Tévé-kultúra

Szösszen

Csak eszembe jutott: nem vicces, hogy a repubblica című napilap élőben közvetíti a királyi frigyet????

🙂

Reklámok
Infrastruktúra

Otthon, édes

Fél Olaszország próbálja megoldani a fiatalok bérlakáshoz jutását, főleg, mióta a volt gazdasági miniszter Tommaso Padoa Schioppa “bamboccioni” elnevezése állandó jelzője lett a 30-as, 40 -es éveikben is a szüleiknél ragadó fiataloknak. De valahogy ez az igyekezet eddig semmiféle sikerrel nem járt. Főleg a nagyvárosokban nehéz megoldani, hogy az alkalmi (ha egyáltalán) munkákból élő fiatalok havonta akár 700-800 euró plusz rezsit kicsit nehezen adnak ki egy garzonért.

 Így aztán a 20-34 éves fiatalok 2/3-a továbbra is a szülőket boldogítja. Nem mellesleg és nagyon is hozzátartozik aképhez, hogy a 20-30 évesek 30%-ának semmilyen munkája nincs úgy egyébként, akinek meg van, az általában alkalmi, határozott idejű és leginkább 1000 eurónál kevesebb fizetést jelent.

Van olyan is, aki persze kényelemből marad otthon, mivel a szülői házban ellátják és ez a szülő generáció már nagyon laza, tehát még csak nem is “csesztetik” a kedves csemetét.

A nagyvárosokban izzasztó árak vannak, mert ugye kis helyen nem fér el sok lakás, és ezzel együtt is van kb. 1 millió kiadatlan (üresen álló) lakás országszerte, merthogy az olaszok szívesen teszik megtakarított pénzüket ingatlanba, de lévén a bérlővédő törvények és az adózási szabályok olyanok, amilyenek, inkább megtartják maguknak (gyerekeiknek), üresen. Ha pedig kiadják, nagyjából harmadik generációig (viccelek, elég egy, de az keressen jól és / vagy legyen vagyonos) kell a felmenőknek kezességet vállalni a kedves fiatal bérleti díjának kifizetésére.

Ahhoz,  hogy ezzel valamit kezdeni lehessen, az államnak kellene valahogy közbelépni, bérlakás-építéssel, méghozzá SOK bérlakás építésével. Mivel sok a nagyon alacsony jövedelmű bevándorló család, ha nincs elég nyomott árú bérlakás, akkor szinte csak ők fognak hozzájutni, olaszok nem. És akkor továbbra is lehet anyucinál, apucinál lakni…

Bolzanoban év végére 60 bérlakást adnak át a social housing program keretében, ami a tervezett ezernek még nagyon a kis töredéke.

Bologna új portált hoz létre, a “Bolgona Homeline”-t, ahol a kiadók és bérlők közti kommunikációt segítenék – megjegyzem, eddig sem a kommunikációval volt baj…

Északon, Friuli Venezia Giulia tartományban eddig a voucherekkel próbálkoztak, ami nem volt igazán sikeres.

Leginkább a tulajdonosokat kellene meggyőzni arról, hogy kiadják a lakásokat, de mivel mindenki ismer személyesen legalább egy tulajt, aki nem bírja kitenni (mindenféle humanitárius megfontoslásból hozott törvény miatt) a nem fizető, bérlakását szétszedő lakót, ehhez azért sokat kellene tenni…

Ja, még valami: nagyon olcsón lehet viszont lakást bérelni a kis (hegyi) falvakban, Carpegnaban 300-350 euróért már 60 m2-et is lehet kapni, a kérdés, hogy munkát is talál-e arrafelé az ember.

Bejegyzések a témában:

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/tag/lakasberles-olaszorszag