Infrastruktúra

Nàpoly – szemèt

Nápolyi szemétvész – …és meghalni

Az olasz Dél fővárosa. A Vezúv és a Campi Flegrei vulkanikus mezői között, a világ egyik legszebb tengeröble szélén elterülő város műemlékei a világörökség részét alkotják, belvárosát 1995-ben nyilvánította védetté az UNESCO. Csodálatos hely, egykor a humanizmus, majd a felvilágosodás bástyája; kisugárzása egész Európában érződött. Most megint szeméttől bűzlik.
Az utcákon, tereken szeméthegyek magasodnak, sok ezer tonna hulladék lepi a központ és a külvárosok utcáit. A felborított tartályok, felgyújtott, mérgező füstöt eregető szeméthegyek között patkányok, bogarak nyüzsögnek. Az egészségügyi vészhelyzet a spanyol negyed sikátoraiban a legsúlyosabb (itt szállásolták el a XVI. században a spanyol uralom elleni lázongások elfojtására ide vezényelt katonákat). Úgy 14 ezren laknak itt, négyezer család él alig egy négyzetkilométerre zsúfolva. Itt gyújtják fel a leggyakrabban a szeméthegyeket, mert még a mérgező füst is jobbnak tűnik, mint a szemétben tenyésző sokféle kórokozó.
A vész, ami néhány nappal azután robbant ki, hogy beiktatták az újonnan választott baloldali polgármestert, Luigi De Magistrist, talán most súlyosabb, mint a korábbi években. Okai szerteágazók. A helyi városvezetés hibái és mulasztásai, melléfogások a fejlesztésben, a politikai érdekek, a környezetvédők oktalan makacssága, az iparfejlesztés tévútjai, s nem utolsósorban a helyi maffia, a camorra mind-mind hozzátette a magáét a válsághoz. Nápolyban nem épültek európai normáknak megfelelő szemétlerakók és korszerű hulladékkezelők. A szemétszállításra, szennyvízkezelésre, tengervíz-sótalanításra szakosodott piacvezető olasz cég, az Impregilo ugyan épített hét hulladékfeldolgozó üzemet, melyekben tüzelőanyagot állítanak elő a háztartási hulladékból, csak éppen nem működnek jól. Későn kezdték tervezni, és későn helyezték üzembe a szemétégetőket is: Acerrában, Nápoly közelében másfél éve működik egy évi 600 ezer tonna hulladék elégetésére alkalmas, ám ez édeskevés. Az előző polgármester az előző szemétválság közepén mégis kijelentette, hogy márpedig szemétégetőt az ő városában nem fognak építeni; tudniillik a környezetvédők ellenzik. Késett a szerves hulladékot komposztáló feldolgozók kiépítése is – ezekhez egyébként is szelektív gyűjtésre volna szükség.
A válság persze előnyös a szervezett bűnözés számára is. A szemétszállítást és -feldolgozást a camorra, illetve a vele kapcsolatban álló kiterjedt kisvállalkozói kör végzi, jórészt törvénytelenül – viszont olcsóbban, mintha korszerű módokon menne ugyanez. A helyi politikai vezetés nem tud vagy nem akar szembemenni ezzel az érdekkörrel, ha éppen nem a kezére játszik.

Gyenge és alkalmatlan
A probléma csak országos szinten oldható meg. Immár a kormánynak kell beavatkoznia – s a maga módján, iszonyú viták közepette és felemás eredménnyel meg is tette; eredeti szándéka arra irányult, hogy a szemetet elszállíthassák Campanián kívülre, más tartományokba is. E megoldásnak leginkább az Északi Liga szegült ellen. A párt vezetője, Umberto Bossi leszögezte: északra egyetlen vödör szemetet sem hozhatnak. Végül is az ő akarata kerekedett felül: a kormányrendelet szerint Campanián kívülre is szállítható a nápolyi szemét, de csak akkor, ha a céltartomány is hozzájárul, s ha a kormányzat nem gyakorol semmiféle nyomást rájuk a befogadás érdekében. A rendelet nem hirdet országos vészhelyzetet sem, ami pedig költségvetési forrásokat nyithatna meg. Eddig a húszból nyolc tartomány nyilvánított készséget a szemét befogadására (Toscana, Emilia-Romagna, Ligúria, Lombardia, Friuli-Venezia Giulia, Szicília, Puglia és Marche), de mindegyik kikötötte, hogy csak akkor, ha Nápolyban engedélyezik végre az ottani szemétlerakók megnyitását. (Ezt most a környezetvédők akadályozzák.) Utóbb Lombardia, az egyik leggazdagabb északi tartomány visszakozott: “Nincsenek meg a helyi feltételek, és nem is akarunk közreműködni a nápolyi szemét eltakarításában” – közölték a helyi hatóságok. Bossi ráadásul a Liga képviselőinek azt az utasítást adta, hogy ne szavazzák meg a kormányrendeletet, így arra csak a többségi kormánypárt, a kormányfő Szabadságpártjának (PdL) képviselői szavaztak: Berlusconi vereséget szenvedett szövetségesétől, a Ligától.
A nápolyi városvezetés következetlennek tartja a kormányrendeletet, amelyet az utolsó pillanatban hoztak össze, hogy kielégítse az Északi Liga igényeit, mégis úgy tűnjék, a kormányzat igyekszik tenni valamit Nápolyért és a Délért. De Magistris szerint a camorra szervezi a rendbontást meg a zavargásokat, mert meg akarja rendíteni a május végi politikai fordulat nyerteseinek helyzetét. De a szemétprobléma, teszi hozzá a polgármester, nemcsak Nápolyé. Valóban van felelőssége a tehetetlen vagy korrupt helyi vezetésnek – hiszen évtizedeken át ők járultak hozzá, hogy fél Olaszország veszélyes hulladékait ide szállítsák, hogy az északi ipartelepek Nápoly környékét és a Délt az ország szeméttelepeként kezeljék. Ám a Liga aljas és önző érvelése elfogadhatatlan. Bármit is állítanak a padániai (Pó-völgyi) “szeparatisták” és a szűkkeblű regionális önzést támogatók, ami itt történik, nemzeti tragédia és kudarc, amiért nem kizárólag a campaniai helyi közigazgatás a felelős.
Mindeközben az Európai Unió szankciókkal fenyegeti Olaszországot, mert nem tartja magát az európai normákhoz. A katolikus püspöki kar kiáll a város mellett, bírálja a Ligát, és a nemzeti szolidaritást kéri számon. (Berlusconi végül már azért könyörgött Bossinak, hogy legalább a püspökökre hallgasson.) Nápoly érseke, Crescenzio Sepe szintén felemeli a szavát a kormánnyal szemben: Nápolyt megalázták és elárulták, mondja, hiába várt segítséget és szolidaritást. A “megoldást” keményen bírálta nemcsak az ellenzék, de a nápolyi származású államfő, Giorgio Napolitano is.
A városban a helyzet napról napra rosszabb. Az elszállítatlan szemét mennyisége július 10-én elérte az 1700 tonnát, és megteltek a szemétőrlő berendezések is, amelyek jelenleg a szemétlerakókat helyettesítik. Egy amerikai tanulmány azt állítja, hogy Campania tartományban a legmagasabb a rákban elhalálozók aránya az egész országban, s ennek egyik fő oka az illegálisan kezelt és tárolt szemét. De Magistris polgármester munkacsoportot állított fel, hogy dolgozzon ki tervet Nápoly önellátására, saját feldolgozókkal és szelektív hulladékgyűjtéssel. Sokat remél a lakossági tájékoztató kampánytól is. De helyi erőfeszítések ide vagy oda: a nápolyi szeméthegyek körül politikai játszma folyik, melyben újra megmutatkozik a Berlusconi-kormány gyengesége és alkalmatlansága.

(Fordította Magyar Péter)

Massimo Congi

Mindennapok

Miért pont Olaszország?

Egy kis személyes történet…. mert ugyan sok bejegyzésből érintőlegesen kiderülnek dolgok rólam, az itteni életemről, de ritkán szoktam közvetlenül saját élettörténetet mesélni. Itt az ideje hát. Legyen mondjuk a nyárra való tekintettel? Vagy csak úgy…

Szóval (anyázzatok nyugodtan, ti mindannyian, akik mindenáron szeretnétek ide kiköltözni….) én sosem vágytam Oo-ba élni. Éltem Svájcban, jó sok időt töltöttem Franciaországban, szeretem a szervezett, rendezett országokat, és bárhol máshol el tudtam volna képzelni az életemet, de éppen Oo-ban… sosem. És dacára a latintanulmányoknak, a sok olasz középkoros olvasmánynak, meg persze Szerb Antalnak, a vakációk tervezésénél sem jött szóba, hogy ide jöjjek. Valahogy úgy voltunk vele, hogy Oo.  elég közel van Bp-hez, raérünk majd öregkorunkban meglátogatni. Ha kibírt kétezer évet, megvárja majd a mi nyugdíjas korunkat is….

Emellett van egy világos bőrtípusom (minden bőrgyőgyász sikítva utasít, hogy lehetőleg SOSEM menjek a napra, de utcán sem maximális fényvédelem nélkül), és németes munkakultúrám (igen, mindent rigorózusan elvégzek, adott időre, különben rosszul érzem magam – így neveltek).

A tésztát sosem ettem, jó, ha két-háromhavonta eszembejutott, hogy az is étel, a fagyit meg mióta gyerekként állandó mandulagyulladás okán eltiltottak tőle, gyakorlatilag nem is kezeltem ételként.

Ja, és hogy ne feledjem, sosem értettem, mit esznek a nők a déli pasikon….

🙂 🙂 🙂 🙂 🙂

Namost az úgy szokott ugye lenni, hogy ha valamit nem kergetünk nagyon, azt előbb vagy utóbb elérjük. Így  jött, látott és győzött az olasz szerelem. Mit volt mit tenni, el kellett dönteni, és hát jöttem.

Azóta – három év  kellett hozzá – megszoktam a tésztát (és már emészteni is tudom), hetente akár többször is megeszem. A fagyi is lecsúszik jövet-menet. A nappal nem tudok mit csinálni. Vagy mondjuk, hogy “hála” az áldatlan olasz munkaerőpiacnak, dolgozom látástól mikulásig, így aztán ritkán megyek a napra. A munkahelyi viszonyokról morgok eleget ebben a blogban is, és mivel külföldi partnerekkel is dolgozom, mindig nagy megkönnyebbülés, amikor pl. a német partner időben elküldi a megígért anyagot.

Hogy ezek mind sztereotípiák? Azok. Biztos mindenki tud egy példát mutatni mindennek az ellenkezőjére (akár Oo-ban, akár máshol), de hogy nagy átlagban hogy működnek a dolgok, azt azért nehéz cáfolni. És ezzel együtt kell élnem, nincs mit tenni…  ám az is igaz, hogy egyre könnyebben megy, lehet, hogy tényleg mindenhez hozzá lehet szokni????

Országjárás

Loro Ciuffenna

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Firenzéből Arezzo felé menet, érdemes letérni az autópályáról és megnézni a környéket. Nemcsak a balze miatt, hanem egy zsebkendőnyi (6000 lakosú) kisváros miatt is, amit hivatalosan is a borghi piú belli d’Italia (legszebb olasz kisvárosok) közé sorolnak.

Loro Ciuffenna-ról van szó, ami a hegyoldalban épült és sok évszázados történelméből a mai napig sok dolgot megőrzött. Már az etruszkok is lakták, ahogy arról Titus Livius római történetíró is megemlékezett. A Cassia Vetus római út is errefelé vezetett, tehát már akkor virágzó kereskedelme volt a helynek. A középkorban pedig a Firenzei köztársaságnak volt a része, és 1426-ban először már Loro néven említik.

Maga a város nagyon pici, de a néhány házból álló magja festőien szép. A városkát átszelő folyóra épült malom pedig a legrégebbi, még ma is működő példány Toszkánában, 1100 körül épült, de a mai napig őrölnek benne gesztenyelisztet, ami a környék jellegzetessége.

A központban több kávézó található és a Torre nevű étterem nagyon finom menüvel várja a betérőket.

Országjárás

Arezzo

Ha valahonnan ismerős lesz Arezzo, az nem véletlen. Az “Élet szép” című filmet forgatták itt, amiről a helyiek magyarázó táblával is megemlékeznek.

De nem csak ezért érdemes ide ellátogatni, hanem azért, mert gyönyörű toszkán városkát találunk három völgy (Val Di Chiana, Casentino, Val D’Arno) találkozásánál. Egy kis domba épült a belváros, már az etruszkok előtt is lakott területre. A legtetején a dómmal, ami impozáns gót székesegyház, de “természetesen” több kisebb román templomot (san Francesco, San Domenico) is találunk szerte a belvárosban.

A városháza épülete szintén látogatásra méltó, ha szerencsénk van, felmehetünk a  toronyba is.

A dombtetőn mindezek melett nagyon szép parkot is találunk, majd onnan lefele indulva a corso Italia-n általában nyüzsgő boltokat, bárokat. A főtérre (piazza Grande) mindenképpen nézzünk be, mert nagyon szép, több történelmi időszak építményeit egy helyre sűrítő helyet találunk, aminél kevés szebb van Olaszországban.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.