Munkakeresès

Job fair

Viareggio-ban tartják március 23-án a Borsa Mercato Lavoro-t.

Elsősorban a turizmusban dolgozóknak szól, és mivel már évek óta megrendezik, egyre több munkavállalónak sikerül munkát kínálni a környékbeli cégeknél.

Viareggio, Centro Congressi Principe di Piemonte, 9h-16h.

A részvétel ingyenes, azt tanácsolják a résztvevőknek, hogy vigyenek magukkal több példányt az önéletrajzukból, amit ott rögtön oda lehet adni a cégeknek. Több cég rögtön megejti aaz első interjút is, úgy készüljetek.

És ha már CV, azt ajánlom, készítsetek olasz (és angol – aki a turizmusban dolgozik ugye…) nyelvű CV-t, európai formátumban. Innen lehet letölteni a fomátumot (több nyelven):  http://europass.cedefop.europa.eu/europass/home/hornav/Downloads/EuropassCV/CVTemplate.csp

Legyetek profik, és felkészülten menjetek.

Kultúra

Olaszország 150 – meg a szabadkőművesek

Nemrég említettem a szabadkőműveseket, és azt is, hogy Olaszország egyesítésében is aktív szerepet játszottak. Lássuk, hogyan.

1861. március 14-én II. Viktor Emanuel-t (aki már Sardegna királya volt) kikiáltották az új olasz állam királyának.

Ezzel lezárult a risorgimento első fejezete, és Itália többé nem csak egy “espressione geografica” volt (copyright Metternich), azaz sokféle királyság és hercegség puzzle-ja. 1859-ben és 1860-ban  a szárd királyság része lett Lombardia, Piemonte, Parma, Modena, Bologna, Toscana, sőt még az addig az egyház fennhatósága alatt álló Marche és Umbria is. Aztán Garibaldi, az ő 1000 emberével (spedizione dei Mille) meghódította a két Szicília királyságát is.

Hiányzott azonban Venezia, Roma és Lazio – amelyek csak III. Napóleon (a pápai állam támogatója)  halála után, 1870-ben csatlakoztak, illetve Trentino- Alto Adige és Friuli-Venezia Giulia, amelyek az alső világháború végét is kivárták.

A napóleoni időkben a szabadkőműves páholyok 20 000 főt számláltak, de az ezt követő restaurációs időszakban (Bourbonok) nehéz lett a túlélés, lévén a hercegek, királyok módszeresen zárták be a templomaikat. Elterjedtek tehát a titkos szövetségek, a Carboneria, az Adelfi-k, Filadelfi-k stb. Ezek egy része idővel elsorvadt, szektásodott, de valamilyen szinten azért továbbvitték a hagyományokat.

Namost a szabadkőművesek hozzájárulásáról az olasz egységhez periódusonként más és más volt a vélemény. Volt, aki nagyra tartotta, volt, aki ellenben minimálisnak gondolta (éppen mondjuk akkor,  amikor Mussolini hadat indított a szabadkőművesek ellen).

Úgy tűnik, helyi szinten érdemes a kapcsolatokat keresni: Livornoban végig a risorgimento alatt megvolt a kicsit szektás és titkos aktivitás, amely az egyesítés felé vitte a helyieket. Így volt ez Szicíliában is, a grande oriente nem szűnt meg ezen dolgozni. Maga Garibaldi is szabadkőműves volt, csakúgy, mint sok más (Mo-n valószínűleg nem ismert) ember: Livio Zambeccari, Aurelio Saffi, Giuseppe Avezzana…

Federico Campanella (Mazzini barátja, több felkelés résztvevője és a Spedizione dei Mille egyik fontos szereplője) maga nagymester volt.

De nem folytatom a nevekkel, mert bevallom, aki nem tanulmányozta kimondottan ezt a kort, annak nem sokat mondanak.

Az viszont fontos tény, hogy a második függetlenségi háború után 1859 októberében heten összegyűltek egy új páholy megalapítására, és Itália régi nevét, az Ausonia-t választották. Politikai céljuk az volt, hogy egy nemzeti szabadkőműves szervezetet hozzanak létre a Savoya-ház alatt egyesítendő Itáliában és Cavour támogatásával.

Persze Garibaldi a legnevesebb szabadkőműves az időszakban, akit 37 évesen 1844-ben léptettek be egy szabálytalan, a brazil szabadkőművesektől függő páholyba. Ő aztán átlépett egy uruguayi illetőségűbe, amely szabályosan létezett a francia fennhatóság alatt.

Ezzel egy időben az angolok nagyon is támogatták a déli expedíciót (pénzzel) amelyben sok szabadkőműves vett részt. Többek közt a magyar Türr István is.

Szicília elfoglalása után Garibaldi Italia első és legfontosabb szabadkőművese lett, ami ez esetben a két konkurrens áramlat egyikét jelentette (a másik rivális szabadkőműves páholy, a skót rítus szerinti  is megválasztotta  magáét).

Garibaldi úgy tartotta, hogy az olasz szabadkőművesség elsődleges célja Itália egységének segítése. Megpróbált megtenni mindent azért, hogy  a két különböző rítusú páholyt egyesítse, mert szerinte ez Itália egyesítését is magával hozza, ami pedig egy demokratikus és világi állam lesz, ahol meg lehet majd valósítani a társadalmi reformokat.

A szabadkőművesség elsősorban erkölcsi és civil jogokat jelentett, és ebből nőttek ki később a világi kultúra terjesztése, az általános szavazójog, a nők emancipálódása, adórendszer a bevételek nagyságától függően, szabad vallásgyakorlás, a dogmatizmus elutasítása, közoktatás. Megannyi nekünk már természetes jog, ami az alig egyesített Itáliában valahol elindult, és ez nagyban a szabadkőműveseknek köszönhetjük.

Zárásul még annyit említsünk meg, hogy a trikolór, az olasz jakobinusok 1700-as évek végi zászlója, szent a szabadkőműveseknek. Minden páholyban keletre helyezik, a nagymester közelébe.

Eddig bejegyzések a témában:

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2011/02/01/italia-150-3/

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2011/01/14/italia-150/

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2011/01/28/italia-150-2/

Firenze

Családbarát

Olvasom, hogy a TripAdvisor családbarát város szavazásán (turisták szerint)  a listaelső Firenze, de Budapest is megcsípte a 9. helyet.

TripAdvisor listája Európa leginkább családbarát városairól

1. Firenze, Olaszország
2. Edinburgh, Nagy-Britannia
3. London, Nagy-Britannia
4. Berlin, Németország
5. Barcelona, Spanyolország
6. Róma, Olaszország
7. Bécs, Ausztria
8. Párizs, Franciaország
9. Budapest, Magyarország
10. Isztambul, Törökország

Hajrá, gyertek utazni…

Cikk: http://hg.hu/blog/11694-budapest-a-csaladbarat-varosok-toplistajan

Firenze

Caffé di Firenze – 3

Újabb ajánlott kávéház, és ez már egy kicsit a mi szokásainkhoz is közelebb van: le lehet ülni benne.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Firenze Soffiano nevű részében található, nem feltétlen a turisták által látogatott, de nagyon kellemes részen. Van terasza is, ilyenkor már ki lehet ülni a napra.

Saját tapasztalataim szerint itt készítik a legjobb süteményeket egész Firenzében, immár negyven éve.

Ízelítőül vessetek ide egy pillantást:

http://www.pasticceriagaetano.it/gaetano/prodotti.jsp

A legutóbbi látogatásunkkor pl. egy képviselőfánk-tésztából készült alagútban házi vaníliakrém (tudjátok, ami nem liszttel, hanem tojássárgájával, főzve készül), igazi, felvert tejszínhab és friss eper kombinációt választottam, és nagyon megérte. Mintha otthon készítettem volna.

A választék hatalmas, a kiszolgálás gyors. Ha reggeli idején tévednétek oda, ne csodálkozzatok a tömegen (nagyon ismert a helyiek közt). Legjobb egy délutáni süti és kávé, akkor talán még asztalt is lehet találni.

Info itt: http://www.pasticceriagaetano.it

A sorozat előző része: https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2011/02/17/caffe-di-firenze-2/

Ügyintézés

Tb-kártya újratöltve

Namost ugye egyszer már végigcsináltam az első tb-kártya igénylését, de mivel nem állandó munkatársként dolgozom, hanem contratto a progetto-k tömkelegével, időként újra be kell bizonyítanom, hogy jogosult vagyok a tb ellátásra (annak ellenére, hogy k.. sok pénzt levonnak tőlem mindenféle címek alatt).

Jó. Előkészítettem a sok szerződésem, az anagráfiás papírt, a lakcímváltozást igazoló papírt, a türelmemet, no meg a kitartásomat.

És bementem a firenzei ASL-ba.

Namost, én egy éve hivatalosan már nem Firenzében lakom, hanem egy szomszédos városban, bár ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Firenze tábla ott van a kert végénél és mindent Firenzében intézünk a mindennapokban.

Szóval sorszámtép, sorbanül és várakoz. Majd én jövök. Mondom, hogy meg akarom újítani a tessaramat. Ok – mondják (meg is lepődöm, mert eddig mindig azon rugóztak, hogy elég-e a szerződéseim egy évre vetített összege a jogosultsághoz. Elég. De most ez nem izgatja őket.) Mindent kipakol, kiterít és megmutat. Már majdnem ott tartunk, hogy ok, meghosszabbítja, mikor megakad a szeme azon, hogy az eddigi orvosom Firenzében van, én meg már nem Firezében lakom.

Na ezt nem lehet – mondja szigorúan. De miért nem? kérdem ártatlanul.

Mert ez nem a saját városomban van. Na de, mondom én, én itt élek, csak aludni járok haza a városhatáron levő lakásba. Akkor sem lehet.

Konzultál. Kérdez. Kollégát odahív.

Tudjátok ilyenkor még reménykedik az ember, de általában teljesen feleslegesen.

Nem lehet….  hacsak…  kérek egy deroga-t a firenzei orvostól és akkor lehet.

Jó. Magamhoz veszem a deroga modello-t, és onnantól kezdve 3 napig próbálom az irodánk alatt rendelő háziorvost elkapni. Sikertelenül. Az asszisztense azt mondja nem lehet. De mondom, lehet. Az ASL is azt mondja, meg a szabályzas is, amit addigra már oda-vissza ismerünk. Az asszisztens hitetlen. De végülis ez teljesen mindegy, mert az orvost nem tudom elkapni. Szóval mivel nem érek rá hetekig a medicot üldözni, feladom, és bemegyek a saját városom ASl-jébe, hogy egy orvoslistán rámutatással kiválasztott orvos nevét megadva végre megcsináltassam a tesseramat – az elkövetkezendő 8 hónapra (amikor majd úgyis újra kell csinálni, mert ismét lejár a legtovább tartó szerződésem).

Röpke 40 perc után bejutok, előadom a sztorit, mire a saját városom ASL-jának felelős nénije azt mondja komolyan rámnézve: “de lehet!!!!”.

Ugye nem lepődtök meg, hogy ha azt mondom, hogy ez a legteljesebb mértékben hidegen hagyott és csak úgy, arbitráriusan kiválasztott orvossal megcsináltattam a tessera-t.

Felhìvàsok

Michelangelo

Születésének évfordulóját ünnepli Firenze március 6-án.

9h30 -kor indul a Corteo della Repubblica a Piazza della Signoria-ról, és a menet a Santa Croce bazilikához tart, ahol megkoszorúzzák a mester sírját. Onnan a Buonarotti házhoz mennek, szintén koszorúzni.

11h-kor a Salone dei Duecento-ban konferencia “Valore simbolico e identitario che il David di Michelangelo ha storicamente per la città di Firenze”.


Munkakeresès

Munka délen

Emlékeztek, a múlt héten írtam a déli munkakeresés nehézségeiről, így:

5. Dél-Olaszországban majd milyen szuper lesz.

Hát nem lesz szuper. Nagyon sajnálom, hogy ezt így, de nagyjából nulla annak a lehetősége, hogy állást találj. Amikor a helyiek hivatalosan 1000 euróért dolgoznak, amiből valósan csak 600-at kapnak meg (a többit lenyeli a munkaadó), amikor menekülnek onnan a fiatalok, mert egyszerűen semmi életlehetőségük nincs, amikor ezerszámra érkeznek hetente az észak-afrikai bevándorlók – akiken nagyrészt délen szórnak szét, akkor hidd el, nem érdemes a szerencsédben bízni.”

Most találtam egy térképet, amely éppen a munkanélküliség eloszlását mutatja (és ez nem az inaktivitás, csak a hivatalos munkanélküliség – tudjátok, mi a különnbség: az inaktív nem dolgozik, de nem is keres munkát, tehát nem regisztrált munkanélküli. A munkanélküli az, aki szeretne valamit találni.).

Íme: szerintem elég plasztikus…