória a minimálnyugdíjjal rendelkező nénike, aki kicsit szakadt, kicsit fogatlan, de valószínűleg már 40 éve ebbe a csemegeboltba jár. Papucsban leugrik minden délelőtt…

Én mondjuk már azt sem értem, miért ide jön bevásárolni, mikor gyalog 5 percre van egy szupermarket, ahol minden kb. féláron (sőt) kapható, de mondjuk ok, nem akar papucsban odáig elgyalogolni. De hogy miért kell még a főtt krumplit is itt vennie, azt nem tudom. Meg tudom érteni, hogy mondjuk nincs kedve egy személyre lasagna-t készíteni, én is inkább megvenném a boltban, főleg, ha jó házias. De hogy délelőttönként hosszú sorokban állnak a nénikék a szimpla főtt krumpliért, meg a főtt spenótért, na azt már nem tudom értelmezni.

Minden alkalommal, mikor sorban állok, akkor látom ezeket a nénikéket, amint megvesznek két db főtt krumplit, meg egy kis tonhalat (szigorúan nagyobb konzervből kibontva), meg egy kenet ricottat, meg….

Persze mindenki azt vesz, amit kedve tart, csak még annyi a gond, hogy minden egyes terméket belenyomnak egy műanyag dobozba majd rendesen lefóliázzák. Átlagos nénike egy ilyen délelőtti vásárlás alkalmával 4-5 dobozt (ha desszertet is vesz, még többet) megvesz, majd fogyasztás után kihajít a szemétbe. Nem akarom én számonkérni rajtuk a fogyasztói tudatosságot sem, nem az a korosztály, de most ez biztos, hogy mindent összevéve megéri nekik??

 

Felhìvàsok

Karnevàl

Kedves Mamák!

2011. március 6-án (vasárnap) az “Associazione Borgognissanti” újra megrendezi a karneváli ünnepséget a Firenzében élő külföldi közösségek gyermekei számára.

Találkozás 14.30-kor a Piazza Borgognissanti-n, ahonnan a (tetszés szerinti) jelmezbe öltözött gyerekek felvonulása indul. Az ünnepség kb.17.00 óráig tart majd.

Akik szívesen részt vennének a programon, kérjük, hogy március 2-a (szerda) estéig írják meg nekünk, a következő e-mail címek egyikére:

kingamaria@alice.it vagy mauesreni@alice.it.

A feliratkozás nagyon fontos!

A részletesebb programot a következő napokban küldjük el a jelentkezőknek

 

Mindennapok

Így állunk…

Róma a líbiai kapunyitástól tart

A Líbia római nagykövetsége előtt tüntetők az eddig hallgató Olaszország fellépését sürgették, miközben a milánói tőzsdén zuhantak a líbiai részvényekkel bíró olasz cégek. „Nem beszéltem Kadhafival, nem akarok zavarni” – hallgat a Líbiában kirobbant tüntetések óta Moammer Kadhafi kebelbarátja és egyetlen nyugati szövetségese, Silvio Berlusconi.

A Líbia római nagykövetsége előtt tüntetők az eddig hallgató Olaszország fellépését sürgették, miközben a milánói tőzsdén zuhantak a líbiai részvényekkel bíró olasz cégek. „Nem beszéltem Kadhafival, nem akarok zavarni” – hallgat a Líbiában kirobbant tüntetések óta Moammer Kadhafi kebelbarátja és egyetlen nyugati szövetségese, Silvio Berlusconi. Az olasz miniszterelnök helyett hétfőn is a külügyminiszter Franco Frattini sürgetett nemzeti megbékélést Líbiában, hangsúlyozva, hogy „nagyon veszélyes lehet, ha Líbia keleti része, Kirenaika térsége leszakad és közelünkben iszlám emirátus jön létre”. Ezalatt videók árasztották el az olasz honlapokat Berlusconi Kadhafinak adott kézcsókjával, a tavaly nyáron még Rómában sátorozó Kadhafival. Előkerült Kadhafi és Barack Obama amerikai elnök kézfogásának fotója is a 2009-es l’aquilai G8-csúcson, háttérben a kézszorítást megszervező Berlusconival. Líbia mindig is kiváltságos partnere volt Rómának: 1986-ban, az amerikai katonák által látogatott berlini diszkóban történt merénylet után, Ronald Reagan olasz támaszpontról akarta bombázni Tripolit, az akkori kormányfő Bettino Craxi nemet mondott és figyelmeztette a líbiai vezetőt. „Kadhafi 40 éve a Földközi-medence tartóoszlopa: összeomlása elképzelhetetlen következménnyel járna Olaszország számára” – írta a La Repubblica napilap. A pánikot az okozza, hogy a Kadhafi vezette ország tartóztatta fel eddig az Afrika közepéből érkező emberáradatot, mely most útra kelhetne. Líbia Itália egyik gázszállítója, és a Berlusconi–Kadhafi közötti 2008-as baráti egyezmény ötmilliárd eurós befektetést indított el Líbiában a kőolajholding Eni, a hadipari Finmeccanica és Ansaldo által. Líbiában eddig az olaszok építették az Észak-Afrikát átszelő autósztrádát, kórházakat. Hétfőn a milánói tőzsde reagált elsőként: az Eni és a Ansaldo részvényei is zuhantak, hasonlóképpen vesztett a második legnagyobb olasz bank, az Unicredito is, melynek tavaly nyár óta Líbia a legnagyobb részvényese 7,21 százalékkal.

Firenze

Via della Vigna Nuova

Tavasz van, a hétvégéken a város megtelik a sok-sok sétáló helyivel és turistával.

Mi is sétáltunk és a Via della Vigna Nuova-an láttunk néhány érdekessséget.

Ez például egy olyan ház, aminek az aljában bort mértek, réges-régtől fogva… ki is van írva a nyitvatartás 🙂


“Kedves falbarbár! Te firkálgatsz, mi meg újrafestünk!

Ps. van 50 kiló festékünk”

Mit mondjak, állhatatosak a helyiek, szerencsére 🙂 Én nekik szorítok 🙂

Ő pedig az a művész, aki az utóbbi időben kedvesebbre formálja a közlekedési jelzőtáblákat. Most például így 🙂

Felhìvàsok

Budapestiamo

Presso Palazzo Giovane – Casa della Creatività (vicolo S. M. Maggiore, 1 Firenze) una serata dedicata alla cultura ungherese e in particolare a una città piena di giovani, di stimoli e di spazi inusuali: b u d a p e s t

  • 19.00 proiezione di cortometraggi ungheresi
  • 19.30 inaugurazione della mostra di foto e serigrafie b u d a p e s t i a m o Warren Richardson, Ildiko Fulop, Zsofia Jobbagy -fotografi- e Laszlo Nagy -graphic designer-
  • 20.00 aperitivo ungherese a 4 euro

antipasto: korozott (crema di ricotta)
rakott krumpli (patate al forno con salsiccia)
tocsni palacsinta (crepes alla marmellata e al cacao)
con vin brule, froccs, unicum!

http://www.edfirenze.eu/2011/02/b-u-d-a-p-e-s-t-i-a-m-o/

Tévé-kultúra

Kis országimage

Mármint Budapest image… tegnap hallottam, hogy Katy Perry legújabb videoklipjét Budapesten forgatta, és nagyon szép esti képek vannak benne. Nem rossz reklám …

http://dailymotion.virgilio.it/video/xfg6iz_katy-perry-firework-high-quality_music

De hogy legyen valami olasz szál is: Jovanotti is nálunk forgatta egy új klipjét, de azon nem nagyon látszik, hogy magyar a helyszín, hacsak nem a régi buszokból). Viszont nálunk dolgoztak rajta, ami mindig jó az országba érkező bevétel szempontjából.

http://www.youtube.com/watch?v=D3HwnYbU_1A

Munkakeresès

Hírek ápolóknak

Az alábbi levelet a kommentek között találjátok, de mivel többeknek fotnos lehet, kiteszem ide is.

“Sziasztok! Többen érdeklődtetek az Il Faggio cégről. A cég jelenleg is működik. Utoljára januárban vittek ki ápolókat Olaszországba. Ezt a férjemtől tudom, ugyanis ő velük ment ki tavaly októberben. Sajnos volt egy-két probléma a magyarokkal, mert néhány embernek haza kellett jönnie. Most úgy néz ki, hogy leállnak a válogatások egy időre. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy a cég megbízható, azt adják, amit ígérnek, de az első hat hónap nem egyszerű és nagy pénzre nem szabad számítani. Akik régebben 1-2 éve kinn élnek, meg vannak elégedve.

Az érdeklődőknek megadok itt egy elérhetőséget:
” Jaskó Krisztina – e-mail: ilfaggiokrisztina@gmail.comTermészetesen csak OKJ-s szakápolóknak, ill. diplomás ápolóknak tudnak segíteni, Tel.: 0039-328-10-25713. A fentebb emlegetett Bácskai Vandáról nem tudunk, a férjem sem ismeri, lehet, hogy már nem dolgozik a cégnél.
Krisztina válaszára várni kell egy-két hetet, vagy még egy e-mailt érdemes küldeni. Mi kb. két hét után és 3 e-mail után kaptunk választ. Krisztina nagyon elfoglalt, tolmács. Ingázik Magyarország és Olaszország között, ezért a késlekedés. Még annyit, hogy OKJ-s ápoló (2004 utáni) végzettséggel is lehet szakápolóként dolgozni, mindez nyelvtudás függvénye, illetve le kell tenni hozzá az IPASVI vizsgát.
Ha van még kérdésetek, szívesen válaszolok.”

Mindennapok

Örökbefogadás egyedülállóknak

“A nemzeti törvényhozó hatalomnak állást kellene foglalnia abban a kérdésben, hogy bizonyos körülmények közt lehetővé tegye kiskorú örökbefogadásának kiterjesztését az egyedülálló személyekre is” – így szól az olasz legfelsőbb bíróság 3572-es számú állásfoglalása (2011. február. 14. – szimbolikusra sikeredett a dátum)

A legfelsőbb bíróság egy egyedülálló genovai nő esetében hozta a fenti állásfoglalását, aki az Egyesült Államokban fogadott örökbe egy kislányt. Úgy látszik tehát, eljött az az idő, amikor az olasz parlamentnek vitát kell kezdeményeznie az egyedülálló személyek örökbefogadási jogairól – aminek egyébként semmi nem mond ellent a témát szabályozó 1967-es Strasbourgi egyezményben.

A genovai illetőségű hölgy két évig az Orosz Konföderációban élt az egyébként orosz származású kislánnyal együtt, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol kérvényezte és megkapta az örökbefogadást. Olaszországban ellenben a parlament még nem hozott olyan törvényt, amely ezt lehetővé tette volna, de a legfelsőbb bíróság érvényesnek nyilvánította az örökbefogadást, bár csak “enyhe formájában” (“mite”).

Mit is jelent ez? Az egyedülálló anyának bizonyos döntésekhez egy kinevezett gondnokkal kell egyeztetnie, nem „teljes értekű anya“ tehát.

De ugyanakkor a bírák hangsúlyozták, hogy megérett az idő az egyedülálló személyek örökbefogadási jogának kimondására Olaszországban is.

A Vatikán természetesen azonnal reagált: “általánosságban a gyerek érdekét kell figyelembe venni az örökbefogadásnál, ami egy apa és egy anya jelenlétét jelenti“ – mondta az ügyben megszólaló kardinális.

És persze a politikai reakciók is azonnal megérkeztek: „Kicsit furcsa, hogy egyáltalán szóba jön az egyedülállók örökbefogadási joga akkor, amikor annyi házaspár vár örökbefogadásra, vagy nem sikerül nekik a procedúra. Azt hiszem, hogy egy gyereknek joga van egy apához és egy anyához, és nem az állam dolga eldönteni, hogy jogilag csak fél családja legyen“ – mondja az ifjúságügyi miniszter, Giorgia Meloni.

Ellenkező véleményen van a baloldali párt szenátora, Ignazio Marini: „a legfelsőbb bíróság nagyon civilizált elvet fogalmazott meg: a gyereknevelés nemcsak egy pár kizárólagos joga, hanem bizonyos körülmények közt egy egyedülálló is szeretettel és figyelemmel tudja megvalósítani“.

Természetesen ez is azon kérdesek egyike, amely a legnagyobb ideológiai szakadékot jeleníti meg a különböző oldalak közt.

Törvény szerint az olasz állam nem teszi lehetővé az örökbefogadást az egyedülállóknak, ami azt is jelenti, hogy nem tudják elfogadni a más államban kimondott örökbefogadást, ha egyedülálló szülőről van szó. Ehhez képest a legfelsőbb bíróság forradalmi tettet hajtott végre, mert ugyan – nem mehetvén szembe a hatályos törvénnyel – nem teljes értékűnek fogadta el az örökbefogadást, hanem csak enyhébb formájában, de mégis feldobta a labdát: a törvényhozásnak foglalkoznia kell a kérdéssel.

Senki sem tagadja, hogy az jó a gyereknek, ha mindkét szülője harmóniában együtt él, de ez talán a legritkább eset (ellenben hány pokoli család van, mert a szülők nem tudnak, mernek elválni…).Nem lehet ugyanakkor tagadni, hogy mindennapi realitás a rengeteg gyerekét egyedül nevelő szülő, akik remélhetőleg az esetek nagy részében legjobb tudásuk és képességeik szerint nevelik kiskorú gyermekeiket.

9 588 000 gyerekes családot számlált 2010–ben az olasz statisztikai hivatal, ebből 2 214 000 az egyszülős család. Akárhogy is nézzük, ez azt jelenti, hogy a gyerekes családok egynegyede elvált és az egyik szülő  egyedül neveli a gyerekeit. Az olasz jogrend rendhagyó abban a tekintetben, hogy a válás kétlépcsős: először csak különválnak (separazione) egymástól a felek, aztán jön a válás (divorzio). 2008-ban 84.165 különválást és 54.351 válást regisztráltak. A trend növekvő: 1995-ben ezer házasságra 158 különválás, és 80 válás jutott, 2008-ban már 286 különválást és 179 válást regisztráltak, azaz összesen 465-öt – nagyjából a házasságkötések felét teszi ki ez a szám.

Az különválások 70,8 %-ban, a válások 62,4 %-ban gyerekei is voltak a pároknak. Ez azt mutatja, hogy az egyedülálló szülő jelenség nagyon is elterjedt a mai olasz társadalomban. Miért tennénk tehát úgy, mintha ez a nagyszámú egyedülálló szülő nem lenne alkalmas a gyereke felnevelésére? Vagy miért tegyünk úgy, mintha a probléma nem létezne?

Ha viszont létezik a probléma és egy szülő egyedül is alkalmas lehet a gyereknevelésre, akkor miért tagadnánk meg az egyedülállóak örökbefogadási jogát?

 

Firenze

Caffè di Firenze – 2

A Giubbe rosse után nem hagyhatom ki a Chiaroscuro-t, még akkor sem, ha már írtam róla. Ugyanis ez tényleg a kedvencedik caffé-m a városban, és mivel a központ közepén található, nem lehet kihagyni még azoknak sem, akik csak rövid ideig vannak a városban. . .

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Tehát a via del Corso, 36/r címet keressük, valóban két lépésre a piazza della Repubblica-tól.

A bárban lehet reggelizni, csak egy sütire beugrani, és persze kávézni. Márpedig nagyon nagy választékban – a “rendes” kávéktól a vaníliás, karamelles, szerecsendiós változatokig rengeteg típus van.

Aztán lehet persze ebédelni is, a szendvicstól a primo-kon át húsokig és halakig és a változatos zöldségekig érünk, minden friss és finom.

A belső térben leülve egészen “párizsias” a hangulat, nagy a nyüzsgés – ez talán az egyetlen probláma vele, szinte mindig tömött sorokban várnak az emberek.

Este 6 órától aperitivo is van, 9 euró /fő áron.

Szerveznek kávé-tanfolyamokat is, a kezdőktől a profikig mindnekinek, erről itt lehet érdeklődni:  http://www.espressoacademy.it/

De addig is, csak egy jó kávéért álljunk meg itt pár percre…

Előző rész itt.