Felhìvàsok

Europe in Budapest. A Guide to its many cultures

Nell’ambito delle attività dedicate alla presidenza ungherese del Consiglio dell’UE nello Spazio Europa, l’Ufficio d’Informazione in Italia del Parlamento europeo, la Rappresentanza in Italia della Commissione europea e l’Ambasciata di Ungheria in Italia, sono lieti di invitarLa all’evento

“La diversità culturale come priorità europea – il caso Budapest. Presentazione del libro “Europe in Budapest. A Guide to its many cultures”

19 maggio 2011, 16.45 – 18.00, Sala Natali, via IV Novembre 149, Roma

 Il libro, pubblicato in occasione della Presidenza Ungherese dell’UE, si propone come guida alternativa alla città di Budapest, presentandola attraverso le testimonianze tangibili che le culture delle varie nazioni europee vi hanno lasciato nel corso dei secoli.

La capitale ungherese, infatti, è stata plasmata, tra le altre, dalla presenza straniera: tedesca e austriaca, ma anche turca e russa, o ancora quella delle nazioni confinanti come slovacchi, serbi, romeni, croati, e delle minoranze autoctone, come i rom, e naturalmente dalla più grande comunità ebraica dell’Europa Centrale. Hanno lasciato traccia anche i popoli dell’Europa Occidentale e del Mediterraneo.

Non mancano i legami storici con l’Italia, come è testimoniato dalle statue che raffigurano Italiani che hanno avuto un ruolo importante nella vita dell’Ungheria: da San Giovanni da Capestrano a Marco d’Aviano, Giuseppe Garibaldi o Giorgio Perlasca.

Intervengono:

Clara Albani, Direttrice, Ufficio d’Informazione in Italia del Parlamento europeo

Gergely Pröhle, Sottosegretario, Ministero degli Affari Esteri Ungherese, responsabile per i rapporti bilaterali con i Paesi dell’Europa e per la promozione culturale

Per iscriversi inviare una mail a COMM-REP-ROM@ec.europa.eu
Tévé-kultúra

Euro Vízió??

Csak nem állhatom meg szó nélkül: volt ugye ez az Euroviziós Dalfesztivál, ami valamiért a magyaroknak olyan fontos évek óta, és ahol idén a magyar szereplő nem valami fényes hellyel zárt. Komolyan mondom, annyit emlegették a magyar sajtóban, hogy felmentem a youtube-ra és meghallgattam az egyébként egyáltalán nem rossz, sőt, kimondottan dallamos darabot. Namost persze (saját vélemény, nem érdemes belekötni :)) egyik dal éppen olyan, mint a másik, kb. egy szinten mozognak, egy az elvárás, lehetőleg dallamos és népszerű legyen.

Viszont: megütötte a fülem, hogy az olaszok meg másodikok lettek, egy szintén kellemes dallal (ami nekem valamiért nagyon ismerős, csak nem tudom felidézni, honnan – ha esetleg valakinek beugrana, az szóljon, szerintem csak annyit változtattak egy már sikeres darabon, hogy ne lehessen plágiumnak nevezni) . Szóval én életemben nem hallottam még Raphael Gualazziról, de tény, hogy nem az (olasz) zenegyűjtés a hobbim. A dal kellemes, simán el lehet hallgatni háttérzeneként.

Csakhogy, ami nagyon vicces, hogy második hely ide vagy oda, egy hangot nem hallottam – olvastam az egész eurovízióról az olasz sajtóban sem az előkészületek alatt, sem a megszerzett második hely után. Tegnap hazafelé az autóban rádiót (Capital) hallgatván tűnt fel az alábbi párbeszéd:

(egyik műsorvezető): te, azt hallottad, hogy olasz versenyző lett a második az eurovízióban, Azerbajdzsán után?

(másik műsorvezető): hahahah Azerbajdzsán… (és még valami nagyon ironikus megjegyzés, amire nem emlékszem pontosan), majd léptünk a következő megjegyzéshez.

Hát, ennyi. Szerintem Mo-n sem lenne érdemes ezen annyit gondolkozni. Igaz, hogy az olaszoknak megvan a saját, különbejáratú San Remo-juk, na olyankor minden arról szól 🙂

San Remoról: https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2010/02/19/the-san-remo-phenomenon/

Felhìvàsok

Fotós és irodalmi pályázat

Firenze – Mancano meno di cinquanta giorni al termine di scadenza del bando per partecipare al Concorso Nazionale di Poesia e Fotografia “Akmàios”, organizzato dalla cooperativa editoriale “Akmàios” con i patrocini dell’ Osservatorio Comunicazione Partecipazione Culture Giovanili (Ocpg) e del Comune di Piano di Sorrento.

Fino al 30 giugno il Concorso “Akmàios” permette a chiunque, senza limiti di età e di residenza, di cimentarsi liberamente nelle categorie di Poesia e Fotografia. Si possono presentare un massimo di tre opere per ciascuna categoria (poesia e/o fotografia) a tema libero.
Per la sezione “Poesia a tema libero” la cooperativa editoriale “Akmàios” si impegna a prendere accordi con il vincitore per la realizzazione e la stampa di (almeno) quaranta copie con le opere del primo premiato nonchè, al termine del lavoro, a proporgli eventualmente la prima presentazione ufficiale dell’opera nella città di Piano di Sorrento.
Per la sezione “Fotografia a tema libero” il primo premiato riceverà una macchina fotografica digitale. In alternativa a questi premi sono previsti premi in denaro, oltre a targhe e riconoscimenti scelti dalla giuria di esperti.
La categoria Poesia e Fotografia a tema “la tutela dell’ambiente” è riservata alle scolaresche e a tutti coloro i quali vogliono partecipare in qualità di studenti.
Per conoscere le modalità e i termini di presentazione delle opere leggere il Regolamento e stampare le Schede di partecipazione allegate a questa comunicazione o cliccare su
http://giornaleilcentro.wordpress.com/iniziative/concorsi/
Tutte le opere saranno esposte durante la premiazione che si terrà il 30 settembre 2011 presso i locali di Villa Fondi a Piano di Sorrento e le opere premiate avranno inoltre visibilità sui media locali. Per ulteriori info:
concorsoakmaios@yahoo.it

Firenze

Rózsakert

Felújították, rendbehozták a Rózsakertet (Giardino delle Rose) Firenzében, így két év kihagyás után ismét látogatható.

Jókor nyitották meg, most már javában virágoznak a rózsák, amelyből sokféle szín és típus található a kertben.

A kert a piazzale Michelangelo alatt található (viale Giuseppe Poggi), így aztán már csak a kilátás miatt is érdemes egyszer benézni.

Reggel 8h-tól este 8h-ig tart nyitva, a belépés ingyenes.

(A felújítás előtt csak a rózsák virágzása alatt volt látogatható, most igyekeztek kitolni a látogatóidőt.)

Maga a kert 1865 óta létezik, az egyesítás utáni első időszak alatt hozták létre, amikor Firenze főváros volt.

Egy 1902-es leltár szerint akkoriban 1020 rózsafajta volt benne, összesen 3943 példányban. Ma kb. 400 fajtát találunk, 1200 tővel, ey persze kevesebb, de azért egy látogatást megér….

Infrastruktúra

Vizitdíj a lottózóban

Livorno- ból jött a hír, hogy május 9-től már a lottózókban is be lehet majd fizetni a vizitdíjat. Ez utóbbi – Magyarországgal ellentétben – minden esetben fizetendő, ha az ember orvosi ellátást vesz igénybe, nagysága általában régiótól, kórháztól függő. Ez azt jelenti, hogy 26 000 helyen be lehet majd fizetni a ticket-et, és ezzel minimálisra csökken a fizetésre elvesztegetett idő.  Nem ingyen van persze a szolgáltatás, 1,55 euróba kerül minden fizetés.

Firenze

A 15 eurós fagyi

Két német turista jól bevásárolt Firenzében: az ostyába kért fagyi 15 euróba került (a fagyisok szerint kalóriaértékben egyenértekű egy teljes étkezéssel!!! Mi van, megőrültek ezek????) A papírkapszliban kért fagy “csak” 12 eurót kóstált. A németek még túl jók is voltak, nem jelentették fel a fagyist, csak elmesélték a nekik szállást adó agriturismoban, mi történt.

Az agroturismo tulajdonosa -teljesen jogosan – bejelentette az árakat, amire a turizmusért felelős regionális illetékes egész egyszerűen azt mondta: “Rablás”.

Namost persze vitáznak arról, hogy ha ki van írva az ár, és ennek tudatában veszik meg az emberek a terméket, akkor nincsen semmi gond, szabad a választás, szabad a vásár.
De a turisztikai szakemberek meg arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen magas árak hosszútávon az egész turisztikai iparnak ártanak: elijesztik az embereket. Mert ugyan Toszkána nem reklám kérdése, azaz ide akkor is jönnek a turisták, ha válság van, azért nem kellene teljesen eldobni az agyunkat. Nem pont így, de kb. ezzel a tartalommal reagáltak a helyi illetékesek.
A minisztérium ugyan nemrégen zöldszámot létesített az ehhez hasonló bejelentésekre, de a fogyasztók érdekvédelmi szervezete kifogásolja ezt a tevékenységet, mondván, hogy a minisztérium nem tudná a bejelentéseket érdemben kivizsgálni.
Ugyanennek a szervezetnek a felmérése szerint egy hét Firenzében legalább 1113 euróba kerül (utazással együtt) – kevesebbe, mint Róma, de többe, mint Velence.
Az utazásod szervezéséhez segítség itt.
Infrastruktúra

Talált pénz?

Olaszországban, mint szinte minden más országban, nagy probléma, hogy nehezen átlátható a közös pénzek (pénzünk) elköltésének struktúrája. Azaz jó sok adót befizetünk a közösbe – már aki, mert az adóelkerülés nagyon is jelentős-, aztán majd lesz valami azzal a pénzzel. De igazándiból nem nagyon tudjuk, mikor mire mennyi megy el, és sokszor a legalapvetőbb szolgáltatások is hiányoznak.

Tehát levonják a fizetésem felét, de nincs bölcsőde, az utak járhatatlanok, a közszolgáltatások délben bezárnak. Van esély, hogy ezekre is jusson a (demagóg vagyok, tudom) a sokezer állami autó meg a parlamenti képviselők élethosszig tartó juttatásai mellett (netán helyett????)

Természetesen az esélyegyenlőség valós előmozdítása irányában tett lépések nagyon hasznosak lennének, de nulla esélyünk van, hogy ellenőrizzük, netán rendszerszinten hatással legyünk a pénzek idecsatornázására. Nehezíti a dolgot, hogy itt nem egyszeri megvalósítandó szolgáltatásról vagy beruházásról van szó (“egyszerűbb” autópályát építeni), hanem az ún. horizontális (azaz minden tevékenységünkbe rendszerszinten beépítendő) dolgokról. Szóval érvényesíteni kellene a munkaerőpiaci politikákban, az adópolitikában, a társadalompolitikában, az infrastruktúrában, a közlekedésben és még sorolhatnám.

Olaszországban ezért volt egy megállapodás, hogy a közszférában dolgozó nők későbbi nyugdíjbavonulásával nyert pénzeket a nők esélyegyenlőségének elősegítésére fordítják.

2009-ben ugyanis válságkezelés indoklással a közszférában dolgozó nők nyugdíjazási életkorát 60-ról 65-re emelték, a férfiakhoz hasonlóan.

Mivel a nők alacsonyabb nyugdíjazási életkorát mindig úgy értelmezték, hogy kompenzálják vele mindazt a sok nem fizetett munkát, amit a nők életük során a háztartásban, a gyerekeik és ápolásra szoruló rokonaik mellett végeztek, ingyen. Ezért politikai megfontolásból azt is eldöntötték, hogy az későbbi nyugdíjazással megnyert pénzt arra fordítják, hogy az ilyen típusú (nem fizetett) munkaterheket enyhítsék, tehát “társadalom- és családpolitikai célokra” költsék, különös tekintettel a “gyerekek és beteg hozzátartozók ellátására, és a családi és munkahelyi munka összeegyeztetését segítő szolgáltatásokra”. Értjük ugye? Ha kicsit világosabban beszélünk, akkor itt bölcsődékről, idősellátásról, estig nyitvatartó szolgáltatásokról van szó (ahova el tud menni a dolgozó munkaidő után és nem kell szabadságot kivenni minden piszlicsáré ügy elintézéséhez).

Ráadásul ezzel a gazdaságot is dinamizálják, mert aki gyerekek mellett dolgozik (és jó esetben nem csak a nőkről lenne szó, de az már meghaladná a politikusok értelmi képességeit), szolgáltatásokat vesz igénybe, ami viszont újabb munkahelyeket teremt…

Így tehát stratégiai jelentősségű az erre való költés.

Namost persze ahhoz, hogy a pénz jól és valóban erre költessen el, nagyon kell figyelni, mert a rendszer bonyolult, és átgondoltan kell haladni.

3,7 milliárd euróról van szó, a 2010  és 2019 közötti időszakban, és 2020-tól  évente 242 millióról. Szépen szét is osztották évekre lebontva.

2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 dal 2020
120 242 252 392 492 592 542 442 342 292 242

(millió euró)

Az első év telt el, tehát megvizsgálták, hogy mentek a dolgok 2010-ben, illetve mi a helyzet a 2011-es résszel.

Ami legelőször kiderült, az az, hogy nem is lett meg az átfogó esélyegyenlőségi stratégia konkrét feladatokra való lebontása, sőt, a teljes 2010-es és 2011-es összeg “valahogyan” a közpénzek helyrebillentő csomagjába került. Olyan ez egy kicsit, mint amikor otthon ülök egy héttel a hónap vége előtt, és van kétezer forintom, hogy a családnak bevásároljak ennivalót a következő hétre. Mielőtt azonban elkezdem írni a listát, csönget a postás és ki kellene fizetnem a gázszámlát. Hát kifizetem, aztán meg ott találom magam bavásárlólista és pénz nélkül…. és tulajdonképpen tudtam én, hogy a gázt majd ki kell fizetnem (mert már elfogyasztottam ugye), de nem tettem félre pénzt rá. Így viszont bevásárolni sem fogok tudni…

Hát így valahogy.

A jó hír, hogy 2012-től még megvan a pénz. Arra kellene vigyázni, hogy ne úgy végezze, mint a 2010-es és a 2011-es. Egyelőre ugyan van stratégiai cél, de konkrétan még nem vezette le senki, hogy lehetne értelmesen erre költeni a pénzt, bár egyetértenek a dolog fontosságában.

Étel - ital

Hamis parmigiana di melanzane

Hamis, mert a rendes parmigiana jó hosszasan készül -de persze nagyon finom-, ez meg hamarabb megvan (és talán könnyebben is emészthető).

(Mondjuk, mikor a páromnak mondtam, hogy parmigiana falsa-t készítek, nagyon furán nézett rám, de sebaj 🙂 ). Két személyre így készül:

Felkarikázom (amolyan fél centisre) a két közepes, megmosott padlizsánt, majd több adagban kevés olajon egy teflonedényben a karikák mindkét oldalát megsütöm. Nem kell sózni, csepegtetni, teljesen felesleges. Ja, és sót sem teszek rá ebben a fázisban. A lényeg, hogy a nedvességét kicsit kiengedje, és puhuljon. Ez a leghosszabb fázis a dologban, innentől már csak pakolgatni kell. A sütögetés alatti időt is kihasználom azzal, hogy felvágom a mozzarellát és szűrőben csepegni hagyom. Megmosok, felkarikázok két közepes paradicsomot, és kb 10 dkg mortadellát (otthon esetleg valami egyéb szalámival / főtt sonkával lehet próbálkozni.

Veszek egy jénai (vagy más kerámia) sütőedényt (ami bírja a kicsit előmelegített sütőt is). Olajjal megkenem, és mehet bele a padlizsánréteg, aztán a paradicsomkarikák, a mortadella es a mopzzarelladarabok, szépen sorban. Végül ismét padlizsán jön, amire reszelt parmezán kerül.

Sütőben addig sütöm, míg színt kap a sajt a tetején. Friss kenyérrel nagyon jó!

Étel - ital

Kuszkusz

Most, hogy már otthon is lehet kuszkuszt (vagy, ahogy errefelé írják: cous cous-t) kapni, megosztom veletek egyik alap-kuszkuszreceptünket, amit nyaranta hatalmas mennyiségben fogyasztunk.  Vegák is ehetik, ezt a fajtát mindenképpen.

Előkészítem a kuszkuszt: valaki felönti vízzel és bedugja a mikróba, én speciel sós forró vízzel öntöm fel a kis olajjal már étkevert kuszkuszt, amit aztán párszor még átkeverek, miközben magába szívja a vizet. A csomagoláson megtalálható mennyiségeket érdemes betartani.

Eközben egy másik edényben összekeverem a feldarabolt paradicsomot, a feldarabolt salátát (jó apróra) és a (jó és lehetőleg olasz) fekete olívabogyót. Sózom, borsozom, meglocsolom olívaolajjal.

Ezt keverem a már kihűlt kuszkuszba, aztén egy fél órára mehet a hűtőbe.

Ha igazán finomat akarunk (és másnap nincsen fontos találkánk :)), akkor mehet bele apróra vágott salottahagyma. Én egyébként szinte csak salottahagymát használok, mert kevésbé csípős / erős az íze, mint a “rendes” hagymának.