Mindennapok

Politika

Berlusconi kudarca – Válás olasz módra  (Magyar narancs)
A tavaly márciusi (részleges) regionális választások előtt az volt az általános vélemény, hogy a Silvio Belusconi körüli botrányok, a miniszterelnök sokakat felháborító, ellenfeleit lekezelő nyilatkozatai ellene fordítják majd az olasz szavazókat. Nem ez történt, és ha a kormányzó koalíció nem is erősítette meg a pozícióit, igazi elmozdulás nem következett be. A mostani – ugyancsak részleges – helyi választások előtt talán emiatt is sokkal óvatosabbak voltak a találgatások, pedig Berlusconi most is megtett minden tőle telhetőt, hogy ébren tartsa a vele szembeni indulatokat. Fitymálva nyilatkozott a baloldali politikusok szerinte hiányos tisztálkodási szokásairól, az őt újból és újból perbe fogó ügyészeket pedig “a demokrácia rákos kelevényeinek” nevezte. A mostani párizsi G8-csúcstalálkozón még Barack Obamának is panaszkodott az őt üldöző baloldali jogászok “diktatúrájára” – egy másik alkalommal pedig kijelentette, hogy ő minden idők legüldözöttebb embere. Ehhez képest a mostani választási kampány során talán túlságosan is merésznek mutatkozott, amikor a választást megpróbálta egyfajta, a személyéről ítéletet mondó népszavazásnak beállítani. Alighanem azért volt ilyen magabiztos, mert többek között éppen abban a városban, Milánóban kellett döntenie a mostani szavazásnak az új polgármester személyéről, amely felemelkedésének és kiteljesedő hatalmának a központi színtere, pártjának évek óta biztos támogatója volt (pályafutását Az unga-bunga lovagja című cikkünkben ismertettük részletesen: MaNcs, 2011. március 10.). Itt azzal próbált besegíteni támogatottjának, hogy alpári cigányozással és muszlimozással vizionálta, hogyan lesz Milánó a prostitúció és az erőszak városa a baloldali jelölt sikere esetén. De győzelemre számított az eddig balközép vezetésű Nápolyban is, ahol gyakori látogatásain a krónikus szemétszállítási válság és más problémák megoldásának rettenthetetlen lovagjaként lépett fel a követői által így is nevezett Cavaliere.
Amikor a két héttel ezelőtti első forduló nem hozta meg a várt sikert, maguk az általa vezetett Szabadság Népe Párt (PdL) jelöltjei kérték diszkréten, hogy vegyen kissé vissza, ne rontsa tovább az esélyeiket, de már késő volt, nem lett meg Nápoly, Milánó pedig elveszett, és összességében is a kormányzó pártok visszaesését hozta az ország mintegy harmadára kiterjedő választás.
A hajthatatlan államügyészek eddig már öszszesen 24 esetben próbáltak Berlusconi nyakába varrni különféle (főleg adóelkerüléssel és megvesztegetéssel kapcsolatos) bűncselekményeket – végül is mindeddig sikertelenül. A közvéleményt megosztották ezek az ügyek, és úgy tűnik, hogy a többség mindeddig baloldali (horribile dictu: kommunista) ármánykodást látott mögöttük. Ehhez képest figyelemre méltó fordulat, hogy a 18 éve jobboldali konzervatív vezetésű Milánóban az a Giuliano Pisapia győzte le az eddigi polgármestert, Letizia Morattit, aki az ellenérdekelt tőkéscsoport ügyvédjeként elérte, hogy a bíróság 750 millió euró (!) kifizetésére kötelezze Berlusconi cégét, a Fininvestet (bár a pereskedés még nem ért véget). Pisapia, aki korábban a kommunista utódpárt képviselője volt, a kampányában kizárólag helyi ügyekre szorítkozott, kerülve az országos pártpolitikai felhangokat. Nápolyban pedig a korábban maffia-összefonódások ügyében vizsgálódó európai parlamenti képviselő, Luigi de Magistris győzte le jobboldali ellenfelét az Értékek Olaszországa (IdV) nevű párt színeiben, miután az eddigi baloldali polgármester már az első fordulóban kiesett. Az IdV kezdeményezésére júniusban három kérdésben is népszavazást rendeznek Olaszországban – tárgyunk szempontjából az a leglényegesebb, amely a “legitim akadályoztatásra” vonatkozó törvény eltörlését követeli. Ez a kifejezetten Berlusconira szabott törvény teszi lehetővé, hogy a miniszterelnökkel szembeni perek sorra halasztást szenvedjenek.
A kérdést különösen időszerűvé teszi, hogy éppen kedden folytatódott annak a pernek a tárgyalása, amelyben azzal vádolják a kormányfőt, hogy kiskorú prostituált szexuális szolgáltatásait vette igénybe. Az ügy a jelek szerint megrendítette Berlusconi jelenleg 30 százalékos arány körül mozgó népszerűségét női szavazói körében, és februárban hatalmas nőtüntetéseket váltott ki az olasz nagyvárosokban. ‘ maga nem jelent meg a tárgyaláson, ahol egyelőre még a milánói bíróság illetékességét is vitatják.
Az olasz balközép és legnagyobb csoportja, a Demokrata Párt (PD) úgy látja, hogy legmerészebb várakozásait is felülmúlta a mostani választási eredmény, jelezve, hogy el lehet mozdulni az évek óta befagyott belpolitikai holtpontról. Romano Prodi korábbi miniszterelnök azonban joggal hangsúlyozta, hogy helytelen volna országos fordulatként ünnepelni a sikert, hiszen nem általános politikai programok mentén zajlott a küzdelem, ráadásul a 60 százalék körüli választási részvétel sem az új keletű elköteleződés erősödését jelzi. Ennek ellenére máris vannak találgatások a 2013-ban esedékes választások esetleges előrehozatalát illetően. Berlusconi és pártja természetesen kizárja ennek a lehetőségét, és ha netán mégis bukik az igen szűk parlamenti többséggel rendelkező jobbközép kormánykoalíció, ez legfeljebb az északolasz (“padániai”) különérdekeket képviselő Északi Liga (LN) kiválásának lehet a következménye. A mostani két választási forduló között az LN igencsak morózusan fogadta, hogy a PdL visszaesése az ő eddigi sikersorozatának is véget vetett. Persze attól, hogy a kormány marad, a 74 éves Berlusconi elvileg éppenséggel távozhat idő előtt: pártján belül egyre erősebben sürgetik egy utódjelölt megnevezését, sőt konkrét (bár a kabinet részéről elutasított) találgatások is felbukkantak, miszerint például Giulio Tremonti gazdasági miniszter állhatna a kormány élére.

– kovácsy

http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=23831