Kultúra

Parco arceologico Carmignano-ban

Március 28-án nyitott Carmignano-ban (Prato megye) a parco archeologico. Maga a helyszín is nagyon szép, és olyan etruszk leleteket láthatunk, mint pl. a Tumulo di Montefortini (ie. VII. sz. második feléből) – a régió egyik legfontosabb régészeti emléke.

A 600 m2-es kiállítóteret egy középkori falra épült régi épületben alakították ki.

Több info itt: http://viaggi.lastampa.it/articolo/etruschi-toscana-parco-archeologico-di-carmignano

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Reklámok
Kultúra

Megy az angol konzulátus

Jövő év január 1-jével bezár a firenzei angol konzulátus. Ez önmagában talán még nem lenne nekünk érdekes, annál is inkább, mert az utóbbi évek gyakorlata az, hogy a stratégiailag nem annyira fontos francia, angol konzulátusokat, kulturális központokat sorba zárják be, most sokkal fontosabb a kínai vagy egyéb keleti jelenlét – ott van a piac meg a jövő fogyasztói…

Azért akadt meg mégis a szemem rajta, mert ez a konzulátus 1456 óta folyamatosan működött Firenzében, ami jól mutatja, mennyire fontos volt a város akkoriban.

És ha már itt tartunk,még egy érdekesség: Itália egyesítének évében Firenze lakosságának egyharmada nem olasz volt! Mit nekünk ez a mai 6-7 %-os bevándorló-arány, semmi az elmúlt időszakokhoz képest. És mennyire pezsgő központ volt akkoriban a város…. nemhiába ez volt az egyesített Itália első fővárosa…

Étel - ital

Olívaolaj

Tudjátok, hogy én ahol lehet, hangoztatom, hogy csakis a jó minőségű, extraszűz olívaolajat vegyétek és egyétek, mert a mindenféle sokadik lepréseléssel, hevítéssel stb. nyert olaj több kárt tesz, mint hasznot.

Namost az EU április 1-jén lépteti érvénybe a 61/2011 számó szabályzatát, amely megerősítheti a rossz minőségű olajok “szagtalanítását”, azzal, hogy magasabb “alchil észter”-tartalmat (sajnos ehhez a részéhez nem értek :)) engedélyez, mint ami az extraszűz olajban van. Ezzel persze gyengíthetik az extraszűz olajok értékét, jó tulajdonságait.

Namost az olasz termelők már mozgolódnak, és én nagyon is támogatom őket (már elvben legalábbis), mert ha nem bízhatunk a jó minőségben, nem fogja megérni, hogy kifizessük a sok pénzt érte (az igazán jó olaj itt sem olcsó, de ahová importálják, pl. Magyarországra, kimondottan drága).

Márpedig az extraszűz olívaolaj a mediterrán diáta nagyon fontos része, és nem lenne jó, ha ezt is “felhígítanák”.

Felhìvàsok

Gyakornok

A Palazzo Vecchio (és itt mint polgármesteri hivatal 🙂 ) gyakornokokat keres…

Íme:

Firenze – C’è tempo fino al 30 marzo per accedere a un finanziamento per l’attivazione di percorsi integrati di orientamento e tirocinio rivolti a giovani tra i 19 e 35 anni. Si tratta del progetto “Governance Giovani – Start Enterprise Azione 3”, che si rivolge a giovani diplomati o laureati, con la finalità di favorirne l’inserimento nel mercato del lavoro.
Il progetto si articola in 2 fasi: la prima, centrata sull’orientamento individuale, permetterà ai partecipanti di definire il proprio obiettivo professionale. La seconda fase consentirà di svolgere un tirocinio presso enti o aziende, nell’ambito di settori quali media e comunicazione; servizi sociali e/o educativi; turismo e beni culturali; servizi e tutela ambientale. Ogni tirocinio avrà la durata di 300 ore totali per le quali, ad ogni singolo tirocinante, verranno corrisposte 900 euro complessive, a titolo di indennità di frequenza.
“Crediamo – afferma l’assessore a università e politiche giovanili Cristina Giachi – che si debba fare tutto il possibile per aiutare l’ingresso dei giovani nel mondo del lavoro”.
I candidati ammessi alla fase di selezione dovranno sostenere un colloquio motivazionale in cui verranno valutate aspettative e progetti professionali. Verrà, inoltre, effettuata una valutazione del curriculum vitae sul grado di conformità alle aree tematiche dei tirocini.
Il calendario dei colloqui verrà pubblicato sul sito http://www.portalegiovani.it entro il 15 aprile. Non saranno effettuate convocazioni tramite lettera o per posta elettronica. I risultati della selezioni saranno pubblicati sul sito http://www.portalegiovani.it entro il 10 maggio 2011.
Per informazioni è possibile rivolgersi all’Informagiovani del Comune (vicolo di Santa Maria Maggiore 1; aperto il lunedì dalle 15.00 alle 19.00, da martedì a venerdì dalle 11.00 alle 19.00, tel. 055/218310 e-mail: infogiov@comune.fi.it); oppure all’Ufficio politiche giovanili (via Nicolodi 2 tel. 055/2625684 – lunedì, mercoledì, venerdì dalle 9.00 alle 13.00 martedì e giovedì dalle 9.00 alle 17.30 – e-mail: giovani@comune.fi.it).
Il progetto è realizzato dall’assessorato alle politiche giovanili nell’ambito dei Piani locali Giovani – Città Metropolitane, promossi e sostenuti dal Dipartimento della Gioventù – Presidenza del Consiglio dei Ministri, in collaborazione con l’Anci.

Tévé-kultúra

Berlusca

Jó kis cikket találtam a Magyar Narancsban Berlusconiról:

Silvio Berlusconi és kora – Az unga-bunga lovagja 

Négy per is vár rá mostanában. Az április 6-án kezdődőben a milánói ügyészek kiskorú prostitúciója miatt meszelnék el; a többiben pusztán csalásért és sikkasztásért vonnák felelősségre – immunitását az olasz alkotmánybíróság még idejekorán eltörölte. December közepén, ha szűk három szavazattal is, de megúszott egy bizalmatlansági indítványt. Most sokan reménykednek, hogy a nevével fémjelzett korszak hamarosan véget ér.
“Berlusconi egy betegség, oltással lehet megelőzni. Egy Berlusconi-injekcióval a Palazzo Chigibe vagy a Quirinale-palotába (a miniszterelnök, illetve az államfő székhelye – a szerk.). Berlusconit mindenüvé, ahová csak akarja, akár a Vatikánba is. Csak így szerezhetünk egy idő után védettséget…” – írta Indro Montanelli, az olasz újságírás nagy öregje, aki 2001-ben, 92 évesen hunyt el, és konzervatív jobboldali létére haláláig szidta, bírálta Berlusconit, és azt az Olaszországot, amit ő testesít meg. És amely már a harmadik kormányát nyögi, miután 2008-ban újfent hatalomra került.

Tiszta kezek
A Lovag 1994-ben lépett ki a küzdőtérre, akkor alakította meg Hajrá, Olaszország! nevű pártját (ma a Szabadság Pártja), és ülhetett be először a miniszterelnöki székbe. Azóta is az olasz politikai élet meghatározó figurája: az elmúlt 17 évet a köré tömörülő jobboldal és a balközép tábora közti küzdelem töltötte ki.
1936-ban született Milánóban, apja banktisztviselő, anyja háztartásbeli, ő volt az elsőszülött a három gyermek közül. Egyetemi évei alatt alkalmi munkákkal keresett pénzt, házaló ügynökként árult elektromos padlókefét, volt esküvői és temetési fényképész, sétahajókon énekelt a kirándulóknak. 1961-ben szerzett jogi diplomát Milánóban, az olasz gazdasági élet központjában, szakdolgozatát a reklámszerződések egyes jogi aspektusairól írta. Ám a jogi pálya helyett építőipari vállalkozásokba fogott: egymás után alapította cégeit, s egyre feljebb kapaszkodott a vállalkozói lét létrafokain. Befolyásos emberek is segítették, ő pedig ki tudta használni ismeretségeit. 1968-ban jegyezték be Edilnord 2 nevű cégét, s akkor szerezte meg a Milánóhoz közeli Segrate község határában a telkeket, ahova hamarosan a Milánó 2-nek keresztelt luxuslakópark épült. Amikor 1973-ban két olasz-svájci bankár kezességével megalapítja az Italcantierit, már százmilliós ingatlanügyek bonyolítója. Rá egy évre hozza létre az Immobiliare San Martinót, s az ügyvezetését volt egyetemi évfolyamtársára, a palermói Marcello Dell’Utrira bízza, aki azóta is egyik legközelebbi munka- és üzlettársa, s aki követte a politika világába is. A Milano 2 lakópark egyik társasházában született meg a Telemilano 58, az a helyi kábeltévé-hálózat, amiből Olaszország mai vezető kereskedelmi televíziója, a Canale 5 nőtt ki. A következő években jött létre a Fininvest és más, immár televíziózásra és reklámra szakosodott cégek sora. Ezekben Berlusconi személyesen szinte sohasem vállalt tisztséget, legalábbis az évtized végéig, amikor is a Fininvest elnöke lett. 1977-ben megkapta a legsikeresebb vállalkozóknak járó Munka Lovagrendje kitüntetést a köztársasági elnöktől, és többségi részesedést szerzett a milánói Il Giornalejobboldali napilap kiadójában. (Az újságot három évvel korábban alapította Indro Montanelli.) 1978-ban tagja lett a Propaganda 2 (P2) szabadkőműves-páholynak, ahol a nagymester Licio Gelli nagyvállalkozó és titkos ügynök a baloldal visszaszorítására dolgoz ki éppen nyerő stratégiát: véres merényletekkel kell feszültséget kelteni.
Kapcsolatai révén Berlusconi egyre nagyobb hiteleket vehetett fel a Monte dei Paschi di Siena és a Banca Nazionale del Lavoro bankházaktól, melyek kulcsemberei – minő véletlen – ugyancsak a P2 páholyt látogatják, és egyre többször fejtheti ki véleményét a gazdaságpolitika kérdéseiről a vezető napilap, a Corriere della Sera hasábjain. A 80-as években már az ország egyik első nagyvállalkozója, és feje fölött tudhatja Bettino Craxi szocialista pártfőnök védőszárnyait. Craxi 1976-tól vezeti a PSI-t, s indul harcba vezető kormányzati pozíciók megszerzéséért. Botrányos évek ezek: a P2 lelepleződik, parlamenti és ügyészségi vizsgálat indul, számos politikus, újságíró, titkosszolgálati vezető és tábornok feje lehull, de Berlusconi sértetlen marad. Sőt, 1982 és 1984 között építi ki a kereskedelmi televíziózás rendszerét Olaszországban, elsőként felismerve az ágazat hihetetlen lehetőségeit. Megszerzi az induló Italia 1 és Rete 4 csatornákat, melyekkel konkurenciát támaszt a RAI-nak, a mindaddig egyeduralkodó állami televíziónak. A kereskedelmi televíziózás új kultúrát teremt Olaszországban: a fogyasztás és az életélvezet tömegkultúráját. A képernyő kizárólag szórakoztató műsorokat kínál, akár alpári, olcsó szórakozást. Berlusconi csatornáin a néző múló szenzációkat és celebeket kap, közönségességet, feledhető vidámkodást, felületes ítéleteket a világról.
A képernyőért pedig harc indul: 1984-ben három bíró – Torinóban, Pescarában, Rómában – lefoglaltatja a műsorszóró berendezéseket, mert a Berlusconi-tévék az összekapcsolásokkal országos lefedettséget biztosítanak, ami – ekkor még – törvénytelen. A miniszterelnök Craxi két rendelettel megoldja a problémát. A második 1985 februárjában jön ki, miután a kormányfő lemondással és előre hozott választásokkal zsarolta meg koalíciós partnereit, ha másodszor is elmeszelnék a jogszabályt.
1986-ban Berlusconi megszerzi az AC Milan labdarúgóklubot működtető céget, és az egyik legnépszerűbb olasz futballcsapat elnöke lesz. Két évvel később a baloldali kereszténydemokrata Ciriaco De Mita rövid életű kormánya tető alá hozza az előterjesztő miniszter után Legge Mamm“nak nevezett új médiatörvényt, amely szentesíti a kettős hatalmat: az éteren a RAI és a Fininvest osztozik. A Lovagot nem korlátozza semmiféle trösztellenes paragrafus, annyi tévéje lehet, amennyit csak akar. A törvény végső változatát 1990-ben, kiélezett politikai légkörben fogadják el. Berlusconi egyetlen engedményre kényszerül: meg kell válnia az Il Giornalétól – a lapot testvére, Paolo veszi át. A Fininvest Olaszország vezető nagyvállalatai közé emelkedik, nemcsak tévéműsort készít és hirdetést szervez, de kiterjeszti tevékenységét más ágazatokra, például a biztosításra és – a Mediolanum pénzintézet révén – pénzügyi termékek árusítására is. A 90-es évek árbevételei szerint a második legnagyobb olasz magáncég 40 ezer embert foglalkoztat.
1989 és 1991 között zajlik a nagy párbaj Berlusconi és Carlo De Benedetti iparmágnás között a Mondadori kiadó birtoklásáért. Ez a legnagyobb olasz lap- és könyvkiadó, hozzá tartozik a római La Repubblica és 13 vidéki újság, hetilapok sora, köztük a piacvezetőL’Espresso. Egy bírói ítélet – amiről később a milánói bíróság megállapította, hogy vesztegetés nyomán született – a Lovagnak juttatta a Mondadorit, ám később egy politikai alku révén De Benedetti visszakapta a La Repubblicát, a L’Espressót és a vidéki lapokat – a többi maradt.
1993-ban az olasz politikai rendszer összeomlik a Tiszta Kezek ügyészei által indított kenőpénz-botrányban. Számos párt végleg eltűnik a színről, új pártrendszer alakul ki. A tévék képernyőjén futó bűnperek időszaka ez, a főszerepet egy Di Pietro nevű ügyész – ma pártvezető – játssza. Fény derül a politika és az üzleti élet közötti összefonódásokra, a mindent átható korrupcióra. Az első számú felelősnek azért, hogy a kenőpénzek rendszerré váltak Olaszországban, a Craxi-féle szocialista párt tűnik. A volt kormányfő ellen eljárás indul – ő 1994-ben, küszöbön álló letartóztatása elől Tunéziába menekül, s ott is hal meg hat évvel később.

A Vatikán is
Berlusconi egyszerre védőernyő nélkül marad, a baráti politikusok eltűntek a süllyesztőben. Félő, hogy a baloldal kerül hatalomra, és megváltozik az üzletnek kedvező széljárás. Ekkor dönt úgy, hogy pártot alapít – ez lesz a Forza Italia!, a Hajrá, Olaszország!. Az 1994 tavaszára kiírt választások előtt imponáló kampányba kezd, hangzatos jelszavakkal, zajos pártgyűlésekkel, s a reklámok mintájára megkomponált tévészereplésekkel: ez a világ a világok legjobbika, csak vásárold meg! Egymillió új munkahelyet, új gazdasági csodát ígér. A milliárdos nagyvállalkozó meglepő kommunikációs képességekről tesz tanúságot: úgy kábít, mint egy ügyes porszívóügynök: a jobbközép pártszövetsége, a Szabadság Pólusa nyer, s ő lesz a miniszterelnök. Ám már ősszel a pénzügyőrségnek fizetett kenőpénzek után nyomoz az ügyészség, és az északi országrész elszakadását szorgalmazó szeparatista Északi Liga is kihátrál mögüle: az év végén le kell mondania.
Öt évet húzott le ellenzékben – miközben számos ügyészségi vizsgálat és büntetőper gyanúsítottja, majd vádlottja lett. Ám ügyvédei ügyességének hála, ezeknek csak némelyike jutott el az első fokú ítéletig, a perek többsége elévüléssel vagy a fellebbezés után felmentéssel zárult. Berlusconi pedig 2001 és 2006 között visszatérhetett a kormányrúdhoz, s harcot indított az ügyészi és a bírói testület ellen, “kommunistának” bélyegezve minden ellene nyomozó hatóságot.
Harmadik ciklusának harmadik évében járunk most – 2008-ban ismét jobbnak találták, mint a Prodi-kormányt, az állandóan veszekedő, korrupt baloldalt. Mára népszerűsége jócskán megcsappant, kormánya a végét járja, korábbi híveinek egy része szembefordult vele. A legutóbbi botrány “közpénzek magáncélú felhasználása” és “fiatalkorú lányok prostitúciója” miatt robbant ki, egy marokkói származású szépség, a “Szívtipró Ruby” és a Berlusconi-villában szexuális szolgáltatásokat nyújtó callgirlök szenzációi töltik ki a botránykrónika lapjait. A kormányfő ismét az igazságszolgáltatást, no meg az őt “üldöző” sajtót vádolja – jóllehet ezúttal a Vatikán is erkölcsi válságot emleget.

Carpe diem
Nehezen behozható előnyt ad a riválisokkal szemben, hogy az övé a három legnézettebb kereskedelmi televízió, meg egy nagy karéj a nyomtatott sajtóból. De befolyása alatt tartja a közszolgálati rádiót és televíziót, a RAI-t is. A Berlusconi-kormányok a legkevésbé sem igyekeztek ezt az összeférhetetlenséget feloldani – néhány éves kormányzása alatt a baloldal sem igazította ki az abnormális állapotot. És Berlusconi habozás nélkül be is veti médiabirodalmát politikai ellenfelei vagy a törvénytelen ügyeit firtató vizsgálódó ügyészek, bírák lejáratására.
Mindeközben a haza megmentőjének szerepében tetszeleg: az olaszokat meg kell menteni a kommunistáktól és a gazdasági összeomlástól – holott már régen nincs kommunista párt az országban. Gazdaságpolitikája pedig kimerült abban, hogy költekezésre buzdította az embereket, és a fogyasztást ösztönözte. A gazdasági világválságról mintha tudomást sem vett volna: elvégre a válságot csak az ellenzéki pártok nagyították fel. Pedig Olaszország éppen nem áll túl fényesen, a fellendülés egyre késik, bár ezért nem lehet egyedül a Berlusconi-kormányt felelőssé tenni.
De mégis, az általa kiépített antidemokratikus hatalmi rendszer sodorja anarchikus állapotok felé Olaszországot. Ne törődj semmivel, ne fizess adót, ha találsz rá módot, ne tartsd be a szabályokat, még az alkotmányt se, hiszen az idejét múlta. Mindebben a hatalom legfőbb birtokosa jár elöl jó példával: személyre szabott törvények sorával bújt ki a korlátok alól, eltörölte például a nagy vagyonok örökösödési illetékét, nem bűncselekmény immár a hamis cégmérlegek készítése – és ami a legfontosabb, mindent elkövetett és elkövet azért, hogy a jogi felelősségre vonást a miniszterelnöki immunitás törvényi garantálásával elkerülje.

Mozgáshiány
S hogy ez lenne a végjáték? Kétségtelen, hogy valami megmozdult a politikában is – de nem a baloldal vagy annak maradványai jóvoltából. Ha lett is az utóbbi időben valamiféle ellenzéke Berlusconinak, az a jobboldalon belüli mozgások eredménye, s a letéteményesei olyanok, akik eddig feltétel nélkül támogatták őt. A jobboldal Giancarlo Fini képviselőházi elnök, egykor miniszterelnök-helyettes, még korábban újfasiszta pártvezető köré tömörülő része elhatárolja magát a lejáratódó kormányfőtől, és igyekszik úgy feltűnni a közvélemény előtt, mint az alkotmányt és a demokratikus intézményeket tiszteletben tartó politikai erő. De választóinak egy része is távolodni látszik a Szabadság Pártjától… Az üzleti élet jobbik felét képviselő jobboldal áll itt szemben a “mindent szabad”, “minden megengedett” táborával, amelynek megtestesítője a jelenlegi kormány. Fini azonban egyelőre nem alternatíva, és azt is be kell még bizonyítania, hogy valóban ellenzéke Berlusconinak. A kormányfő gazdag és hatalma van. Segíti őt az ellenoldal mély válsága is. Az olasz baloldal nem tudta megmenteni nagy hagyományait és hatalmas, 12 milliós szavazótáborát. Nincs programja, nincs vezetése, még csak használható gondolatai sincsenek – az 1989-ben kezdett átalakulásból inkább felszámolás lett.

*
Berlusconi nem a hagyományos politika világából érkezett, ezért kezdetben a közvélemény úgy tekintett rá, mint aki közel áll az emberekhez, és nemcsak megérti problémáikat, de megoldást is tud rájuk. Sok választópolgár a Hajrá, Olaszország!-ban a hitelüket vesztett régi pártok helyébe lépő új formációt fedezte fel, ami megújítja Olaszországot, de legalábbis fellendíti a gazdaságot, és mindenkinek új bőséget hoz. Kezdetben támogatta a teljes vállalkozói kör is, mert benne látta megmentőjét egy politikailag bizonytalan időszakban – elvégre közülük való.
Ám az elmúlt évek tanúsága szerint ez a kép hamis. A berlusconizmus tévútra terelő üzenete, hogy a szabadság csak annyit jelent: mindenki azt tehet, amit akar, nincsenek határok, és a szabályok csak azért vannak, hogy kiskapukat találjunk a megkerülésükre. Most az ország legjobb erőinek kell összeszedniük magukat, kultúraformáló és -teremtő erővé kell válniuk, mert csak egy új kultúrával fordíthatunk új lapot, és éleszthetjük újjá intézményeinket.

Massimo Congiu (Fordította Magyar Péter)

 

Zöld szemmel

A víz Toszkánában

Toszkánában egy átlagos család 369 eurót költ vízre évente.

L'acqua in Toscana è la più cara d'Italia

Az olasz átlag ezzel szemben 270 euró évente, és Lombardiában egészen évi 178 euróra sikerült letornászniuk.  Az utolsó évben Toszkánában 11,8%-kal emelkedett a víz ára, szemben a nemzeti átlag 6,7 %-kal.

Tegnap volt a víz világnapja, és szombatra tervezik Rómában azt a tüntetést, amelynek címe, a “Mondj 2 igent közös javunkra, a vízre” (Vota 2 sì per l’acqua bene comune).

Hogy miért ilyen drága a toszkán víz? Egyrészt a vezetékek rossz állapota miatt sok a veszteség (átlagosan az összes fogyasztás 34%-a), amit persze mi fizetünk meg. Másrészt mert nincsen semmiféle nemzeti szabályozás a víz áráról.

Az emberek általában nem foglalkoznak a problémával, sőt, inkább megveszik a drága palackozott vizeket. Pedig remek minőségű a toszkán víz, érdemes azt inni, ha már ilyen drágán megfizetjük.

Mindennapok

Aktuális

ugye én naponta olvasom a magyar sajtót, és most feltűnt, hogy van három – nemcsak Olaszországnak fontos – dolog, amiről otthon csak érintőlegesen írnak. Megértem persze, hogy  a vadmagyarok vadalkotmányozása közepette a sajtó meglehetősen elfoglalt (aggódom én is erősen a dolgok állása miatt), de azért mégsem ártana némi figyelmet szentelni annak, hogy 1) Líbiát bombázzák. Most persze azt mondják, hogy ez nem háború, és csak a NATO intézkedik, nem az egyes országok, de kérem, felfogtuk, hogy itt komoly háború van kilátásban??? (és Magyarországis NATO-tag, úgy nem mellesleg.) És az Olaszországban csalódott Kaddhafi fenyeget mindenkit, amit errefelé hajlamosak meglehetősen komolyan venni.. nem hiányoznának a terrorista cselekedetek…

Aztán meg 2) a Japánban történt szerencsétlenség azt is jelenti, hogy az onnan hazautazó emberek bizony némileg sugároznak (csak Toszkánában hivatalosan már kb. 100 ilyen ember van), nem beszélve arról, hogy minden onnan jövő termék (és ebből azért van pár) potenciálisan radioaktív lesz. Hallottunk erről a magyar sajtóban???

És végül, de nem utolsó sorban 3) tömegesen érkeznek a menekültek Lampedusa-ra. Az 5000 lakosú szigeten e pillanatban 5000 menekült van, és folyamatosan szállítják el őket. Ami döbbenet (és ajánlom minden ide vágyakozó magyar figyelmébe), hogy a meginterjúvolt maghrebiek tudják, hogy itt nincs munka. Alig várják, hogy több lehetőséget kínáló országok felé elindulhassanak…

Kultúra

Italia 150 – ünnepeltek az olaszok

Sajnos nem voltam itthon március 17-én, amikor Olaszország a születésnapját ünnepelte, de amit mindenki mesél, és az újságok is megerősítik: az olaszok olyan örömmel ünnepeltek, amit eddig jószerével csak a foci vb-k idején lehetett látni. Az összetartozás, nemzeti érzés nem különösebben erős bennük, és szinte csak nagyobb sporteseményeken jelent meg eddig (köszönhető ez a történelmüknek, a nagy regionális különbségeknek, a mai napig élő dialektusoknak…).

Most viszont mindenki nagyon lelkesen vonult az utcákra, a szerte Olaszországban megrendezett ünnepekre.

A párom kedvenc epizódja az volt, amikor egy tunéziai bevándorló lelkesen lengette a hatalmas olasz trikolórt, mondván, most már ez az ő hazája…

Azt hiszem, sikerült a (politikai) körülményektől függetlenül szépen ünnepelni…

Előző bejegyzés a témában, a további hivatkozásokkal: https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2011/03/14/olaszorszag-150-meg-a-szabadkomuvesek/

és még: https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2010/06/15/mondiale/

Firenze

Március 25 a firenzei újév ünnepe

Ilyet még nem hallottam, hogy nemcsak kínai újév van, hanem firenzei is… és van!

A közepkortől kezdve 1750 március 25-ig ünnepelték is ezt a napot, ami egyben  Jèzus fogantatásának ünnepe az Egyházban (nemhiába Gábor-nap, mivel Gábriel, az isteni hírnök vitte a hírt). Ezt a napot vették indulópontnak a firenzei naptárban, és minden évben nagy ünnepségeket rendeztek, nemcsak egyházi, hanem városi részvétellel a Santissima Annunziata bazilika központi helyszínén.

Így aztán ide szerveznek idén is szervezett látogatásokat márciusban (előjegyezni a 055-2616056 számon lehet, hetfőtől péntekig  9h-12h, maximum 30 fős csoportoknak).

Programon lesz  még március 25-én a Corteo della Repubblica Fiorentina (menet), amely 16h-kor indul a piazzetta di Parte Guelfa, és a via Porta Rossa, via Calimala, piazza della Repubblica, via degli Speziali, via Calzaiuoli, piazza Duomo, via dei Servi útvonalon halad majd, hogy végül a piazza della Santissima Annunziata-ra érve  16.45-kor Cappella della Sacra Effige dell’Annunziata előtt tisztelegjen.