Mindennapok

Olasz gazdaság

Ne haragudjatok, hogy ma HVG cikkekkel bombázlak Titeket, de mivel nemrég beszéltünk az olasz gazdaságról, és hát igen, nekünk e pillanatban ez a mindennapi valóság (már aki követi a politikai és gazdasági eseményeket), nem állhatom meg, hogy ne idézzem a kapcsolódó híreket magyarul.

Tehát itt található egy ilyen cikk.

Végvonaglás: az olaszok görögebbek a görögöknél

2011. november 09., szerda, 17:48 • Utolsó frissítés: 19 órája
Szerző: Folk György / Brüsszel


Soha ilyen drágán nem tudott hitelekhez jutni az eurózóna történetében uniós tagország, mint szerdán Olaszország. Finanszírozása már a fenntarthatatlanság határát súrolja, miközben a piac az olasz kormány megoldási terveit kevesli. Ráadásul az euróválság kezelésének kidolgozása is lassabb a vártnál.

Hétszázalékos hozammal sikerült csak Rómának szerdán tízéves lejáratú államkötvényt kibocsátania. A szakértők szerint a fenntarthatatlanság határát súroló hozam szintjén korábban a görögök, a portugálok és az írek már kénytelenek voltak nemzetközi pénzügyi segítséget kérni. Összehasonlításképpen a németek ugyanilyen futamidejű államkötvényeket legutóbb 1,73 százalékos hozammal dobtak piacra.

Olaszország esete az unió negyedik legnagyobb gazdaságaként már csak méreteinél fogva is különbözik az eddig a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) és az EU-hoz forduló tagállamokétól. A jelenlegi legnagyobb probléma, hogy a dél-európai ország 120 százalékos GDP-arányos eladósodottsága az egyszázalékos gazdasági növekedés és a maihoz hasonló magas hozamok mellett komoly kockázatokat hordoz, ugyanis uralhatatlanná váló, elszálló adósságpályát eredményezhet. Emiatt ugyanis nincs arra esély, hogy az olasz gazdaság növekedésének köszönhetően csökkenjen a GDP-arányos adósság, sőt, a magas adósságszolgálat miatt folyamatosan tovább fog nőni.

Bizonyos szempontból rosszabbak a görögöknél

Az Európai Bizottság szakértői szerint a strukturális átalakítás, elsősorban a nagy elosztórendszerek reformjának elmaradása jelent komoly hátrányt a mediterrán államnak. Daniel Gros, a brüsszeli Center for European Policy Studie (CEPS) kutatóintézet vezető elemzője szerint ellenben ennél is nagyobb problémát jelent Olaszországban a korrupció szárnyalása és a kormányzati hatékonyság mélyrepülése az utóbbi tíz évben. A CEPS friss elemzése szerint éppen ezért az Európai Bizottság “csak féligazságokat zeng”, amikor mindenáron átfogó reformokat követel meg Rómától.

Gros úgy látja, az utóbbi évtizedben uniós összehasonlításban jól szerepeltek az olaszok az innováció, a strukturális reformok és a humánerőforrás-fejlesztés terén. Ugyanezen időszak alatt a német közgazdász szerint a kormányzat hatékonysága, a jogállami keretek betartatása és az átláthatóság terén a Világbank összehasonlító adatai alapján folyamatosan romlott a helyzet Silvio Berlusconi regnálása nyomán. Utóbbi mutatók alapján Olaszország rosszabb helyezéssel bír ma, mint az állandó rossz példaként emlegetett görögök.

Az elemző szerint nem elég, ha a Brüsszellel szemben vállalt reformok parlamenti elfogadása után Berlusconi ígérete szerint távozik posztjáról. Az olasz kormányfő működése nyomán komoly lépésekre van szükség a közélet átláthatóbbé tételére, a kézi vezérlés felszámolására és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom visszaszerzésére.

Nem halad a válságkezelés

Kevéssé győzhette meg a hirtelen összeszedett konkrét vállalásokkal a kétfelvonásos október végi brüsszeli EU-csúcs második menetére egy halom ígérettel érkező Berlusconi az unió vezetőit. Hiába hangoztatta ugyanis, mennyire elégedettek voltak állam- és kormányfőtársai az olasz ígéretekkel, Brüsszel a napokban negyven kérdésből álló listával válaszolt a levélre.

A hvg.hu birtokába jutott kérdések a pontos számokat, részleteket, a már megvalósult és a tervezett lépések megkülönböztetését firtatják; emellett konkrétumokat kérnek a gazdasági növekedést segítő lépések és a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele kapcsán.

“Nagyon aggódom az olasz helyzet miatt” – jelentette ki Olli Rehn pénzügyekért felelős biztos az EU-s pénzügyminiszterek ülését követően. Rehn aggodalma érthető, hiszen a piacok szerint hiába sikerült két hete a bankok feltőkésítéséről, a görög államadósság megfelezéséről, valamint az átmenteti európai válságalap (EFSF) kibővítéséről politikai alkut kötni, a részletek kidolgozása lassabban zajlik a vártnál.

Az eurózóna pénzügyminisztereinek hétfő esti ülése után világossá vált, hogy a rendkívül technikai jogalkotási folyamathoz számos tárgyalási fordulóra lesz szükség a bankok képviselői és a tagállamok szakértői között, mielőtt valóban testet ölthetnek az eurózónát megmenteni hivatott szabályok.

Elkerülhetetlen az EKB bevonása?

Márpedig az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) jelenlegi 440 milliárd eurós tőkekapacitásának tervezett 1000 milliárdra növelése nélkül nemcsak több nagy euróövezeti tagország, de az olasz gazdaság külső hitelekkel történő megsegítése is gondot jelenthet. Éppen ezért egyre több elemző szerint nem sokáig odázható el immár az Európai Központi Bank (EKB) érdemi bevonása a válságkezelésbe, ám ezt eddig a németek mindig lesöpörték az asztalról.

Sony Kappoor, a Think Different elemzője a hvg.hu-nak úgy vélekedett, a múlt heti G20-csúcs nyomán még inkább világossá vált, hogy a csakis az EKB bevonásával lesz képes a válság legyőzéséhez szükséges rugalmas döntéseket meghozni és pénzügyi forrásokhoz juttatni az eurózónát az unió. Kappoor szerint az, hogy sem a Nemzetközi Valutaalap, sem az Európán kívüli költségvetési többlettel bíró országokkal nem jutott megállapodásra Cannes-ban az eurózóna, még inkább az EKB közelgő és egyre elkerülhetetlenebbé váló bevonását vetíti előre.

Meglátása szerint mindez az európai intézményrendszerbe és annak döntési mechanizmusába kódolva van, hiszen látható, hogy az EU képtelen az Európai Tanács határozatain át visszanyerni a piacok bizalmát. A gyors döntésekre képes Európai Bizottság pedig nem rendelkezik megfelelő pénzügyi állományok felett – teszi hozzá Kappoor. A többlettel rendelkező államok bevonása kapcsán ráadásul az elemző szerint fennáll annak is a veszélye, hogy a tartalékaikkal nem likviditásban rendelkező államok gyors készpénzhez juttatása több kárt okoz a világgazdaságban, mint amennyi hasznot hoz Európa kisegítésével.

Reklámok
Tévé-kultúra

Berlusconi

Kangörcsös Berlusconi: “a szex is a játék része”

2011. november 09., szerda, 12:09 • Utolsó frissítés: 2011. november 09., szerda, 13:00
Szerző: hvg.hu (http://hvg.hu/panorama/20111109_berlusconi_nougyek


Berlusconi kénytelen-kelletlen visszavonulását ugyan nem szexuális étvágyának köszönheti, noha hosszú ideje erről is szólnak a híradások. Az olasz kormányfő a bunga-bunga partikon élte ki hatalom fűtötte vágyait, mely a pszichológusok szerint természetes velejárója a despota hajlamnak.

Ruby az idei bécsi Operabál sztárvendége volt, Noemi Letizia 2009-ben a Velencei Filmfesztiválon tündökölt, Patrizia D’Addario énekesi babérokra tört. Berlusconi női nem csupán az afférból húztak hasznot – Ruby alkalmanként hét-, D’Addario állítólag kétezer eurót kapott az olasz kormányfővel való légyottért -, hanem a hírnevüket is megalapozta a politikussal való közeli ismeretség. A hálátlan némberek ezek után a bíróság és a média előtt sem fogták vissza magukat, és szépen sorjában felfedték a hírhedt bunga-bunga partik pikáns részleteit. Berluconinak ha nem is végzetévé vált a sok kicsapongás, de már évek óta fontos érve ellenfeleinek, hogy viselkedése államférfihoz méltatlan, és az olasz nemzetet is lejáratja beteges bujálkodásaival.

Felmerül a kérdés, hogyan lehet valaki egy ország vezetőjeként olyan elővigyázatlan, hogy kiszolgáltatja magát a prostituáltaknak és más nőcskéknek? A pszichológusok szerint ez természetes velejárója a despota hajlamnak. A túlzott ambíciókkal “megáldott” földi halandók nem csupán azzal erősítik egójukat, hogy szolgálóként tekintenek embertársaikra, de kéjes örömmel tölti el őket a veszélyhelyzet, amit ugyanúgy uralni vélnek, mint az alávetetteket. Spiegelben még májusban jelent meg egy interjú Johan van der Dennen szociálbiológussal a szex és hatalom összefüggéseiről, a szakérőt leszögezte: “Minden készséges nő a hatalom birtokosának pozícióját igazolja”.

Erre számos példa adódik a történelemben, a legújabb korban Bill Clintontól az IMF-főnökig, úgyhogy Berlusconi nem az első és persze nem az utolsó, aki fejével játszik fékezhetelen ágyéka miatt. Denner ugyanis azt is elárulja, hogy a szexuális hajtóerő az agyműködést gátolja, a furcsa, eszelősség közeli állapot pedig már évmilliók óta meghatározza a férfiak szexualitását, amit az egészségtelen hatalomvágy csak felerősít: “a csúcson lévő férfiak automatikusan elvárják, hogy az emberek teljesítsék kívánságaikat. A szex is a játék része” – állítja Denner.

Hogy a nők nem csak áldozatok ebben a játszmában, Berlusconi példája is mutatja, és természetes ösztönnek tekinthető az is, amely a fehérnépet a sikeres férfiak ágyába hajtja.