Kultúra

Kétnyelvű

A Népszabadságban olvasott cikk kapcsán jutott eszembe, hogy erről is kellene beszélnünk, a kétnyelvűségről.

Mivel kéttannyelvű gimnáziumba jártam, és az egyetemen is végeztem ilyen speckolt (mintha tudatalatt sejtettem volna valamit :)), elég sok információm van a témáról, de itt Olaszországban olyan elképesztő hülyeségeket hallok a dologgal kapcsolatosan (scienza della formazione-t végzett emberektől!!! Uhh, az olasz egyetemek színvonala…), hogy inkább írok róla.

Tehát, és ellentétben azzal, amit errefelé sokszor hallunk, a gyerek igenis képes 2 (sőt akár 3) nyelven is megtanulni, egyáltalán nem “zavarjuk össze” őt, ha a kezdetektől más nyelven beszél hozzá a mama és  a papa. Ez nyelvileg boldogabb nemzeteknél általában fel sem merül, sőt, pl. francia férjjel rendelkező ismerőseim simán két nyelvre nevelik a gyerekeiket. Ezzel szemben sanos az olasz papák esetében ez nem általános.

Ennek szerintem több oka is van, pl. az hogy nem támogató a közeg. Hány olyan olasz nagypapát hallottam már, aki szerint tök felesleges egy gyereknek magyarul megtanulni, ha úgyis itt él. És pont magyarul?? Még ha angol lenne, vagy német….  Meg persze ez esetben nagy szerepet játszik a tény, hogy az olasz férjek nem nagyok szoktak megtanulni magyarul (meg általában semmilyen nyelven). Namost ha a mamának ugyanazt a dolgot el kell mondania magyarul a gyereknek, és olaszul az apának, megérthetjük, hogy macerás és nem életszerű a dolog – és nagyon fárasztó is (főleg mikor éppen vacsorát készít a munka után otthon, és két apró gyerek ugrál körülötte…). Ezért aztán hamar el is mondanak róla.

Ja, az megvan mindenkinek, mikor két magyar feleséggel/társsal rendelkező olasz “összekacsint”, hogy “ja, magyarul, ugyanmár, lehetetlen egy nyelv”…  én ezt kissé sznobnak és tiszteletlennek tartom, mert ha társadul választottad, akkor az anyanyelvével és kultúrájával együtt vállald, vagy ilyen szinten nem érdekel a másik?? (mondom ezt úgy, hogy a párom sem fog sosem megtanulni magyarul… de nagyon is érdekli a kultúránk, a szokásaink, a gyerekkori emlékeim, szeret Bp-en lenni és komoly “szociológiai eszmefuttatásokat” bír elővezetni rólunk. És néha egy-egy magyarul folyó beszélgetésnél egyszer csak odaillően kommentel olaszul  :)).

Ott van aztán az is, hogy a kétnyelvű gyerekek később szólalnak meg, ami miatt a legtöbb anya bepánikol és magát okolja érte. Pedig ha kivárná, akkor rögtön két nyelven tudna a gyerek megszólalni – és tökéletesen meg tudja különböztetni, kivel milyen nyelven beszéljen.

Sajna Olaszországban az is gond, hogy sokszor 6 vagy 12 hónaposan már egész napos bölcsődébe kerül a gyerek, ahol persze olaszul beszélnek hozzá, tehát az anyának dupla odafigyelés, hogy mégis halljon magyart is.

Akadályverseny a dolog, de én nem mondanék le róla semmiképp. Egyrészt a gyerekem agyát fejlesztem, ha kétnyelvűségét fejlesztem, másrészt meg én a (magyar nyelvű) kultúrámmal együtt vagyok én, szóval fel sem merülne, hogy ettől elzárom.

Remélem, van erőtök Nektek is ezt végigcsinálni :))))

Reklámok