Tévé-kultúra

Olasz virtus

Ugye emlékszünk mindannyian azokra a klasszikus olasz filmekre, amelyekben folyamatosan ordítanak? Tudom én, hogy  a filmtörténet klasszikusai meg minden, de egyszerűen nézhetetlennek találálom őket, mert annyira fáraszt az a hangsebesség és hangerő, amivel a megjelenített családi életet kísérik.

Nahát ez igaz a mindennapokra is, legalábbis Toszkánában mindenki ordít (Emilia Romagna már például paradicsom füleimnek). Hatalmas hangerővel és lehetőleg párhuzamosan nyomják a munkatársak, barátok, így egy-egy vacsora után nagyon fáradt szoktam lenni. Hányszor van, hogy át kell mennem egy másik irodába, mert nem értem a telefon másik végén levőt (ami sosem fordult velem elő Magyarországon, főleg munkakörnyezetben…)

Ez a dolog sajnos a tévében is állandó, sőt, az utóbbi idők politikai történései kihozzák a legrosszabbat a politikusokból, kommentátorokból, mindenkiből.

És az még a legkevesebb, hogy egyszerre beszélnek……

Aki nem itt él és nem látja naponta, nézzen bele a következő videókba, ízelítőül. Figyelem, csak kis dózisban ajánlott 🙂

http://www.youtube.com/watch?v=-qqY72dRJE0

http://www.youtube.com/watch?v=bB2oJUAkC0Q&feature=related (a 45. mp-től)

http://www.youtube.com/watch?v=kGCfXsAB81s

http://www.youtube.com/watch?v=BvwZX39o4GM (1:11-től kezdenek rá, teljesen ok nélkül)

http://www.youtube.com/watch?v=xe3j3SW8auM

Szerintetek ki bírja ezt idegekkel esténként??