Mindennapok

Miért pont Olaszország?

Egy kis személyes történet…. mert ugyan sok bejegyzésből érintőlegesen kiderülnek dolgok rólam, az itteni életemről, de ritkán szoktam közvetlenül saját élettörténetet mesélni. Itt az ideje hát. Legyen mondjuk a nyárra való tekintettel? Vagy csak úgy…

Szóval (anyázzatok nyugodtan, ti mindannyian, akik mindenáron szeretnétek ide kiköltözni….) én sosem vágytam Oo-ba élni. Éltem Svájcban, jó sok időt töltöttem Franciaországban, szeretem a szervezett, rendezett országokat, és bárhol máshol el tudtam volna képzelni az életemet, de éppen Oo-ban… sosem. És dacára a latintanulmányoknak, a sok olasz középkoros olvasmánynak, meg persze Szerb Antalnak, a vakációk tervezésénél sem jött szóba, hogy ide jöjjek. Valahogy úgy voltunk vele, hogy Oo.  elég közel van Bp-hez, raérünk majd öregkorunkban meglátogatni. Ha kibírt kétezer évet, megvárja majd a mi nyugdíjas korunkat is….

Emellett van egy világos bőrtípusom (minden bőrgyőgyász sikítva utasít, hogy lehetőleg SOSEM menjek a napra, de utcán sem maximális fényvédelem nélkül), és németes munkakultúrám (igen, mindent rigorózusan elvégzek, adott időre, különben rosszul érzem magam – így neveltek).

A tésztát sosem ettem, jó, ha két-háromhavonta eszembejutott, hogy az is étel, a fagyit meg mióta gyerekként állandó mandulagyulladás okán eltiltottak tőle, gyakorlatilag nem is kezeltem ételként.

Ja, és hogy ne feledjem, sosem értettem, mit esznek a nők a déli pasikon….

🙂 🙂 🙂 🙂 🙂

Namost az úgy szokott ugye lenni, hogy ha valamit nem kergetünk nagyon, azt előbb vagy utóbb elérjük. Így  jött, látott és győzött az olasz szerelem. Mit volt mit tenni, el kellett dönteni, és hát jöttem.

Azóta – három év  kellett hozzá – megszoktam a tésztát (és már emészteni is tudom), hetente akár többször is megeszem. A fagyi is lecsúszik jövet-menet. A nappal nem tudok mit csinálni. Vagy mondjuk, hogy “hála” az áldatlan olasz munkaerőpiacnak, dolgozom látástól mikulásig, így aztán ritkán megyek a napra. A munkahelyi viszonyokról morgok eleget ebben a blogban is, és mivel külföldi partnerekkel is dolgozom, mindig nagy megkönnyebbülés, amikor pl. a német partner időben elküldi a megígért anyagot.

Hogy ezek mind sztereotípiák? Azok. Biztos mindenki tud egy példát mutatni mindennek az ellenkezőjére (akár Oo-ban, akár máshol), de hogy nagy átlagban hogy működnek a dolgok, azt azért nehéz cáfolni. És ezzel együtt kell élnem, nincs mit tenni…  ám az is igaz, hogy egyre könnyebben megy, lehet, hogy tényleg mindenhez hozzá lehet szokni????

Advertisements

16 thoughts on “Miért pont Olaszország?”

  1. Ismerős egy kicsit az, amiről írsz… közhelyként hat, de az ember sokszor valóban bevonz olyan dolgokat, amikre nem is gondol 🙂
    Én anno ösztöndíjjal érkeztem Itáliába. Igazából nem is akartam élni az ösztöndíj lehetőségével, mert úgy voltam vele, valamennyire úgyis csúsznak miatta a tanulmányok, és a kapott összegen kívül még jócskán hozzá kell tenni saját / családi forrásból… Továbbá számomra mindig Spanyolország volt az “álomhely”, de spanyol egyetemmel sajnos nem volt kapcsolata tanszékünknek. Aztán egy idős tanárnőm meggyőzött, hogy próbáljam ki, az én szakmámban egy ilyen úttal csak nyerni lehet, mennyi mindent lát, tapasztal, tanul az ember… és akkor mégis beadtam a jelentkezést — Olaszo.-t megjelölve abból a meggondolásból is, h annak a nyelvét (egyéb latin nyelvekre alapozva) talán könnyebb lesz megtanulnom… Nem számítottam rá, hogy ennyire jól fogom ott magam érezni és megtetszik majd a környezet; és a tervezett 5 hónapból végül 1,5 év lett 🙂

    Egyébként — észrevételeim szerint — gyakran a “déli pasikkal” kapcsolatban is sztereotipikus a gondolkodásunk 🙂 Legalábbis sokan hajlandóak az összes ún. “déli pasit” egy kalap alá venni. Az én barátom is olasz, és amikor ezt elmondom vkinek, az esetek 80%-ában vmi tipikus “mediterrán macsó” jelenik meg előtte, aztán csodálkozik, amikor meglátja fotón / élőben és nem illik rá az általa elképzelt klisé 😀 Dehát szerintem mindannyian ilyenek vagyunk kicsit más országok kultúrájával, dolgaival, lakosaival.

    További jó blogolást és szép nyarat!

  2. Kérdés (csak mert kíváncsi vagyok :)) Te (meg mindenki, aki kint él) nem akartatok / akartok visszakötözni Magyarországra? Miért olyan egyértelmű a legtöbb magyar-olasz párnak, hogy Olaszo-ban élnek?

    1. Tobb oka is van annak: elso a nyelvtudas hianya. Mig en remekul beszelek olaszul, a parom valoszinuleg sosem fog magyarul beszelni, annyira meg plane nem, hogy dolgozni is tudjon magyarul. Masreszt pl a magyar telek a legtobb olasznak elkepzelhetetlenul hidegek. Illetve nem is a hideg, hanem a sotetseg, a napsutes hianya viseli meg oket – az en paroman legalabbis nagyon. Ez a ket akadaly maris megugorhatatlan….

  3. Sziasztok! 🙂 Mi megpròbàltuk Magyarorszàgon is, de aztàn a jobb munkalehetosèg miatt, persze csak neki, dèlre koltoztunk, na ès egy ido utàn màr nagyon hiànyzott neki a tenger. 🙂 èn szeretek itt èlni, szeretem Puglia-t, mert itt mindig mosolyognak, mègha most nagyon vacak a helyzet ès egybol befogadtak, na ès az ètelek…. mikor a friss tejbol kèszult, belul omlòs, tejes mozzarella szètolvad a szàmba ès utàna ràdobok egy hatalmas szemu oliva bogyòt, nahhh akkor elfeledek minden rosszat, jelzem a pizzat is imàdom :):) igaz, sohasem gondoltam volna, h itt fogok èlni, plàne nem egy izzig-vèrig dèl-olasz fèrfival, de az èlet kiszàmìthatatlan, ott talàljuk meg az igazit, ahol nem is vàrnànk, èn pl. Londonban. :):) szal lehet nem szeretni Olaszorszàgot az orultsègei miatt, pl èn utàlom ahogy vezetnek, az ugyintèzèst, hogy mikor èn màr tukon ulok, h kuldjèk màr meg a dolgaim, mert a nèmetes hozzààllàs ràm is jellemzo, de aztàn ràjottem, nem fogom magam feleslegesen stresszelni felveszem ezt az èletritmust. dolce vita e carpe diem! az ido megoldàs mindenre, hozzà lehet szokni mindenhez csak akarni kell. un bacio

    1. :-)) sok sikert , a pozitìv gondolkodàsod csak segìteni fog! tetszett a kajàkhoz ìrt bejegyzèsed is, az isteni 100 fèle kenyèr-hàt ha valaki itt nem tud jòt enni…menjen Alaszkàba!!!

      1. Koszonom!!! szerintem a pozitìv gondolkodàs segìt bàrhol az egèsz vilàgon, mindehol vannak rossz helyzetek, de, hogy mikènt màszunk ki belole az màr csak tolunk fugg ès az optimizmus csak segìt. :):) na meg mint màr ìrtam egyszer èlunk :):)

  4. Règen èn is az a tipikus, “imàdom olaszorszàgot” kislàny voltam, csak azota felnottem, ès ma màr nagyon boldog lennèk ha valaha esèlyem lenne csalàdostul visszatelepedni m.o.-ra ( az itteni kivàlo ètelek ellenère..)
    èn sajnos màr mindenhol “fèlember” leszek.
    otthon hiànyzik a fèrjem. itt hiànyzik M.o…

    van egy mondàs: vigyàzz mit kìvànsz mert teljesulhet…!
    sokszor eszembe jut…

    1. èn sohasem voltam tipikus Olaszorszàg rajongò, csak ahol èlek èppen, ott èrzem jòl magam, jelen esetben ez Olaszorszàg. ;);)

  5. Akkor lehet, hogy én egy szörnyen finnyás nőszemély vagyok, de számomra az olasz tél nagyon nehezen viselhető! 🙂
    Felka – ez a mondás tényleg igaz! Jókat kell kívánni! 🙂

    1. en is szenvedek a nedvessegtol, legalabb annyira mint a hosszu szurke teltol… De hat ki mihez van szokva :))))
      Igen, a kivansagoknal nem mindig merjuk fel mivel jarnak teljes egeszeben…. ennek ellenere nezhetjuk pozitivan a helyzetunket. Persze hogy sehol nem leszel mar 100 szazalekosan otthon, de masreszt meg mekkora gazdagsag, hogy ket orszagban es kulturaban mozogsz otthonosan. En ezt nagyon szeretem.

  6. èn sem szeretem az olasz telet. (persze a magyart sem…)
    csak otthon rendesen be tudok futeni, itt meg be sem szereltek radiàtorokat…mèregdràga villanyszàmlàt fizetunk a sok kis ilyen-olyan kis melegìtok uzemeltetèsèèrt…
    a penèsz elleni kuzdelmunkrol (ès a vele jàro àllatkàkròl) nem is beszèlve.

  7. na igen a penèsz….. azzal nekem is gondom van, de itt dèlen a tèl nem is tèl :):) nekem semmi gondom nem volt, mèg borkabàtban sem fàztam. 🙂 amùgy meg mindenhol meg lehet szokni, csak akarni kell. bàr az is igaz, hogy London utàn nekem mindenhol jò 🙂 ès alkalmazkodni kell az adott orszàg kultùràjàhoz, amint beilleszkedsz sokkal konnyebb.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s