Így kerestek ti… ismét

Tavaly sikere volt a legérdekesebb keresőszavak listájának, gondoltam, idén is írok róla. Bár meg kell mondjam, most nincsenek olyan szórakoztató keresések, mint tavaly.

Van ellenben néhány állandó téma:

– ételek, azok közül is a tiramisu, mindenféle pasta-k, nutella, zöldség, kuszkusz, kagyló – eddig  rendben is van, írtam ezekről sokat. Hogy ennél érdekesebbet mondjak, a “spaghetti hús konzerv recept“, a “milanoi makaroni  nem letezik” (és tenyleg nem :)) már felvet pár kérdést. De a  “kolbász készítés házilag” keresésre egyelőre nem tudom, miért engem adott ki a keresőmotor 🙂

– másik állandó az olasz-magyar párkapcsolatok témája. Sok- sok olasz fiú – magyar lány keresést látok, nyilván mert sokan vagyunk, akiket érint a téma…

– a munka kérdése is állandó téma. Van, aki nemes egyszerűséggel közli:  olaszországban akarok élni , és gondolom, nincs ezzel egyedül. Olaszországi munkák nyelvtudás nélkül – riminibe dolgozo magyarok – rengeteg keresés eről szól. Van, aki konkrétumokban gondolkozik:  olaszországi lomis címek –jogos, annyi használt – de még jó – cuccot kidobnak az olaszok. Más vállalkozótéma is feltűnik: olasz vállalkozó nők, és van, aki egyből párban keres:  külföldi munka pároknak olaszország – persze már az is mázli lenne, ha egy állást találnátok.

Van ennél meredekebb is: közép olaszországi konzumáló munka… hmm, talán inkább mégse tedd…

És persze számos olyan keresés, ami érthetetlen módon dob át az én blogomra:

van értelme babysitterkedni külföldi családnál londonban – az építőipar veszélyei – ausztriában dolgoztam kozmetikusként  – ausztriai kozmetikusok helyzete – mennyit keres egy pedikűrös svájcban – ki tud segíteni a magyaroknak munkát találni franciaországban – hát, fogalmam sincs 🙂

Ellenben a külföldi munkavállaló mikor kap nyugdíjat olaszországban kérdésre találtok választ a blogon.

– Lakáskérdések is gyakoriak (árak, hogyan béreljünk), és van, aki egyből megoldaná a dolgot, így: olaszországba letelepedés lakókocsival.

– Sokan a szokásokról érdeklődtök: olaszország kultúrája – ajándékozási szokások olaszország – olaszok mindennapjai – olasz szokás puszi – amit tudni kell az olasz kultúráról – vicces kultúrális szokások – olaszországba milyen itallal várják a mikulást – melyik országból érkezik a mikulás. Nos, igen, puszit adunk, alkalmanként még a férfiak is egymásnak (köszönés, köszöntés alkalmával), a mindennapokról pedig rengeteget beszél a blog – csak nehéz két szóban összefoglalni, mi is az olasz kultúra – annál sokkal bonyolultabb 🙂

Vannak aztán egyéb érdekességek is:

 román kivándorlás – hm, aha…

olasz anyanyelvet beszélők száma – nagyjából 70 millió anyanyelvi, és másik 130 millió meg tanult nyelvként…

olasz társadalom 2011.  – kettőt és könnyebbet 🙂 azaz két mondatban nehéz lenne megfogalmazni…

miert dragabb az otthoni zoldseg – a gazdasági stratégiák meg a …..

hogyan beszéljem rá aput hogy menjen a fogorvoshoz – eh?

kiler super jelentése – estleg ha nem lenne benne helyesírási hiba…

progetto pezsgő – érdekelne milyen finanszírozásból megy??? 🙂

a rét jellegzetessegei – ez nagyon aranyos

anyuci otthon – nnna, ez az, amit végképp nem értek 🙂

németország élelmiszerárak 2011 – spanyolország ételárak – ezt nehezen látom innen 🙂

Szép új évet mindenkinek 🙂

Reklámok

Lasagnevariáció radicchio-val

Mivel karácsony közeledtén irdatlan mennyiségű vacsorán vettünk részt, alkalmam volt eddig ismeretlen dolgokat is megkóstolni.

Pl. egy lasagne-variációt, ami nagyon ízlett. Szerintem érdemes kipróbálni.

Az alap lasagne-eljáráshoz nézzétek meg egy régebbi bejegyzésemet .

A töltelék változik ennél az újabb receptnél (azaz felejtsétek el a pestot), méghozzá radicchiós-besameles-diós kiadásban.

Ehhez egy-két nagyobb radicchio-t (attól függ, ki mennyire szereti) megmosunk, felszeletelünk és egy serpenyőben kis lángon, kis olajon átforgatjuk (amíg összeesik és elveszti a benne levő víz nagy részét, kb 15 perc).

Elkészítjük a besamelt is.

A lasagne rétegzésénél a tésztára besamelt és ezt a radicchiót tesszük, itt-ott megszórva durvára vágott diódarabokkal.

A tetejére szintén ez megy, dió és parmezán sajt.

Ajándékvadászat

Ugyan a statisztikák azt mutatják, hogy csökken az eladott termékek száma, meg kell mondanom, hogy ez nem feltétlen érezhető a karácsony előtti forgatagban.

Egy hete szombat délután olyan szinten megtelt a város központja, hogy az utcákon járni sem volt egyszerű, hát még a boltokba betérni.

Persze csak magamra vethetek, miért hagytam ilyen későre a vásárlást…

Viszont, ami megdöbbentő, hogy a gyerekeknek szánt ajándékok között és általában a játékboltok kínálatában elég kevés a fejlesztő, intelligens játék. Nem akarom a finnyás sznobot alakítani, de azért én még emlészem, hogy gyerekkoromban sokkal kevesebb műanyag hülyeséget kaptunk (szerencsére nem is nagyon volt), ellenben rengeteg fejlesztő könyvet, logikai játékot, gondolkodásra késztető dolgokat… Ami itt valahogy nem szokás.

A nipoti-k szobájából dől a kínai -azonnal-széteső-színes cucc, de a puzzle meg a legó a legkreatívabb játékuk.

Ja, és még egy dolog,ami nekem rettentő furcsa: sosem olvasnak mesét otthon. A bölcsődében, óvodában persze igen, de otthon lefekvés előtt nem. Pedig az aztán igazán nem kerül semmibe…

Nagyon szép karácsonyt kívánok mindenkinek!!!!

Olasz-magyar

Ezt nézzétek:

Az első képek az új magyar-olasz álomautóról Eddig titkolták formáját, és tíz napja is még csak sejtelmes fotót tudtunk bemutatni a következő magyar-olasz szuper koprodukcióról. B.J.| NOL| 2011. december 20. |nincs komment        A különleges formájú és egyedi gyártású Vulca után elkészült a legújabb magyar formatervezésű szuper-sportkocsi a Faralli & Mazzanti Automobili műhelyében. Az egykor veteránjárművek restaurálásával foglalkozó cég legújabb modelljének karosszériáját is Tárnok Zsolt álmodta meg, a magyar fiú immár vezető formatervezője az olasz cégnek.A kétüléses Evantra sportkocsit 6 hengeres, 3,5 literes, 603 lóerős teljesítményű kétturbós benzinmotor hajtja akár 300 km/órás sebességgel, és álló helyzetből 3,7 másodperc alatt éri el a százas tempót. Az autó hossza 4,3 méter, szélessége közel két méter, menetkész tömege 1200 kg.

Firenze a rasszizmus ellen

Egy hete történt, hogy egy szélsőjobbos őrült egy reggel fogta magát, kiment (az egyébként a munkahelyemtől kb. 5 percre lévő) piacra, és lelőtt két szenegáli árust. Majd pár órával később a központban levő San Lorenzo piacon is megjelent, ahol megsebesített két másik színesbőrű árust.

Döbbenet, döbbenet volt, egész egyszerűen nehéz ezt egyáltalán elképzelni, hát ha még hozzáteszem, hogy a pasi a kedvenc bárunkkal szemben lakott, ki tudja hányszor ittuk egymás mellett a kávét.

Firenze alapvetően nem rasszista – erre majd sok itt élő külföldi  mondja azt, hogy nem igaz, mert azért mindig idegenek maradunk. Biztos így van, minden közösség kicsit jobban védi a saját tagjait, mint  a kívülről jövőket, de azért ez még nagyon messze van a rasszizmustól. Innen eljutni odáig, hogy valakit lelőnek pusztán a bőrszíne miatt, az több, mint hihetetlen.

Ráadásul pont a fekete közösség általában nagyon nyugodt, elbeszélgetnek veled a kávézók előtt, sosem lépnek fel támadólag, tehát egyáltalán nem érthető, hogy a fenébe juthatott éppen ez az őrült eszébe.

Persze, őrült. Mondják sokan, hogy ez egy őrült elme tette, de ehhez képest ugyanez az őrült aprólékosan megtervezte a dolgot, tehát annyira azért mégsem őrült? A végén egyébként magát is agyonlőtte, kérdem én, nem kezdhette volna ezzel? mindenkinek jobb lett volna.

A városban szombaton hatalmas tüntetés volt, a rasszizmus ellen. Ami nagyon jól esett, az az, hogy nemcsak a fekete bevándorlók, meg a fiatal olasz “alternatívok” vettek rajta részt, hanem bizony a középkorú, echte toszkán népesség is nagy számban. Ez utóbbi reményt keltő, és főleg azt a hitet élteti bennem, hogy az olaszok nagy része igenis mentes a rasszista előítéletektől. Lehet megközelíthetetlen, sznob, arrogáns (ahogy éppen a toszkánokról mondják), de abszolút elfogadhatatlannak tartja, hogy valakit származása, bőrszíne miatt támadás érjen.

Csokis parmezán

Meglepő párosítás, de már több helyen is láttam a receptet, ezért érdemes kipróbálni:

kis darabokra vágjuk a parmezánt, és megolvasztott étcsokiba mártjuk (egy fogpiszkáló segtségével), majd megszárítjuk, és kész is.

 

Lemond

Érdekes ország ez, és most aztán tényleg van miből csemegézni: válság, új kormány, megszorítások…

Hát igen, nagy gáz van, de azért az olaszok (jó katolikusokhoz illően) még mindig azt gondolják, hogy “mondjon le valamiról valaki más, én ugyan nem”. Értem ezt a megszorításokra pl.

Hogy pl. emelnék a nyugdíjkorhatárt. A manapság ugyanis az olaszok átlagosan 56 évesen vonulnak nyugdíjba. Ha hozzátesszük, hogy a világon a második legöregebb ország (Japán után), ez sokszor azt jelenti, hogy adott egyén több évet tölt nyugdíjban, mint munkában… (és azt ugye nem a személyes bankszámláján / biztosításaival / befekteteséivel összegyűjtött pénzből teszi, hanem bizony az állami nyugdíjkasszából).

Világos, hogy ez nem fenntartható. Főleg, hogy nincsenek alattunk millió köbméter olajtartalékok (és ha már itt tartunk, még ha lenne is, inkább hagyjuk – mert pl. nap meg szél az van, csak éppen valahogy nem áldoznak arra, hogy nyereségesen kitermeljék, vagy pl. ezirányban kutassanak, ha már – ja, hogy kutatásfejlesztésre nem marad, elviszik a nyugdíjak,  az más!! – mondom én, hogy érdekes egy ország ez…).

Na szóval ott tartottam, hogy az még csak-csak, hogy mindenki más menjen később nyugdíjba, de hogy éppen én, na azt már nem. Ez kb. az általános hozzáállás.

Hasonló a munkajogokkal, az ellátásokkal kapcoslatos dolgok megítélése is, persze, hogy tudjuk, hogy marha drága mondjuk a tükrözgetés, de van, akinek minden szíre-szóra az kell, és persze személyes ismeretségek vonalán el is intézi, hogy megkapja. Hogy közben egy valóban súlyos beteg majd emiatt hónapokig vár, az kit érdekel….

És persze az adózás is valahogy így megy. “Igen, ott az a sok szemét adóelkerülő, de  én nem tudok mindent bevallani, mert hát olyan magasak az adók” – hányszor hallom ezt…

Az állam meg persze ezekből az egyénekből áll, tehát hogyan is kérhetnénk számon rajta a spórolást. Pl. 72 000 auto blu (azaz valami állami hivatalhoz kötött szolgálati autó, sofőrrel) és grigio (sofőr nélkül) van Olaszországban, míg Nagy-Britanniában  állítólag kb. 200.

Európai összehasonlításban nagyon magas a parlamenti képviselők jövedelme, és ne is beszéljünk a további juttatásokról (miközben a lakosság viszont EU-s viszonylatban rosszul keres, nagyon is). Erről persze már régóta beszélnek, tévé, újságok – mindenféle következmény nélkül.

De most valami  történt – megszorítások lesznek – ideértve a képviselők fizetésének megnyírbálását is, de most abból lett divat a képviselők között, hogy ezt sürgessék (eddig inkább csak sunnyogtak). Egymás után teszik a hatalmas nyilatkozatokat (tévé, sajtó előtt), hogy most aztán itt az ideje megvágni a fizetésüket (amit sokszor ő maga szavazott meg pár éve ).

Csak kapkodom a  fejem: de fiúk, már kampány van????

Homokbetlehem

Ha valamiből sok van Olaszországban, az a tengerpart és a homok. Természetes tehét, hogy ők a karácsonyt is a tengerhez kapcsolódva élik meg, például homokjászollal.

Aki az Adrián jár mostanság, annak személyesen is megéri megnézni, info erről itt.

Aki nem, annak íme pár foto:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egyre kevesebb a bevándorló

Egy év alatt 86%-kal csökkent a bevándorlók száma – pedig Észak-Afrikából  52 000 mindenféle tákolmány érkezett illegálisan az olasz partokhoz.  Ellenben az emberkereskedők üzlete gyarapodott, évente 700 milliónyit keresnek.

Egyébként hatalmas számokról van szó: a csak külföldiekből álló családok száma (tehát amikor családostul vándorolnak ide) az elmúlt  években ugrásszerűen növekedett, és ha hozzáadjuk a legalább egy külföldi tagot számláló családokat, akkor ma Oo-ban 2 millió családról beszélhetünk, ahol legalább egy külföldi tag van.

De évente kb. 430 000 emberrel kevesebb érkezik (2010-es adat). És ezzel együtt csökken az iratok nélkül, engedély nélkül itt tartózkodók száma is (jelenleg 443 000 vannak, de ez gondolom becslés – lévén ha iratok nélkül vannak, akkor nem igazán tud róluk a hatóság).

2011. január 1-jén 5,4 millió külföldi élt az országban, azaz nagyjából a lakosság 9%-a. Ebből 1  100 000 román!

4 235 000 embernek van hivatalos olasz lakcíme (azaz vagy maga dolgozik, vagy férje, felesége olasz). Ha már munka: az olaszok kevesebben dolgoznak, 160 000-el kevesebb olasznak van munkája, mint 2009-ben, ezzel szemben a bevándorlók körében még nőtt is a foglalkoztatottság (276 000 munkahelynyit).

De ez sajnos nem elég: a legalább egy külföldi taggal rendelkező családok körében nagyobb a szegénység, mint a csak olasz tagokból álló családok között.

Legszegényebbek a marokkóiak, majd a tunéziaiak, aztán az indiaiak és a kínaiak – bár ez utóbbi esetében szetrintem nagyon játszik a feketemunka (mármint feketén dolgoznak, vagy csak a minimumot vallják be).

A menekültüzletág viszont évente 700 000 eurót fial az emberkereskedőknek. Az áraik távolságfüggőek:   7-10 000 euróba kerül, ha Dél-Afrikából jön valaki, 1-2 000 euróba, ha Észak-Afrikából. Aki Afganisztánból, Iránból jön, annak 15 000 eurót is le kell perkálnia – persze illegálisan, mindenféle biztosíték nélkül – nem arra, hogy itt lesz valami munkája, hanem arra hogy egyáltalán túléli. Túl sok olyan eset van, ahol embertelen körülmények közt meghalnak a bevándorlók még mielőtt ideérnének.

Bűnözés – mert erről hallunk a külföldiek kapcsán a legtöbbet. Kicsit ugyan csökkent a szám, de még így is magas: a 2010-es 274 364 külföldiek ellen irányuló feljelentés az összes bűntény kb. 30%-a. A személy ellen elkövetett bűntettek és a bankrablások száma 30-30%-nyival növekedett.

Egyébként fontos tudni, hogy Oo. a szülő jogán ismeri el az újszülött állampolgárságát. Azaz ha valakinek legalább 1 szülője olasz, automatikusan ő maga is olasz lesz (ius sanguinis – szemben a ius solis-sal). Míg ha – akár évek óta itt élő – külföldi szülőktől született, nem lesz olasz. Ez az utóbbi időkben nagy vitatéma, sokan (ideértve a köztársasági elnököt is) azt javasolják, hogy ha valaki itt született, itt járt iskolába, itt nevelődött, olasz az első nyelve, egy idő után legyen automatikusan olasz (most kérvényezni kell és nem könnyű procedúra). Azt mondják az előrejelzések, hogy a mostani évi 50-60 000 állampolgársági kérelem növekedni fog, akár évi 220 000-ig is (2026-30-ra előrejelezve).

Egyébként ne gondoljuk, hogy csakis a fiatalok vándorolnak be, egyre nő a nyugdíjaskorúak letelepedési szándéka is – az északi, rosszabb klímájú de nagyobb vásárlóerővel rendelkező országokból tömegesen jönnek ide a nyugdíjas éveiket eltölteni.

Kínai karácsonyfa

Az olaszok ma állítják a karácsonyfát, illetve a betlehemet (amibe majd karácsonykor érkezik a gyermek…), ennek kapcsán sokat beszélnek arról, milyen legyen az a fa.

Idén a Coldiretti (fogyasztói érdekvédő szervezet) kiadott egy közleményt, amelyben megállapítja, hogy egy kínából importált műkarácsonyfa jelentősen megterheli a környezetet: a műanyag gyártásakor a káros anyagok kibocsátásával (kb. 23 kg széndioxid), a szállításkor pedig 9 km-nyi autóúttal.  És nem mellesleg 200 év kell a fa lebomlásához.

Ellenben a helyben termelt fenyőfa mérlege jobb: a neveléshez felhasznált energia és tápanyag kibocsátását ellensúlyozza a fa széndioxidelnyelő képessége, amivel összességében 47 kiló CO2-t von ki a légkörből, és eközben oxigént is termel.

Nem mellesleg Olaszország, és azon belül is Pistoia jelentős termelőhely.

Olaszországban kb. 6 millió igazi fát és fél millió műfát fognak eladni karácsony előtt, a kettő között jelentős CO2 kibocsátási különbség lesz, az igazi fák javára.

Forrás itt.