Mindennapok

Újabb lista

Ismét jó kis amerikai lista arról, hogy szerintük hol jó nyaralni.

Szerencsére Toszkána és Budapest ismát rajta van 🙂

Il Paradiso in Europa

Qui l’idillio è perfetto: Gaiole in Chianti conquista il titolo di città più bucolica d’Europa. E tra i primi 10 posti in classifica, anche l’eterna Roma

Il paesino di Gaiole in Chianti, poco più di 2.700 abitanti, è il “luogo più idilliaco” d’Europa. A decretarlo è stata l’autorevole rivista statunitense Forbes, che ha pubblicato la top ten dei paradisi terrestri. In cima alle preferenze che appunto vede al primo posto il piccolo comune toscano. Ma oltre al piccolo borgo di Gaiole a rappresentare l’Italia in questa classifica c’è anche Roma, al nono posto.
Il territorio si snoda sulle due sponde del torrente Massellone, con due sistemi di colline che scorrono da Nord a Sud delimitando, per 8 km, l’Antica Valle delChianti. Questa terra si differenzia dalla colline senesi e fiorentine per la presenza di colli più irti, il vasto bosco di quercia, le ampie isole di vigne e di oliveti e le valli corte ed anguste isolate dal traffico.
Il Chianti racchiude tra le mura del suo centro storie e leggende davvero antiche: il territorio, sempre abitato  fin dall’epoca etrusca, garantisce con la presenza di alcuni toponimi la presenza etrusca anche a Gaiole. Rilevante anche la presenza latina, rinvenibile grazie agli antichi resti di una necropoli del II-III secolo d.C., Lucignano, San Sano ed altri. I numerosi villaggi attuali sono eredi della curtis tardo romana oppure sono estensioni di case medioevali che, dotate di strutture difensive, hanno dato luogo a borghi fortificati, come si può vedere a Vertine.

La forma del centro rivela la sua origine mercatale: l’abitato era tutto sviluppato lungo la strada che congiunge ilValdarno al Chianti, mentre nel luogo scelto per il mercato si slarga andando a formare l’odierna piazza principale. La piazza principale ha una forma di triangolo allungato, a cui lati si stagliano palazzotti del settecento. La chiesa parrocchiale, realizzata nel 1959, presenta una facciata neogotica, mentre il resto dell’abitato ha un aspetto moderno, dove si segnalano edifici fascisti di pregevole realizzazione.

Tanti i flussi turistici, soprattutto costituti da americani, che hanno puntato al comune toscano per le lorovacanze in Italia, in misura maggiore che in passato anche grazie al “richiamo” del Forbes. Questa la classifica completa: Saint-Remy-de-Provence, nel sud della Francia, al secondo posto, seguita da Copenhagen, Cefalonia, Lubjana, Burford, idilliaco paesino nelle Costwolds vicino a OxfordBudapestSibiu, in Romania, Romae Deja, nell’isola spagnola di Maiorca.

Itt: http://viaggi.libero.it/week-end/26874098/il-paradiso-in-europa

Reklámok
Étel - ital

Tagliatelle piselli-funghi-pancetta

Újabb tavaszi recept, nagyon finom (két személyre):

– egy apróra felvágott hagymát olajon és kis bacondarabokkal  megdinsztelek, majd hozzádobok két maréknyi kifejtett borsót (ha mélyhűtött, akkor a nagyon zsengét válasszuk), és 8-10 megtisztított, feldarabolt gombát. Namost a gomba nagyon jó, de rengeteg idő elmegy az apróbbak tisztításával, ezért én csak nagyon jól lemosom, és nem húzom le a “héját”. Nem is érezhető a készételben, hogy ezt megspóroltam.

Só-bors, és lehet egy kicsit főzni. Ha nem elég a leve, akkor tegyünk hozzá egy kis tésztafőzővizet.

Közben kifőzzük a tésztát is, alapvetően a tagliatelle a kedvencem, de ehhez a körethez jöhet penne, farfalle vagy valamilyen apróbb tészta is.

Ha megvan, és leszűrtük, rádobjuk a köretre (legkésőbb ekkor azalatta már kapcsoljuk le a lángot, átkeverjük, és mehet az asztalra.

Kultúra, Vállalkozó - nõk

Mozi – nők – vállalkozás

Négy film, a női vállalkozókról, az Odeonban, ingyenes belépéssel.
Az első ma este….

– Coco Avant Chanel (mercoledì 25 maggio ore 20.30) un film di Anne Fontaine con Audrey Tautou, Alessandro Nivola, Benoît Poelvoorde, Marie Gillain, Emmanuelle Devos

– Julie & Julia (martedì 28 giugno ore 20.30) un film di Nora Nora Ephron con Meryl Streep, Amy Adams, Stanley Tucci, Chris Messina, Linda Emond

– Potiche la bella statuina (giovedì 22 settembre ore 20.30) un film di Francois Ozon, con Catherine Deneuve, Gérard Depardieu, Fabrice Luchini, Karin Viard, Judith Godrèche

– New in Town (giovedì 20 ottobre ore 20.30) un film di Jonas Elmer con Renée Zellweger, Harry Connick jr., J.K. Simmons, Frances Conroy, Siobhan Fallon Hogan

Mindennapok

Csalàd? Politika?

Risultati immagini per famiglia

A tegnap esti Report ismét a fiatalok itteni helyzetét taglalta, a megszokott alapos és objektív stílusban (Generazione a perdere, megnézhető és elolvasható a honlapjukon, nagyon ajánlom az ide nagy reményekkel készülő magyaroknak).

Én is sokszor írtam már arról, hogy Olaszország nem fiataloknak, nem diplomásoknak való ország, ahonnan a jól képzett fiatal diplomások menekülnek, és ahol az ittmaradók 30 %-a (átlagos adat, természetesen a korcsoporttól függően  változik) nem dolgozik, aki pedig dolgozik, az alkalmi szerződésekkel, minimális pénzért teszi, és persze a szülők nyakán él, nem alapít családot, nem halmoz fel nyugdíjra jogosító éveket, szóval a helyzet drámai, még a többi nyugati országnál is drámaibb.

Az EU egyik legalacsonyabb születésszámával, és a világ harmadik legöregebb népességével “büszkélkedhet” az ország, és jó úton van afelé, hogy felélje a családi megtakarításokat.

Mondok két adatot, az egyik a tegnapi adásból, a másik kutatásból, statisztikákból származik:

– 1998 és 2007 között a fizetések 0,1%-al nőttek.  A cégek profitja ellenben 9-10 %-os éves növekedést mutatott, csak az a gond, hogy ezen cégeknek csak 0,5%-a költött innnovációra, kutatásra, fejlesztésre. (most nincs adatom az áraemelkedésre, de az euró bevezetésével kb minden megkétszereződött)

– a tavaly családpolitikára költött összeget idénre 72%-kal (!) csökkentették, ami azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb jut az egyébként is szegényes családi támogatásokra, bölcsődék egyéb családot segítő intézmények fenntartására.

A gond az, hogy ez a fiatal generáció elveszik (miből lesz nyugdíja? miből fog megélni, ha a szülei kihalnak mögüle?), és a következő (most meg nem születő) viszont ugye nem is lesz a munkaerőpiacon. Nem valami fényes a kép….

Tévé-kultúra

SOS tata

Ismét tévéről írok, mert az SOS tata az egyik kedvenc műsorom. Minden adásban adva van egy család, valahány problémás gyerekkel. Az előző évadokban általában az alapfelállás a papa-mama és (leginkább) két/három gyerek volt. Idén viszont már ennél bonyolultabb családi felállásokat is kezelnek: elvált szülők, újabb házasságban élő szülők, nagyszülőkkel élő család, gyerekét egyedül nevelő felnőtt … egyre több családi konstelláció felmerül – mert persze az olasz családok is változóban, és erről nem lehet nem tudomást venni.

Szóval van a problémás gyerek: meglepő, hogy a problémák nem is olyan különbözőek, általában a hiszti, a nem alvás, nem evés, a komunikáció hiánya az alapfelállás, kiskamaszoknál az érdektelenség és lázadás – ami miatt a meggyötört szülők segítséget kérnek.

Ilyenkor az egyik tata beköltözik egy hétre a családhoz. Két napig csak megfigyeli a családot – ilyenkor általában kiderül, hogy mi a nehezen viselhető viselkedés oka. Mert persze a legtöbbször nagyon “egyszerű” az ok, általában az,hogy a szülők nem eleget, és nem jól foglalkoznak a gyerekekkel, bármennyire is meg vannak győződve ennek ellenkezőjéről.

Aztán öt napig a tata szabályai szerint élnek, általában hatalmas fejlődést elérve a viselkedésekben. A gyerekek és a felnőttek viselkedésében egyaránt.

Egyrészt szerintem sokat lehet mindebből tanulni, akinek gyereke van, az elgondolkozhat, miben hasonlít a saját viselkedése a tévében látotthoz…. Másrészt nagyon tetszik, hogy nem hibáztat, nem felró, hanem pozitívan, közös célért dolgozva ad tanácsokat a műsor, illetve a tata.

És igaz, hogy a tévét már régen nem a nevelő funkciójáért nézzük, szeretjük, szerintem igenis pozitívan járul hozzá a családok kultúrájához a műsor. Mert ha csak néhány család elgondolkozik azon, mit tehetne meg a saját harmóniájáért, már nyertünk vele. Társadalmi szinten…

És ne felejtsem, idén van egy afrikai származású tata is, aki a saját kultúráját is beépítve neveli a családokat.