Étel - ital

Garibaldi imádta a lóbabot

HVG cikk


“A százötvenedik évfordulóját ünneplő Itáliában könyv jelent meg az ország egyesítőinek étkezési szokásairól. Az olaszok végre megtudták, mi volt a kedvenc étele Garibaldinak.

Az étkezés mindig központi jelentőséggel bírt Itáliában – a Risorgimento és az országegyesítés alatt is. A szabadságharc láza, a vörösingesek csatái, a pápai Róma falainak leomlása, az első olasz kormány feladatai közepette sem   feledkeztek meg arról, hogy asztalhoz ülve azt egyék, amit szeretnek. Még ha a 19. század végi olasz történelem nagy neveiről volt is szó.

Itt evett Garibaldi. A Risorgimento bor- és ételkalauza címmel jelent meg Paolo Paci könyve arról, kinek mi volt a kedvenc receptje. A könyvből kiderül, hogy amikor IX. Pius pápa elvesztette világi hatalmát, Onanóból hozatott lencsével vigasztalta magát. Ez a lencsefajta ma is eredetvédett étel-különlegességnek számít.

Garibaldi absztinens volt és legszívesebben juhsajtot evett kenyérrel, tavasszal friss lóbabbal. Szerette a tőkehalat, a szárított fügét és a mazsolás kekszet. Cavour gróf saját magáról elnevezett rizstálat talált ki, az olasz király II. Viktor Emánuel a vadhúst szerette, Giuseppe Mazzini pedig a csokoládét.”

A HVG-ben találtam az imént:

http://hvg.hu/gasztronomia/20110406_risorgimento_italia_etkezesi_szokasok

Mindennapok

Nők a felügyelő bizottságokban

Az olasz szenátus (felsőház) márciusban megszavazta az állami és a tőzsdén jelenlévő cégek vezetésében kötelező női kvótát: a felügyelő bizottságokban 2012-től legalább 20%, 2015-től legalább 33% lesz a nők aránya. Most még a parlament végső szavazása van hátra, remélhetőleg meglepetések nélkül.

A törvény beterjesztője a Berlusconi-féle PDL képviselőnője, Lella Golfo volt, aki abban reménykedik, hogy a felügyelő bizottságokban kötelezően megjelenő nők kulturális változást hoznak majd az üzleti életbe, sőt, általában véve Olaszországba.

Hogy rögtön az elején kezdjük, sajnos a kvótarendszer – ahogy azt sokan megfogalmazták a magyarországi vitákban is- talán nem a legjobb eszköz, de egyelőre nincs jobb megoldás arra, ha valóban, normatív módon teret akarunk engedni a nőknek az üzleti, politikai stb életben is.

Persze hogy ha csak a számokat nézzük, akkor az elején bekerülhetnek kevésbé felkészült nők is, és az valóban nem “kvalitás”, ha valaki nőnek született. De ebben a mai napig magasan férfi (számbeli) felsőbbséget mutató világban egyszer el kell kezdeni beengedni a nőket az élet minden területére. Ha ugyanis már több diplomás nőnk van, mint férfi, ha jobb eredménnyel végezzük az egyetemet, ugyan miért maradnánk ki a továbbiakból? Miért mondanánk le arról, hogy a népesség felét alkotó nők szempontjai, eszközei megjelenjenek a törvényhozásban, politikában, üzletben is?

A női jelenlét változatosabb vezetési stílusokat is magával hozott, ami a vállalatok “kollektív intelligenciáját is emeli”. Azaz, ha nemcsak a “férfi világban” “férfiasan” eljáró vezetőket látunk, lám csak, még javul is a teljesítmény. Nem én mondom, hanem az Európa Bizottság friss tanulmánya.

Az olaszok még időben kaptak észbe, mert most már maga az EB javasolja a kvóták kötelezővé tételét, lévén önkéntes alapon nehezen ment, és csak néhány ország tett lépéseket a női jelenlét emelésére.

Ahol ez ment önként is, mint pl. a norvégoknál, ott jó tapasztalatokról számolnak be. Anorvég törvény a felügyelőbizottságok taglétszámának legalább 40%-ban állapítja meg a nők számát. Ezzel az “avantgarde” megközelítéssel gondolták megoldani a szinte legkeményebb akadályt, ami a nők elé tornyosult a társadalomban: hogy bizony tanulhattak, eredményeket produkálhattak, mégsem tudtak bejutni a  vezetők és fő döntéshozók zárt világába.

Mióta kvóták szabályozzák a dolgot, sok tanulmány készült a hatásokról, hogy megéri-e, változtat-e érdemben a status quo-n, pozitív hozadéka van-e egy ilyen lépésnek.

Nos, a felmérések azt mondják, hogy mindenképp van egytársadalmi hatása: a hatalom kiegyenlítődése, a demokrácia és a kultúra megerősödése (societal case). A cégekbentovábbá nő a diverzitás és a kompetencia (business case). Anők szempontjából gyengül az üvegplafon-effektus, javul a karrierépítés lehetősége, és – bármily hihetetlen- éppen hogy kevesebb “kirakatnő” lesz, a nagy(obb) számok törvénye alapján (individual case).

Hosszútávon az is előre látható, hogy a ma még “tipikus” női és férfi eljárások, vezetői stílusok keverednek majd, ezzel önmagában gyengítve a szokásos sztereotípiákat, természetessé téve ma még túlzottan nőies eljárási módokat.

Ahogy az olasz PDL képviselőnő megfogalmazta: “Ma megfogalmaztunk egy elvet, holnaptól fel kell tűrnünk az ingujjat és nekilátni a megvalósításnak. A kvóták ideiglenesek, és mindent meg kell tennünk… azért, hogy elfogadtassuk a politikában, az üzleti világban és a társadalomban azt, hogy a nők jelenléte erősebb, kiegyensúlyozottabb, érettebb és demokratikusabb országot jelent.”